Csendes pihenés

487 54 4
                                    

Adam:

Már a párizsi hotelszobában

- Alig bírom elhinni, hogy mégis apa leszek- ábrándozok boldogan a rajtam pihenő Sebinek, aki azóta, hogy meg tudtok meglepően csendes lett.
- Igen... Én is boldog vagyok...- motyogja.
- Hát valahogy ez nem úgy hangzott...- jegyzem meg- mi a baj? Nem örülsz neki, hogy kaptunk még egy lehetőséget?!
- De- sóhajtott és felül- csak tudod...aggódom...
- Miért? Amiatt a fekete alakos mocsok miatt?- kérdezem el komolyodva és arcára simítok- figyelj ha haza megyünk akkor az első dolgom lesz, hogy egy testőrt állítok melléd és a falkából mindenkit a ház körüli őrségre parancsolom! Sőt ha gondolod beszélhetek a fiúkkal, hogy még egy jó darabig nem megyek be,hanem inkább melletted maradok! Vagy ha...
- Jól van, nyugi- állít le mosolyogva- tudom, hogy mostmár még jobban vigyázni fogsz ránk, de nem csak ez fusztrál...
- Hát mi még?- kérdezem értetlenül mert fogalmam sincs mi baja lehetne még...
- Tudod... Igazából.. Én...- néz rám és fogalmam sincs miért, de olyan félő majd hogy nem rettegő szemekkel vizslat amit nem tudok hova rakni.
- Sebi! Mi az? Mi bánt?!
- Csak...csak...- könnyesedik be szeme
- Héj...- húzom közelebb magamhoz- na...minden rendben... semmi baj szívem...
- Nem akarlak elveszíteni...- mondja suttogva vállamon.
- Soha nem tudnál elveszíteni, nem is értem, hogy hogy jutott ilyen az eszedbe...- tartom remegő testét szorosan karjaimban.
Nem értem, hogy jött ez neki ilyen hirtelen, így arra gondolok, hogy ez is most ilyen hormonos dolog lehet...

Kis idő elteltével, bár nem kapok választ semmire, de szerencsére meg nyugszik. Már éppen azt hittem, hogy el aludt amikor a semmiből megszólalt.
- Jamie mesélte, hogy Taemin nem az igazi fia Noelnek...
- Igen, nem az övé- mondom bár azt nem értem, hogy ez most hogy jött ide...
- Akkor meg kié? Az öcsém előtt még senkivel sem láttam.
- Mert ő az első akit Taemin anyja óta meg tudott szeretni.
- Meséld el kérlek az egész történetet- kérlel- kíváncsi vagyok!
- Hát, nos... Mint azt tudod én Yoongi összes gyerekét ismerem, hisz lényegében együtt nőttem fel velük és talán Noel az akivel mondhatni a barátomnak mondhatok. De mindegy, a lényeg, hogy én vagyok az egyetlen akinek el mondta a teljes történetet.
Még a gimi alatt össze jött Susannal, akivel három és fél évig alkottak egy párt, azonban Susanról kiderült, hogy terhes lett más valakitől...
Noel teljesen kikészült...de hab a tortán az volt amikor kiderült, hogy a csávó feleségül akarta venni Susant aki bele is ment a házasságba...
De a karma mindig vissza fizeti azt amit egy másik ember ellen elkövettél...a gyermek születése előtt pár nappal az apa le lépett vagy legalábbis eltűnt és mint kiderült a szülei nem tudtak az unoka érkezéséről így amikor menedéket keresett náluk Susan el küldték, sőt őt okolták, hogy a fiúk el ment.
Így tehát Susan akinek ilyen tájt már sajnos meg haltak a szülei, így falkátlanul, védtelenül és otthontalanul próbált életben maradni. Ekkor, azonban újra meg jelent Noel és befogadta, hiszen bár fogalmam sincs miért de még mindig szerette a nőt bármennyiszer is döfte Noel hátába a kést...
Mindenesetre, a lényeg, hogy Susan Noelnél szülte meg a gyereket akit csak fél percig tarthatott a karjaiban mert sajnos sok vér veszteség miatt meg halt a szülés után.
Noel a sorsára hagyhatta volna a kicsit, de nem volt szíve hozzá, hiszen a pici nem tehetett semmiről és ne feledjük, hogy tiszta anyja volt így úgy döntött fel neveli és tekintve, hogy Taemin meglehetősen meg bízható, kedves és okos gyerek remek munkát végzett- fejezem be a sztorit.

- Nagyon rendes volt tőle, hogy örökbe fogadta Taemint...- mondja elgondolkodva.
- Igen, annak ellenére, hogy az egész családja ellenezte, sőt majdnem ki is tagadták miatta.
- Ezért?!- lepődik meg
- Igen... Tudod... Egy olyan tekintélyes családban/falkában, ráadásul Noel az első szülött így az apja után a 3. Legnagyobb rangú tagja a falkájának, tehát maga az, megcsalták egy szégyen folt volt...de az, hogy más kölykét felnevelje már mimdenkire szégyent hozott. De Noelt nem érdekelte. Az ő szavaival mondva; ő csak egy ártatlan, árva és nincstelen gyereket látott akinek szeretetre van szüksége. Már el akarta hagyni a falkát is, amikor a nagyapja DooHon is meg tudta a dolgokat és teljes mértékben egyetértett a Noellel, így maradhattak mindketten a falkában és így lettek el hallgattatva a nyafogó és hisztis, bekébzelt rokonok.
- Ez a Doohon is jó fejnek hangzik- mondja, mire fel nevetek.
- Igen, nem véletlenül akarták csendben ki rakni Noelékat, hiszen tudták, hogy vele fog egyetérteni.
- És te?- kérdezi hirtelen
- Én mi?
- Te mit gondolsz erről? Képes lettél volna felnevelni ha ez veled történik meg?
- Mi ez a hirtelen sok "mi van ha" kérdés?!
- Csak... Kíváncsi vagyok- von vállat
- Hát...nem tudom... szeretem a gyerekeket...de nem tudom, hogy Noel helyébe mit tettem volna... Sajnos szerintem mivel én egyke voltam/vagyok így biztos hatással lettek volna a külső vélemények például a szüleimé... Bár az is lehet, hogy attól függne, hogy az anyját mennyire szeretem- mondom neki őszintén meg tényleg nem akarok soha ebbe a helyzetbe kerülni... Milyen szerencsés vagyok, hogy Sebastian soha nem tudna megcsalni...

Ezután hosszasan inkább a semmiségekről beszélgettünk vagy csak csendben pihentünk.
Hirtelen egy gondolat jutott eszembe.
- Sebastian!- kiáltom hangosabban mint akartam, mire ijedtében majdnem leesett az ágyról.
- Jézusom, ne ijesztgess, majdnem a gyereket is megszültem!- morogja mire újra felnevetek.
- Ne haragudj, de eszembe jutott valami!
- Hát mostmár ne tartsd magadba...
- Még nem is láttuk egymás farkasát!
Rám emeli gyönyörű kék szemeit amik nagyra tágulnak a döbbenettől.
- Most, hogy mondod tényleg nem... Milyen fura...
- Szerinted van a közelünkben egy erdő ahol kényelmesen el lehetnénk?
- Nem tudom, mindjárt meg nézem- vesz elő a tőlem kapott telefont izgatottan és rá is keres a térképre.
- Óh, igen ez jó lesz csak húsz percnyire van. Úristen- kap a fejéhez- évek óta nem is változtam át...
- Akkor most itt az ideje, igaz?- mosolyogok rá.

- Na, készen állsz?- kérdezem mosolyogva vele szemben állva.
Mély lélegzetet vesz és idegesen bólint.
- De fordulj el- teszi hozzá el pirulva
- Minek? Láttam már át alakulását, sőt akár hiszed akár nem, de én is át fogok változni.
- Nem érdekel! Fordulj el!
- Jesszusom felőlem- sóhajtok megadóan és hátat fordítok neki
Tényleg nagyon régen alakulhatott át mert vagy tíz perces fájdalmas nyöszörgés után sikerülhetett neki, és végre én is oda nézhettem.
Teljesen le döbbentem amikor meg láttam a teljesen hófehér bundájú omegát előttem...
Még sose láttam teljes fehér színű bundájú farkast, persze van fehér színű, de olyan nincs akinek ne lenne benne egy két barna vagy fekete folt vagy csík is benne... Erre itt van ő aki ha itt most hó lenne akkor simán nem látnám őt... Teljes egészében lenyűgözött.
Kábulatomból egy enyhe lökés ébresztett fel mire véve a lapot én is át alakultam korom fekete bundámba.
" Sose mondtad, hogy ebben a formádban is ennyire különlegesen gyönyörű vagy" mondom neki telepatikusan.
" Mert már nem emlékeztem rá"  válaszolja majd mint egy gyerek akinek először sikerült el kezd össze vissza ugrálni, szaladgálni és hemperegni.
Aztán miután ki nézegettem magamat eme aranyos látványán én is be szálltam a játékba.

Egész délután sőt este futkároztunk mint akik most élik ki újra fiatalságukat.
Amikor végül teljesen ki purrcantunk úgy döntöttünk nem megyünk vissza, inkább egy hatalmas és vastag törzsű faalá egymáshoz bújva aludtunk el.

The PromiseWhere stories live. Discover now