Életem hangsora

20. rész

Az autóban ülve Logannel fáradtan egymásra pillantottunk. Szerintem mindkettőnket örömmel töltött el, hogy Trinitynek lejárt a munkaideje, és talán soha az életben nem kell többet látnunk.
-Gyerekek, ez egész jól sikeredett!-lelkesedett Kevin.-Twitteren máris kint vannak az első képek. És nézzétek az emberek reakcióit! "Nem úgy néz ki mintha Logan és Holly között bármi is lenne barátságon kívül"-olvasta.-"Milyen vidámak együtt. Hollyn látszik mennyire örül a barátja boldogságának."
-Szóval bevált a terv?-sóhajtott Logan, majd a vállamra hajtotta a fejét. Elmosolyodtam.
-Egyelőre be, viszont ha egymáson hemperegtek, ennek sem lesz sok értelme-forgatta meg a szemét Kevin.
Logan felsóhajtott.
-Most mi a baj? Sötétített ablakok, nem lát senki...-nézett rám közben.
-Pontosan. És amúgy is, mi csak barátok vagyunk. A barátok pedig szoktak "egymáson hemperegni", csak hogy a te szavaiddal éljek, Kev-húztam az orrom, majd Loganre pillantottam, ő pedig rám.
-De a barátok nem...-akadt meg Kevin.-Így nem szoktak...hagyjuk-legyintett.
Gyorsan el is engedtem amit mondott. Vége lehetne már ennek a cirkusznak. Vagy eleve el sem kellett volna kezdődnie, és akkor most nem esett volna még egy szintet a nőkbe és a tartásukba vetett hitem Trinity miatt.

Visszaérve a szállásra Kevin adott nekünk fél órát hogy kipihenhessük a sokkot és a fáradalmainkat, ezek után pedig a szálloda kertjébe, a medence mellé tervezte a "randit", ahol Logannel és velem akart beszélni. Mondanom sem kell, a fél óra pihenő éppen arra volt elég, hogy semmire, szóval miután lemostam a lábamról a homokot ami a parton ráragadt, és átöltöztem, már indulhattam is le.
Odakint azonnal kiszúrtam Logant és Kevint. Nem volt nehéz, már nem csak azért mert a kisebb, vendégekből álló tömegben csak őket ismertem, hanem mert Logan már magában is egy elég feltűnő jelenség, ha szabad ilyet mondani. És természetesen szabad, mivel Logan most is címlapra illően nézett ki, valószínűleg nulla erőfeszítéssel, ami csak mégjobban fokozta a hatást. Lehuppantam melléjük.
-Tessék, rendeltem neked!-tolt elém Logan egy nagy pohár limonádét, amiben összekoccantak a jégkockák a mozdulat hatására.
-Most, hogy mindketten itt vagytok, és van időnk is, viszonylag...-pillantott Kevin a telefonjára.-Ideje hogy jobban kifejtsem nektek ezt a filmes témát, amit már korábban említettem.
-Warren filmje? Már kérdezni is akartam...
-Semmi szükség rá, csak maradj csöndben és halgass meg-csitította el Logant.-Tehát... Az első és legfontosabb dolog, hogy a forgatás nemsoká kezdetét veszi. Úgy körülbelül két hét múlva.
-De hát...hogyan? Nem nézem ki Warrenből hogy az utolsó pillanatra hagyja a szereplők leszerződtetését, hiszen ő...
-Hagynád, hogy végigmondhassam?-nézett rá ideges mosollyal Kevin.-Tehát...igen, ez a film már egy ideje készülődik. Anthony Warren másokat szánt a főszerepre, de felbontotta velük a szerződést, mert titeket jobbnak ítélt. Sokkal jobbnak. Hogy miért, azt majd ő biztosan kifejti nektek ha hazaértek és találkoztok vele, de én ennyi információnak vagyok birtokában. Tovább...
Végül Kev kifejtette, hogy a film várhatóan egy romantikus nyáltenger lesz, három főszereplővel, de a pontos forgatókönyvről még nem tud semmit, se a harmadik személyről. Még azt sem tudni, hogy nő vagy férfi lesz-e.
-Én azért remélem, hogy nő-kuncogott Logan.-A lányok harcolnak értem, én meg majd állok a tengerparton, és nézem ahogy vízbe fojtják egymást.
Megforgattam a szemem.
-Ne szóld el magad. Azért nem hiszem, hogy egy ilyen Trinity kaliberű csajra vágynál, mint színésztárs.
-Azt én sem hiszem, de nem gondolnám, hogy Warren feltűnési viszketegséggel küzdő ribancokat válogatna be főszerepre.
-Logan! Ez a lány egy kezdő színész volt egy helyi színházból, nem...az. Akárminek is nevezted-szólta le Kevin.
-Hát ha engem kérdeztek, nem viselkedett valami professzionálisan. Talán csak félig, mert ha velem kellett szót váltania, valamiért azonnal kiesett a szerepéből, és nem könnyítette meg a helyzetet hogy a barátnőjének tettessem magam. A kiváló színészi készségeit szerintem tudjuk be annak, hogy Logan Ashton közelében minden csaj megőrül.
-És épp ezért vagyunk itt, Holly-sóhajtott Kev.
-Hé, én nem őrültem meg! Csak valamiért a média nem úgy görbíti a sztorit, hogy az nekem kedvező legyen.
-Várhatod is, mert nem fogja, ezért kell érte tennünk. Mára ennyi volt-állt fel Kevin.-Ma este vacsora a szobátokban, egy negyed óra múlva érkezik, ha minden igaz. Próbáljátok meg kipihenni magatokat, mert holnap kezdünk, és jó lenne két nap alatt letudni az egészet. Minél jobban szerepeltek, annál gyorsabban fejezzük be, szóval koncentráljatok, és tegyetek eleget George Davis kéréseinek. Hiba nélkül, ha lehet-hagyott ott minket Kevin. Most elég feszült, valószínüleg háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Ahogy mi sem.

-Bejöhetek?-hallottam Logan tompa hangját az ajtóm elől, egy kopogás kíséretében.
A félig megevett vacsorámra néztem, majd a szétdobált pizsamámra, fogkefémre, és egyéb dolgaimra, majd sóhajtva felálltam és kinyitottam az ajtót.
-Köszi-lépett beljebb Logan vigyorogva, majd lehuppant az egyik fotelba.-Szép a rend-nevette el magát. Megforgattam a szemem.-Nyugi, nálam se másabb a helyzet. Azt még megeszed?-biccentett a maradék tenger gyümölcsei tésztám felé.
-Nem, de neked se kéne. Mi lesz így a kockáiddal holnap?-ugrattam.
-Az én kockáimat nem rendíti meg semmi sem!-mondta tettetett sértettséggel, majd bizonyításképpen felhúzta a pólóját.
-Jó, jó, nem bántom őket, mostmár elég a meztelenkedésből.
-A végén még kiderül hogy be vagyunk poloskázva, és holnap minden újság lehozza, hogy a klipp előtt gyorsan csináltunk egy gyereket.
-Belefér-legyintettem unottan, majd átnyújtottam a tésztát Logannek.
-Izgulsz?-kérdezte, majd egy nagy adag ételt tömött a szájába.
-Csak amennyire kell. Nem nagy dolog, úgy is megcsináljuk, rajtunk nem múlik. Csak a csók...
-Nem akarod?
-Hát, nem épp...Jajj, Logan! Annyira kínos lesz, úgy sajnálom hogy belerángattalak ebbe. Tudod, gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk, és most...
-Hé, nyugi!-tette le a tálat, és mellém ült az ágyra.-Nem lesz semmi baj, ez csak egy csók.
-Igen, de veled!
-Na, a végén még megsértődök! Biztos vagyok benne, hogy nem lesz rossz. Sőt, abban is, hogy élvezni fogod-simított végig a karomon.-Ugye tudod, hogy a világon bármelyik más ember szívesen helyet cserélne veled arra a fél órára...Au!-kiáltott fel, amikor megütöttem.
-Fél óra? Biztos hogy nem. Egy fél perc alatt megcsapjuk, szóval adj bele apait-anyait, elég lesz nekünk egyszer megejtenünk a kamerák előtt.
-Aztán a kamerák mögött folytatjuk, vagy hogy tervezed?
-Logan!-vágtam rá a karjára megint.
-Oké, bocsánat, befejeztem-nevetett, majd szórakozottan az ajtóhoz sétált, én pedig követtem.
-Köszönöm a másodlagos vacsorát, isteni volt. Most pedig pihenj-húzott magához hirtelen, és puszit nyomott a fejemre. Egy pillanatra a tekintetünk összefonódott, a levegő furcsán szárazzá vált, de aztán a kilincsért nyúltam.
-Én meg...köszönöm a beszélgetést. Bár nem mintha nagyon megnyugtattál volna-kuncogtam.
-Bármikor-mosolyodott el majd, kilépett az ajtón, intett, és becsukta maga után.

Sajnos nem merem megnézni, mikor tettem ki részt legutóbb, mivel biztos vagyok benne, hogy 600 éve volt, ahogy az is, hogy utoljára felnéztem a Wattpadra. De most itt egy rész, mert akármennyire is ritkán jutok el az írásig, ezt a történetet be akarom fejezni, mert szeretem. És be is lesz, a kérdéses rész már csak az, hogy vajon mikor, de talán öt év múlva elérkezünk ahhoz a pillanathoz is.
Nektek meg, akik még mindig olvassátok a sztorit, vagy esetleg nemrég találtátok, imádlak titeket, és kitartást. Nem csak magához a részek várásához, hanem úgy...mindenhez. És köszönöm<3