The Promise

Előkészületek

Adam:

- Adam! Adam!ADAM!- rázogat hisztérikusan Sebastian, mire morogva nyitom ki a szememet.
- Mi az? Miért nem alszol?- kérdezem fáradtan.
- Fel keltem a dörgésre! Tudod hogy félek a viharoktól! Menj és csukd be az ajtót!
- Minek?! Már be zártam!
- Nem a bejáratit, hanem a terasz ajtót! Nyitva hagytad idióta! (Író: Adam szobájába vannak a 4. Fejezetben vissza lehet nézni, hogy hogyan néz ki)
- Csukd be te
- Nem merek oda menni villámlik és dörög! És ha már ott vagy engedd le a redőnyt utána kapcsolj kis lámpát!
- Ahhj, egyéb kívánság így hajnali 3 óra 10 perckor?!- fújtatok miközben ki kászálódom alóla (mert, hogy egyébként rajtam szokott aludni...)- különben is minek a lámpa?!- kapcsolom fel magamat meg vakítva.
- Félek a sötétben- mondja durcásan- és mivel a redőny le van engedve a vihar miatt és így nincs világítás kintről, ezért kell a kis lámpa!
- Ahhh édes jó istenem...- dőlök vissza sóhajtva- hogy neked mennyi bajod van...
- Csak igényes vagyok- fekszik vissza rám.
- Ja...az...- forgatok szemet- és mostmár aludhatunk? Holnap be kell mennem korán, hogy ki tudjam venni a három hét szabit.
- Nem te is olyan főnök izé vagy? Akkor minek be menni, telefonálj be azt kész.
- Pont azért kell be mennem mert főnök izé vagyok és ha valamit bennt el csesznek míg nem leszek az az én felelősségem lesz a cégnél.
- Ahh..- sóhajt durcásan, én pedig, beszélgetés le zárásaként egy homlok csókot adok neki majd végre mindketten el aludtunk.

Reggel szerencsére sikerült nem fel keltenem Sebit, de hagytam neki a biztonság kedvéért egy cetlit, hogy sietek haza, úgyis csak azt beszéljük át Tylerrel, Noellal és Hwannal, aki engem be jön helyettesíteni néha, hogy milyen opciók vannak az ügyfelekkel a távollétemben.
- Jó reggelt főnök!- köszön ásítva Tyler.
- Jó reggelt Hwanról mit tudsz mikorra mondta, hogy be jön?
- Azt mondta, hogy idézem: a te kedvedért sem fogok fel kelni tíz órától hamarabb.
- Szóval olyan tizenegyre vagy délre számíthatunk ő méltóságára...
- A te haverod- mondja váll rándítva asszisztensem- Apropó két napja mondtad, hogy szóljak, ha Jamie itt lenne, most nem rég érkezett meg Noellel. Menjek át szólni neki vagy már nem aktuális?
- Ó, tényleg! Igen az jó lenne, de majd csak ha már ki jött Noeltől és menni készülne, csak egy rövid kérdést akarok de fel tenni neki.
- Rendben, akkor addig csinálok kávét, te kérsz?
- Aha, Köszi.

Miután ki ment össze szedtem a fontosabb papírokat, majd összegeztem a meg beszélni valókat.
Igazából csak tudni szerettem volna, hogy Jamie mit tud Sebiről. Aggódom miatta... Három napja történt, hogy arra értem haza, hogy az ágya mellett keservesen zokog, olyan összetörten mint amikor drága gyermekünket el veszítettük... Aztán hirtelen a nyakamba borult és közölte, hogy el akar tűnni innen egy kis időre... Másnap pedig végig rajtam lógott, még ide is be jött, egyszerűen nem bírt el szakadni tőlem. Persze örültem neki meg minden, de tudtam/ tudom, hogy valami nagyon nem stimmel Sebivel, tekintve, hogy előtte meg hónapokig nem beszélt velem sőt undorodott tőlem...
Szóval csak remélem, hogy Jamie tudhat valamit, hogy mi történthetett.
- Hallom engem keresel- dugja be ki pirult arcát Jamie.
- Igen, csak egy rövid kérdésem van- intek neki, hogy jöjjön be.
- Mondjad- ül le velem szemben.
- Te, tudsz valamit Sebiről?
- Mármint?- húzza össze szemöldökeit- te laksz vele.
- Igen, de neked sokszor meg nyílt, és te még nálam is jobban át látsz az embereken.
- Ezt imádtad bennem- mosolyodik el az emlékre.
- Igen...- ejtek el én is egy apró mosolyt az emlékre.

- Nos nem nagyon beszéltünk már egy ideje, legalábbis ő nem nagyon akart velem beszélni, én mentem néha át, hogy megnézzem él e még. Apáékkal sem beszél még mindig, ők is aggódnak miatta. Ha már itt tartunk majd hívd fel őket, hogy mi el mentek.
- Rendben, majd beszélek velük. És véletlenül nem tudod, hogy mi történhetett úgy három napja?
- Három napja?- lett kicsit idegesebb- miért?

- Csak mert, ugye mint tudod jó ideig a létezésemről sem akart tudomást venni most meg mint valami pióca lóg rajtam, amit nem is panasz képpen mondom, csak tudom, hogy valami nincs a helyén.
- Hát...- gondolkodik el hosszasan- nem ne haragudj, de sajnos nem tudom mi történhetett, nem voltam nálatok már régóta- mondja még mindig idegesen és nagyokat nyelve, a szemembe nem nézve. És ebből aki nem hülye, rögtön tudja, hogy hazudik és tuti tud valamit, de nem akarja el mondani.
- Jamie. Tudod mi volt a másik dolog amit szerettem benned?
- Hogy jó vagyok az ágyban?
- Nem... Az a harmadik volt. Hanem, hogy gyűlölöd a hazugságot és nem is tudsz jól hazudni. Szóval mond, mi volt három napja?!
- Figyelj, azt...azt...én nem mondhatom el neked... Mert nem nekem kell el mondani...- sóhajt- de ha rám hallgatsz most még Sebastiant sem cseszegeted ezzel a dologgal. Adj még egy kis időt neki, elég akkor rá kérdezni, mikor haza jöttök- mosolyodik el szomorúan- viszont mostmár megyek csak az első két órám volt lyukas. Hívd fel apáékat majd és érezzétek jól magatokat, szia- köszön el gyorsan.
Ingerülten csapok egyet az asztalra
Vajon mi történhetett...
Sajnos igaza van Jamienek jobb ha várok a kérdések téren a haza útig és ez még jobban bosszant...

Hwan tényleg csak fél 12re esett be szóval hála neki nem tudtam hamarabb végezni, mint akartam.
De legalább sikerült nem este haza érnem.
- Megjöttem- mondtam hangosan a táskát le rakva.
Válasz nem érkezett, amitől rögtön ideges lettem, szóval gyors léptekkel minden szobát és helységet végig néztem, főleg a három fürdőszobát, de nem találtam sehol, amitől még ijedtebb lettem...
Aztán eszembe jutott, hogy hol lehet még...
Vissza vettem a cipőm és ki rohantam a kertbe meg sem állva a kis pihenőnkig ahol amikor meg akartam állni, de egy kavics miatt jól hanyatt vágódtam.
- Mi történt...- hallok meg a pihenőből egy kómás Sebit- Úristen Adam! Júl vagy?!- ugrik rögtön mellém, amikor észre veszi mi történt.
- Persze, minden okés, csak a rohadt kavics hanyatt vágott- simogatom fájó hátamat és derekamat.
- Minek szaladgálsz?
- Mert megijedtem, hogy nem találtalak.
- Tudhatnád, ha mennék valahova úgyis hívlak...
- Tudom csak már azt hittem, hogy... hogy te...
- Én mi?- értetlenkedik
- Semmi, nem fontos. Csak máskor írj egy cetlire, hogy ki jöttél.

- Na és akkor hova szeretnél menni először?- kérdezem mostmár én is a pihenőben feküdve rajtam pedig úgy mint mindig Sebi feküdt.
- Nem tudom...- gondolkodik- talán menjünk először Olaszországba ott sok érdekesség van...a tenger part, Róma, Velence, Milánó. Talán őket nézném meg először. Ó és ha már itt tartunk, ugye Velencében fogunk csónakázni?!- néz rám izgatottan.
- Persze, amit csak szeretnél- csókolom meg amit boldogan viszonoz.
- Olasz után pedig menjünk síelni, majd irány Egyiptom, hogy felfedezzük mi is a titkait! Imádom az Egyiptomi dolgokat, szóval onnan jó lenne szuvenírt is hozni! És végül majd Párizs ahol...- mondta volna tovább de én egy csókkal el hallgattatam.
- Nyugi vegyél levegőt- nevetek aranyosságán- mindent meg fogsz nézni, és mindent meg fogsz kapni amit csak akarsz.
- De biztos nem baj?- süti le hirtelen szemeit.
- Micsoda?
- Hát ez sok pénz lesz... ráadásul magamat ismerve tuti sok minden meg fog tetszeni...és te azt mondtad, hogy a legdrágább és legjobb szállodákba akarsz menni...
- Shh- csitítom le mosolyogva- évek óta egyedül élek és csak spóroltam arra az időre amikor végre lesz mire, miért és legfőképpen kire el költenem. Egyébként meg ha ez meg nyugtat most, hogy megkaptad a te részedet, így neked is van nem kevés pénzed. De, hogy végképp meg nyugodj az én örökségem is meg van még, hiszen tekintve milyen jól keresek, nem volt szükségem rá, hogy hozzá nyúljak. Egy szóval egyet se kell félned van rá pénzünk.
- Már nagyon várom!- temeti arcát nyakamba.
- Én is édesem, én is- szorítom magamhoz és jó erősen magamba szívom finom orgona illatát.