A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

21

David nem jelentkezett napokig, ami meglepett, de úgy voltam vele, hogyha van valami, úgyis szól.
Pénteken suli után pár órával, Henry rontott be a házba.
-Találd ki, holnap hova megyünk!
-Hmm, megyünk? Nem tudom, mondd meg!
-Buliba, kölyök! - vigyorgott
-Hát, evvel probléma lesz - szisszentem fel.
-Tessék? Miért? - nézett rám rémülten.
-Rendőri megörzés alatt állok. Csak suliba mehetek, vagy Daviddel. Ő a főnök.
-Hát akkor hívd fel, és kérőzz el! "Apuci, elmehetek bulizni? "
-Fújjj! - fintorodtam el, és hozzávágtam a kanapé egyik díszpárnáját, mire elkezdett röhögni.
-Komolyan, na! Vagy három hónapja nem buliztunk!
Igaza volt. Nem voltam a nagy bulizós, de néha szerettem eljárni. És most úgy éreztem, jó lenne kicsit kiadni magamból.
-Hát oké.
Elővettem a telefont, és felhívtam Davidet. Nagyon hamar felvette.
-Olivia? Történt valami? - kérdezte nyugodtan.
-Nem, öhm, nem beszélnél a rendőrökkel, hogy holnap este engedjenek el?
Rövid csend.
-Hova?
-Buliba.
-Nem. - vágta rá.
-De, hé! Ezt.. Ezt nem teheti! - váltottam át a szerepről.
-De - és avval kinyomta.
- Utálom ezt az embert! - vágtam le magam a kanapéra.
-Nemár! - ült le mellém Henry.
Rövidesen felálltam, mint akibe villám csapott.
-Megszökök -jelentettem ki.
-Hát, nem tűnik a legjobb ötletnek.
-Henry, csak nem lesz semmi baj. Egy estébe nem hal bele!
-Jó, és hogy akarod csinálni? Hm?
- Úgy, hogy kilenckor van a csere, és olyankor az autónál beszélgetnek a rendőrök. Akkor simán ki tudok lopózni.

Meg is történt. Egy kapucnis pulcsit felvettem, hogy oldalból ne ismerjenek meg.
Henry csak tíz percre lakott, szóval hamar odaértem, és egyből csengettem. Kinyitotta az ajtót, és egyből nevetni kezdett.
-Há, kölyök, nem vagy semmi - engedett beljebb.
Ahogy beértem ledobtam magamról a pulcsit, és alatta volt a bulizós szettem
-Menő. Én hogy nézek ki?
-Mint akinek a holnap estéje már nem lesz szabad.
Erre vigyogott, majd karon ragadott.
-Ma felszedem a legjobb csajt az egész városban.

Beérve a helyre, bömbölő zene, táncoló emberek sokasága fogadott. A bárpultnál két harmincas nő volt, és már most alig győzték kiadni az italokat.
-Henry, én azt hiszem ma elengedem magam.
-Igen? Pedig nem szoktál inni. Ami jó, mert borzasztóan pocsék vagy részegen - fintorodott el. -Mondjuk, én nem iszok.
-Hogy hogy? - kérdeztem, ugyanis mindig Henry volt a tipik hányós részeg, én meg a támogató barát.
-Hát, már lassan két hete tiszta vagyok a drogtól, és most az alkohol se kívánom - vonta meg a vállát.
-Büszke vagyok rád - kiabáltam neki.
-Kössz, kölyök - mosolygott - Na, gyere, adjuk ki magunkból a gőzt!

Iszogattam, táncoltunk Henryvel, valamiért lepatintottam egy csávót, majd a hatodik  pohár után képszakadás.
Henry testvérének az ágyában ébredtem. Szerencsére nem szoktam másnapos lenni, de sose emlékszem semmire. Ez most is így vokt, ahogy magamhoz tértem kiszállt az ágyból, ész észrevettem, hogy unikornisos pizsibe voltam.
Kiléptem a folyosóra, és Henry már indult a szoba fele.
-Szia, kölyök! - vigyorgott. - Menj be a szobámba, én is mindjárt jövök, mert iszonyat sokat kell meséljek!
Bementem, leültem, és vártam. Annyira szörnyű nem lehettem, ha Henry vigyorgott.
Nemsokára berontott egy tál... popcornnal.
-Most ezt kapod reggelire, mert szükséged lesz rá.
-Ó jaj. Mit csináltam.
-Hú te - állt fel. - Nagyon kell pisálni, szóval elszaladok, de annyit megsúgok, hogy a lovagod is betoppant a fehér lovon.
Tátott szájjal néztem, ahogy kilép, és már akkor majdnem elsüllyedtem szégyenembe.