Tragédia

472 25 2
                                    

Adam


- Igen időben kész lesz minden uram és el se tudom mondani mekkora öröm volt önökkel ezt az üzletet létrehozni, pár héttel később már számolgathatjuk a garantáltan bejövő összegeket, én is örültem és további kellemes napot- teszem le a telefont mű mosollyal és fáradtan fel sóhajtok.
- Josh!- szólok az (új) adzidztensemért, aki tanulva a hibákból béta férfi.
- Máris főnök!- kiabál vissza én pedig be hunyva szemeimet próbálok meg kicsit ellazulni, végre le tudva az összes meg beszélés és tennivaló.
De nyugalmam sajnos nem tarthat sokáig mert habár most nem a vezetékes hanem a saját telefonom csörgése ébreszt fel.
Falkámban elő jobb kezem Dave hív, tekintve, hogy ritkán csak szükség esetén hív inkább fel veszem és milyen jól tettem...
- Dave mi a baj?
- Bocs a zavarásért főnök, de ide kellene jönnöd, hogy a saját szemeddel is lásd a dolgokat...
- Ezt, hogy kellene értenem Dave? Mi történt?!- emelem meg kicsit a hangom, több magyarázatért, de közben már fel is állok és öltözködni kezdek.
- A bal határainkon járőröző farkasainkat valami elkapta, de annyi bizonyos, hogy se szabad farkas, se kitsune nem lehetett, de még szerintem vámpír sem...
- Mire gondolsz? Boszorkányok talán vissza jöttek azok is?!
- Nem főnök azok nem rajtunk állnának bosszút és nem így, inkább másra gondolok egy ellenségre akikkel ez idáig egyességben éltünk, de így látszik nem mindegyikük tartja magát hozzá...
- Nem, vadász már hosszú évek óta nincs, de mindegy mindjárt ott leszek, hány farkast veszítettünk?
- Csak négyet szerencsére
- Jól van ott találkozunk- mondom és nem várva a válaszra le is rakom.
Indulás előtt még gyorsan írtam Sebinek, hogy nem kell értem jönnie mert céges kocsival megyek haza, aztán el is indulok.

- Itt vagyok- mondom ki szállva a kocsiból mikor a bal oldali határunkhoz érek.
Dave oda is siet hozzám majd int a fejével merre menjek, ami talán nem annyira szükséges tekintve, hogy erősen lehet érezni elvesztett társaink halál illatát.
Mikor meg láttam testüket be igazolódott a félelmem...
- Dave... Szólj a többi falka vezérnek, megbeszélést kell tartani hétvégén.
- Tényleg ők lehettek?
- Más nem lehetett, a vámpírok össze roppantanak minket, a kitsunék már amelyiknek van bátorsága és ereje szét marcangol a maga módján, a boszorkányok szagát pedig éreznénk rajtuk....Csak ők tudják ki játszani a szaglásunkat, emellett pedig...- térdelek le és a földről el veszek egy puska golyó maradványt- ilyet csak ők használnak.
- Dehát, nem szegtük meg a megállapodást nem?!
- Lehet a polgármester sem tud róluk, lehet, hogy egy titkos vadász társaság- sóhajtom rosszat sejtve- mindenesetre szólj nekik, és a falkának...- gondolkodok el- mindegy nekik majd szólok én, jobb személyesen, úgyis régen jártam a faluba, a testeket- teszem vállára kezemet- temessétek el méltón Handersonnal és még valakivel és mutassatok meg a családjuknak, hová temettétek.
- Értettem vezér- bólint

A falkám falujában tényleg régen jártam, ami eléggé bánt mert nem hanyagolhatom ennyit őket, és bár Sebi ki járkált, hogy ellenőrizze minden rendben, de ő nem helyettesíthet engem.
Ők is a családom és felelősséggel tartozom értük, úgyhogy ezen változtatnom kell.
- Vezér- jön elő mindenki aki itthon van és látta, hogy jövök.
Alig öt perc múlva majdnem az egész falka előttem volt.
Mosolyogva köszöntöttem mindjnyájukat, és boldogan láttam, hogy jól meg vannak nem szenvednek hiányt semmiben, hozzá teszem ezt is Sebi érdeme, mert mindig küld nekik pénzt és minden egyebet, hát igen el ismerem mázlim van Sebivel helyettem is figyel a részletekre és karban tart mindent, de ezt biztos nem fogom neki be ismerni!

- Nagyon örülök, hogy végre láthatlak benneteket testvéreim- kezdek bele mondandómba, amire mindenki csendben fülelni kezd- de sajnos nem jó hírrel tudtam jönni, hanem ellenkezőleg egy nagyon tragikussal- egy kis szünet után folytattam- elvesztettük...Carlost, Deant, Logant és Masont, a mai hajnali felderítés során a bal oldali határainkon. Nagyon sajnálom és részvétem a családjaiknak, intézkedtem méltó temetésük ügyében, ha Dave vissza ér el vezet benneteket oda ahol most már békében nyugodnak.
Halálukat emberi vadászok okozhatták akiket biztosíthatok mindenkit, hogy el fogunk és meg fogjuk bosszúlni halálukat! Addig is benneteket omegák anya és apa béták akik itthon a gyerekeitekkel vagytok és nem volt részetek harci kiképzésben ne nagyon merészkedjetek nagyon távol a falutól és senki nem mászkálhat egyedül, főleg gyerekeket nem lehetnek felügyelet nélkül, ezenkívül este ne mászkaljon a házakon kívül senki sem! Ezek a szabályok a védelmetek érdekében jöttek létre így kérek mindenkit, hogy tartsa be őket!- fejezem be szigorú de együttérző hangnemben.
Mindenki meghajolva bólintott, a hangulat mely az elején hihetetlenül boldog volt, most gyászos és sötét volt, előre látom, ahogyan holnapra az egész falka feketére vált és vagy két hétig semmi fény nem fog ide világítani.
Miután a beszéd vége volt oda mentem külön is beszélni a család tagokkal, majd lassan indultam én is haza.

- Már azt hittem haza sem jössz- jön ki Sebi fa kanállal a kezében tettetett morcos arccal, de mikor meg látott aggódva össze húzta szemöldökét és el is kezdett felém jönni- mi történt?- fogja közre arcomat.
Nagyot sóhajtok és meg fogva kezeit vezetem a kanapéra és le ültetem magammal szemben.
- JiNoo?
- Fent van nézi a meséket, de miért?! Adam teljesen meg rémítesz.
- Sajnálom nem ez a szándékom, de nem akarom, hogy hallja a dolgokat...
- Elmondanád végre, hogy mire gondolsz?!
- Figyelj Sebi, szeretném, ha holnaptól se NamJoon sem te egy ideig nem mennétek át senkihez, még Hoseokékhoz sem, az iskolába csak kocsival megyünk bár el gondolkodtató, hogy egy kis ideig inkább itthon maradnának...
- De miért Adam?! Mi van oda kint? Megint a vadak vagy a vámpírok?
- Nem, de bárcsak, még az se kizárt, hogy nem kell szövetségre lépni velük mindenki érdekében.
- De mivan?! Mond már!!
- Ma a bal oldali határainkon meg halt Carlos, Mason, Dean és Logan... Még hozzá vadászok keze általi halál volt.
- Vadász?! Dehát már évek óta béke van az emberekkel kötve és nem is szegtünk meg semmit...
- Én sem értem, lehet, hogy saját felelősségére alapították magukat vagy nem tudok, de ki derítem- ölelem magamhoz fel zaklatot és most síró testét.
- Szegény Molly...Masonnal éppen most született meg pár hete az első babájuk, Carlos fia pedig csak most kezdte a kiképzést, Dean meg még csak 20 éves múlt, na és Logan 8 gyermekes családjával mi lesz, ki védi meg őket és ki fogja el tartani?! Segítenünk kell nekik Adam, ez a legkevesebb...
- Igen, szívem ezt fogjuk tenni, segítünk nekik ahogyan csak lehetőségünk van, nem fognak semmiben sem szűkölködni.

- Papa megjöttél?!- szalad oda hozzám ki idő után JiNoo mikor észrevesz.
- Szia, csillagom ölelem magamhoz és hajába puszilok. Sebő könnyeit törölgetve feláll és inkább ki sétál a konyhába.
- Mesélj mi volt a suliban? Nem bántott senki ugye?
- Ó Papa az nagyon király volt, a tanító néni nagyon kedves és képzeld lett egy barátom is akivel egy padban ülhetek, óh és képzeld el egy vámpír az osztály főnök, és nagyon dögös...
- Egy vámpír?!- akadok egy kicsit fenn. Bár a városban muszáj meg tűrnünk egymást és így is lehetnek bármelyik szakmában, de akkor is felettébb zavaró, hogy egy vámpír lesz ott a fiam mellett...

- Ne aggódj Papa nagyon kedves és nagyon okos is, sok mindent tud, jajj és majdnem elfelejtettem- ugrik ki az ölemből és az étkező asztalról hoz egy papírt, amin az ő rajza lehetett- ezt neked és apának rajzoltam és egy kicsit Namnak is, de csak akkor ha kedves lesz hozzám- mutatja rajzát amin mi négyen vagyunk rajta.
- Ez nagyon szép bogaram, csak nem művésznek készülsz?- puszilom meg mosolyogva.
- Talán- mosolyodik el csintalanul, hiába ennek a gyereknek a szeme se áll jól, de legyőzötten hagyom magam mert imádom.




Sziasztok!
Azt hiszem ennyi eltűnődés után illik valamit mondani, hogy miért van így...
Nos ez a harmadik hónapom, a munka helyemen, vagyis nem sokára le telik a próba időm aminek nagyon örülök. Ez azért fontos, mert ugye azért nem tudok most nagyon írni csak hétvégenként pár sort este...
Sajnos a nap végére mivel ez fizikai munka, nagyon ki fáradok és semmi erőm írni, sőt olvasni sincsen...
Azonban a jó hír legalább, hogy most végre maga a fejezetek meg vannak a fejemben már csak le kell őket majd írnom, úgyhogy igyekszem minél hamarabb hozni a részeket és nagyon köszönöm akik türelmesen várják a folytatást.
Remélem amúgy nem lett unalmas vagy rossz, eredetileg más dolgok történtek volna Adammal, de aztán valahogy ez jött ki, de remélem ez is el nyeri a tetszéseteket.
A TaeKook- os könyvemet is szeretném végre folytatni remélhetőleg jövő vasárnap ilyenkor az is összejön.

Jó éjszakát, puszi!♥️♥️

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 12, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

The PromiseWhere stories live. Discover now