8

417 25 1
                                    

Hétfő úgy mentem suliba, hogy még élni se volt kedvem.
Első szünetben Henry szinte nekem rontott. Láttam rajta az órán, hogy nagyon nem bír magával.
- A tizenegyedikeseknél van egy új lány - kezdte ábrándozva. -Kicseszett dögös.
-Henry, neked minden szembejövő lány dögös.
-De ő más. Nézd, ott jön! -mondta izgatottan.
Meg kell hagyni, tényleg csinos volt. Hullámos barna haja a derekáig ért, a járása meg egyszerűen tökéletes volt. De én mindig azt mondom, hogy a belső a lényeg. Ennek a csajnak szerintem szíve sincs így ránézésre.
Henryre néztem, aki épp a zsebéből elővett egy fésűt, és szőke haját igazítani kezdte. Odalépett a csajhoz és beszélni kezdett hozzá. A lánynak is bejöhetett Henry, mivel még rá is kacsintott.
Pár percig beszéltek (a csaj még a számát is megadta neki), majd Henry büszkén visszajött hozzám.
-Angel. Ugye milyen gyönyörű név? -sóhajtott
- Az. -hagytam rá.
Egyszercsak a semmiből hozzánk csapódott Lily, Henry féltestvére, aki kilencedikes.
- Sziasztok! -köszönt a megszokott vidámságával.
- Képzeld el húgi, van egy sógornőd. - mondta izgatottan Henry.
- Megint?
- Hé, mostmár be lehet fejezni! Neked még barátod se volt.
Lily csak a vállát vonta.
- Olivianak se volt még barátja - kontrázott Lily.
-Hah, biztos az ő ízlésének sincs megfelelő ember.
-Tényleg, Olivia, te milyen pasikra buksz? Mármint külsőleg - fordult felém a lány
Ezen elgondolkoztam. Oké, hogy a belső a lényeg, én is ebben hiszek, de mindenkinek van egy bizonyos zsánere.
-Hát... Kék szemű... Fekete hajú? - próbáltam találgatni saját magamnál. Talán ez áll legközelebb hozzám.
Henry egyből elnevette magát, mi pedig értetlenül néztünk rá.
- Jaj, húú, várjatok. Na szóval, Olivia, ugye tudod, hogy most a nyomozóról beszélsz?
Értetlenül néztem Henryre.
- Miért beszélnék róla?
- Mert mondjuk tetszik neked?
- Mi? Nem! Ezt honnan veszed?
-Most mondtad, hogy milyen férfiak jönnek be. Na, pont őt írtad le.
Henry ezen csak tovább nevetett, Lily pedig intett, hogy ne is foglalkozzak vele.

Otthon talán túl sokat gondolkoztam ezen a dolgon, mivel David ennyi idő után jelentkezett.
Új információi vannak, és már a telefonba kezdte is elmondani, de én leállítottam, mondván, hogy biztos jobb lenne személyesen. Ezen úgy meglepődött, hogy pár másodpercig hallgatott, utána rávágta, hogy jön.
Ha őszinte akarok lenni, akkor azért mondtam ezt neki, mert látni akartam. A mai úgy felkavarta az érzelmeimet, hogy azt se nagyon tudom hol áll a fejem.
Ha pedig nem akarok őszinte lenni, azért mondtam neki, hogy jöjjön értem, mert ez nem telefon téma. Esetleg ha rákérdez, akkor neki az utóbbit fogom mondani.
Gyorsan elköszöntem anyától, és már ki is álltam a ház elé.
Pár pillanat múlva előkerült David gyönyörű autója (nem vagyok egy autó-bolond, de ez egyszerűen a nagybetűs SZE-RE-LEM). Elindultam felé, David is kiszállt, és karbatett kézzel méregetett egy ideig. Tízes skálán tizenegyre éreztem magam kínosan, de ami a legkínzóbb volt az egészben, az, hogy napszemüveg volt rajta. Nem tudtam kiolvasni semmit a szemből (na jó, nem mintha általánosságban kitudtam volna).
- Próbálok rájönni, hogy miért akart személyesen találkozni - válaszolta meg a fel se tett kérdésemet David. - Tudja mit, inkább hagyjuk, szerintem nem akarom hallani az őszinte választ.
Szerintem se.
- Nem akartam volna személyesen elmondani, de ha ragaszkodott hozzá...
- Miért nem akarta személyesen elmondani? Az ilyenek nem telefon témák - néztem rá értetlenül.
Nem válaszolt, csak szó nélkül elővett egy doboz zsebkendőt a hátsó ülésről, utána beindította az autót. Nem túl biztató, de figyelmes.
- Kezdem a kevésbé megrázó információkkal. A férfi tényleg az volt akire gondoltunk, ez már 100%. Elmentünk a házához, ahol már rég más lakik. Egy idős pár volt az, aki jól ismerte az áldozatot és a családját, mivel a szomszédban az idős pár lánya lakik. Ezért is vették meg a házat.
Megkértük, hogy mondjanak el mindent, amit csak tudnak a családról.
David itt megállt egy percre, gondolom sok az infó és össze kell szednie a gondolatait.
- Összesen öt tagja volt a családnak - folytatta, én pedig egyből elkezdtem matekozni. Hogy a franba? Anne, az apja meg az anyja. Ez csak három.
- Jogosan gondolkodik el. De igazából hárman voltak testvérek. Az áldozatnak volt egy, egy évvel fiatalabb húga és egy öt évvel idősebb bátyja.
- Velük mi lett?
- Nos, miután az anyjuk meghalt, pár napon belül Jane testvérei eltűntek. Utána néztem, de nem jelentettek be eltűnést, szóval valószínűleg az apjuk tudta hova mennek.
Ezután pár hónappal az apa összeházasodott a körözés alatt álló Eva Ansonnal, és felvették az ő nevét. Hogy miért, azt pontosan nem tudjuk, de valami egyáltalán nem tiszta ebben.
Nagyjából ennyit tudtunk meg az idős pártól, azonban van egy másik dolog is.
- Ehhez kell a zsepi?
David vállat vont.
- Nem tudom pontosan, hogy fog reagálni, de azért jó ha van.
-Kivele.
- Kicsit kérdezgettünk Eva Anson szomszédaitól is. Az egyik szomszéd kamerája felvette, ahogy a háza előtt valaki drogot ad az áldozatnak.
-Ééés? - kérdeztem türelmetlenül.
- A maga Henry barátja volt az.

A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now