The Promise

Romantika

Adam:

- Tyson gyere be- hívom be asszisztensemet idegesen.
- Igen főnök, mit tehetek önért?- kérdezi csillogó szemmel.
- Nem ezért hívtalak ötlet kellene egy omegától.
- Óh csak nem be hisztizett a hercegnő?- dünnyögi féltékenyen.
- Valahogy úgy- sóhajtom- na, de a kérdésem az, hogy milyen az a randi, vagyis mit kell ott csinálni egyáltalán hol legyen?!
- Még életedben nem hívtál senkit randizni?- lepődik meg.
- Nem volt szükség rá- vontam vállat- akit meg akartam kapni azt meg kaptam.
- Ez mondjuk igaz...- ül le velem szembeni székre sóhajtva- nos igazából nem olyan nagy dolog csak romantikus környezetet kell biztosítani, pl. Gyertya fény...vacsora... Egy olyan helynek kell lennie, ahol csak egymásra figyeltek.
- Aha....- gondolkodok- kezdem kapisgálni. És a gyűrűt, hogy agyjam oda?
- Mi???- ugrik fel mérgesen- mióta akarod meg kérni a kezét?! Azt mondtad, hogy semmit nem érzel felé!
- Először is vegyél vissza- mondom élesen beszívva a levegőt de még nyugodt hangnemben, mire fújtatva ugyan de leül- másodszor pedig még én sem tudom mi és hogy van vele kapcsolatban, de a házasságot mindvégig terveztem vele. Harmadszor pedig muszáj minél hamarabb mert gyerekünk is lesz- mondom mire látom, hogy készülne valamit mondani de vissza nyeli és vesz egy mély levegőt.
- Sajnálom, nincs ötletem!- mondja flegmán- és most ha meg bocsát főnök vissza kell mennem dolgozni- viharzik ki a szobából majdnem fel lökve legjobb haveromat és jövőbeli társtulajdonost, aki éppen kopogni készült.

- Na hát neki mi baja?- kérdezi és bejön.
- Ahh, semmi, hosszú- temetem arcomat a tenyereim közé- de jó is, hogy jössz, te úgyis jártas vagy a "romantikában".
- Hát ezt a szót sem hittem, hogy valaha hallani fogom tőled- nevetett.
- Haha- forgatok szemet- szóval, első kérdés, hogy hol legyen a randi helye?
- Húh..- gondolkodik el és helyet foglal- szerintem ha szépen meg csinálod a kertetek azt a részét amelyik neki eleve a legjobban tetszik akkor az helyszínnek tökéletes.
- Hmm.. Igen ez jól hangzik. Akkor most a második kérdésem, hogy milyen kaját rendeljek?
- Inkább főzz valamit, az sem baj ha el cseszed, ígyis úgyis cukinak fog tartani, na meg úgyse a kajával fogtok foglalkozni. Harmadik kérdés? Várj! Kitalálom!- mosolyog sunyin- csak nem kijeltetted neki az esküvőt mire ő meg meg követelte tőled ezt az egész hercegúrcát, amire először nem reagáltál mert azt hitted, hogy valahogy engedni fog, de aztán egy hete már nem kommunikál veled. Eltaláltam?
- Hogy a tökömben vagyunk mi barátok?!- fújtatok
- Szóval el találtam- nevetett.
- Inkább az ötletet mondjad!
- Hát igazából elég annyit csinálnod, hogy amikor a legromantikusabbnak látod a pillanatot és ő a legragyogóbb mosolyát mutatja és szemei a legboldogabban festenek akkor féltérdre ereszkedsz és meg kéred, ennyi.
- Jesszusom...- nyögök fel- biztos akarom én ezt?!
- Ugyan már ne rinyálj! Nem fog megártani ha végre mással is törődni fogsz nem csak magaddal.
- Vagy inkább másokkal- mosolyodom el miközben eszembe jut.
- Nem mondod!
- De.
- Ilyen hamar?!
- Aha
- Gratulálok haver!- pacsizunk le.

Délután:

- Sebastian!- kopogok be hozzá miután haza értem.
Semmi válasz, mire idegesen sóhajtottam.
- Sebastian! Csak pénzt akarok adni a ruhákra!
Hallom ahogyan motoszkál majd résnyire nyitja az ajtót.
- Milyen ruhák?
- Hát te mondtad, hogy el akarsz menni új cuccokat és ruhákat venni.
- Igen, még a múlt hónapban.
- Bocs kicsit el voltam havazva. Na de lent a kocsiban vár Mercedes nála van a kártyám azt veszel amit akarsz.
- Bármit? Lehet drága is?
- Persze.
- Öt perc és kész vagyok, de ne hidd, hogy ezzel megbocsáttottam bármit is- csapja be az ajtót mire csak sóhajtottam, már csak azért is mert tudom, hogy bosszúból az összes pénzt a kártyáról el költi...

Este:

Oké mindennel el készültem.
A kertbe vezető utat végig kis lámpásokkal tele raktam egészen úgy, hogy a kis pihenőig el vezessenek. A földön pedig végig el szórtam Rózsa szirmokat. A kis piehenőnél egy két személyes asztal van egy elég furán kinéző csirkével ami, hol égett, hol pedig nyers, szóval el dugtam pizzákat is, hogy valamit mégis együnk.
Most pedig itt a bejárati ajtó előtt várom öltönyben, hogy meg érkezzenek, kezemben egy csokor rózsával és egy doboz bombonnal.
Mikor megérkeznek egy mély levegőt veszek és egy magabiztos mosolyt ejtek holott nagyon féltem, hogy valamit el csesztem vagy el fogok cseszni...
Sebastian morogva ki szállt a kocsiból, de mikor meglátott lefagyott és tátott szájjal csak nézett rám, ami nagyon arányosan festett.
- Azt hittem már sosem jössz- lépek hozzá majd gyengéden számhoz emelem apró kezeit és meg is csókolom, mire szemei még jobban ki kerekedtek- na mi az el állt a szavad?
- Á..álmodom?
- Meg csípjelek?- nevetek
- És még nevet is...ki vagy és hova lett Adam?
Erre csak megint nevettem és szemet is forgattam.
- Gyere inkább ki hűl a vacsi- kulcsolom össze kezeinket ő pedig el pirulva szorít rá, mire furcsán dobbant egyet az én szívem is.

- Ez gyönyörű- ámuldozik könnyesedő szemekkel és mikor meg látja az asztalt fel is sikolt örömében- Jézusom ne mond, hogy még főztél is!
- Csak akartam ez csak dísz mert hidd el nem akarsz te enni is belőle.
- Istenem milyen édes vagy- ugrik meghatódva nyakamba, mire ismét dobbantott valamiért a szívem.
Ezután elő vettem a pizzát a rejtek helyéről mire édesen fel kuncogott és megint cukinak hívott.

- Köszönöm- mondja mellkasomon elfeküdve- ez volt életem legszebb éjszakája.
- Hát... azt hiszem én is élveztem- puszilok hajába és hátára simítok.
- És mond csak mindezt te egyedül csináltad?
- Hát az ötlet nem az enyém, de a
igen én valósítottam meg.
- Tudod igazán nem bánnám ha máskor is meg valósítasz egy ilyen gyönyörű ötletet...- kuncogott és egy rövid csókot adott.
- Igen ezt mindjárt gondoltam- nevettem én is- de tudod még van valami...- kelek fel alóla, mire ő fel ül a kis pihenőben és kíváncsian vár.
Zsebemből előveszem a kis dobozt majd fél térdre ereszkedek mire kisebbet sikkantva számához kapja kezét. Fel nyitom a kis tárolót és még szólalok.
- Sebastian! Bevallom, hogy egész együtt élésünket máshogyan gondoltam el...de be kell valljam azt is, hogy úgy érzem szeretném ki próbálni ezt a verziót is amit most alakítunk tehát benne vagyok az együtt működésben és elvetem a diktatúra ötletemet. És mostmár csak egy kérdésem van... Hozzám jössz?
- Én....én... Igen!- tör ki boldog zokogásba és karomba zuhan.
Elmosolyodva ölelem az törékeny testét és szorosan magamhoz húzom, majd el tolom, kis kezét magamhoz veszem és ujjára húzom a gyémánt gyűrőjét, ezután állát felemelem és egy megpecsételő csókba hívom ajkait.

Minden annyira jól alakult.... De túlontúl tökéletesnek bizonyosodhatott.....

Öt hónap múlva:

- Mit akarsz?- kérdezem flegmán.
- Gyere...aaa...kórházba...- dadogja ijedten a telefonba Jamie.
- Miért?! Mi van?! Mi történt?!- kérdezem idegesen fel rúgva székemet- JAMIE!
- Sebastian... Sebastian...a baba....