Életem hangsora

11. rész

A pulton ültem, a telefonomat a markomban szorongatva. A felkelő nap a panoráma ablakból egyenesen a szemembe tűzött. Szokásommal ellentétben ma magamtól korán felkeltem, hátrahagyva a kényelmes és meleg ágyikómat. Ami ma este sehogy sem akart kényelmes lenni, inkább kemény és kényelmetlen.
A szemem majd' leragadt, és éppen arra koncentráltam, hogy ne forduljak le a konyhapultról.
-Költöznöd kell-jelentette ki Kevin nemes egyszerűséggel, köszönés nélkül.
-Hogy mi?-morogtam nyűgösen.
-Holly, ma koncert, és te ilyen hanggal akarsz megjelenni?-utalt Kev az álmos, tompa és kissé rekedt hangszínemre.
-Reggel van, ebben a pillanatban szólaltam meg először. Mit vársz?-forgattam meg a szemem.-Legyek friss és üde azok után amik a napokban történtek?
-Pontosan. De térjünk vissza az eredeti témára-tartott pár hosszú másodpercnyi szünetet, majd feszült hangon folytatta.-Hogy a fenébe képzeltétek?-darabolta a szavakat. Az előbbi közönséges hangnemnek nyoma sem volt, inkább idegesség vette át a helyét.
-Nem tudom! Hirtelen itt volt Logan, és megtörtént-vontam vállat.
-Istenem...nem hiszem el, hogy lehettek ilyen felelőtlenek!-szidott Kevin úgy, mint egy óvodást, aki nem néz szét az úton amikor átmegy.
-Igen, tudom. Szólnunk kellett volna-vetettem hátra a fejem.
-Hát még szép hogy szólnotok kellett volna!-mérgelődött.-Nem igaz, hogy a pletykalapok közelebb vannak az igazsághoz, mint ahogy én vagyok informálva!
-Hogy mi?-kaptam fel a fejem. Már miért lennének...
-Szólhattatok volna hogy együtt vagytok! Sőt, szólnotok kellett volna! Baszki, a menedzsered vagyok, nem az apád hogy rejtegesd előttem a...
-Jézusom Kevin!-visítottam.-Mi a francról beszélsz? Én és Logan...jajj, dehogy! Kevin!-sokkolótam le. Nem igaz, hogy a menedzserem másodjára dől be a pletykalapoknak, mielőtt kikérdezne mi történt valójában.
-De hát azt mondtad, hogy csak úgy megtörtént. Én azt hittem...
-Úgy értettem, hogy hirtelen ott termett a semmiből egy fotós, és lekapott minket! Nem úgy hogy....Arghh...-temettem a kezembe az arcom.
-És azok a foltok?
-Joghurt.
-Joghurt?-kérdezett vissza bizonytalanul Kevin.
-Igen, az! Azt hitted...azt hitted talán, hogy valami más?-húztam félre a szám.
-Talán-zárta rövidre.-Egyébként is, miért eszel joghurtot ha Logan épp ott van?
-Előtte ettem. Mondtam már, Logan hirtelen felbukkant, nekem pedig nem volt időm ruhát váltani. De hanyagolhatnánk a témát egy kicsit?
-Ahogy akarod. Nem az én karrierem-hagyta rám.
-Mi van azzal a költözéssel?
-Mi lenne? Költöznöd kell. Valami jól védett helyre, ahova nem juthatnak be fotósok.
-Izginek hangzik-gúnyolódtam. Jól védett hely? Azért nem én vagyok az elnök, hogy katonai kísérettel vonuljak az utcákon.
-Milyen szórakoztató, igaz?-kaptam vissza ugyanazt a hangszínt, amit az előbb én produkáltam.-Hát nem az. Mit gondolsz, más hírességekről miért nem jelennek meg ilyen hírek?
-Mert az én botrányaim miatt mindenki másé ködbe vész?-pislogtam ártatlanul. Bár ezt Kev nem láthatta a telefonon keresztül, de jó érzés volt.
-Holly Turner, igazán értékelném ha a humorodat akkorra tartogatnád, amikor nem épp a magánéleted megóvásáról van szó.
-Az elmúlt napokat elnézve...már azt is értékelned kéne, hogy egyáltalán maradt humorom-mosolyogtam oldalasan.
Kevin csak felsóhajtott a vonal másik felén.
-Mindegy, a lényeg, hogy kerítek neked pár lakást, ami szóba jöhet. És ha lesz időd, majd megnézed őket, és elintézünk mindent. Viszont most jobb lesz, ha elkezdesz készülődni.
-Jajj, a koncert-temettem az arcom a tenyerembe. Őszintén, ha megtehetném, lemondanám. De sajnos nem tehetem, mert bár ott lenne helyettem Maddie, Abril és Julet is, de tudom, hogy vannak akik csak miattam jönnek el.
-Lassan szólok a kocsinak hogy indulhat érted. Szóval kapkodd magad.
-Oké-sóhajtottam.-Szia Kev. Ott találkozunk?
-Nem hiszem hogy megyek. Tudod, van elég dolgom...
-Igen, értem. Akkor szia-tettem le.
Elbattyogtam a fürdőbe, majd beálltam a zuhany alá. Közben dúdolgattam, hogy bemelegítsem a hangomat, és ne úgy érkezzek a helyszínre, mint egy rekedt varjú.
Magamra csavartam egy törülközőt, miközben nagyjából megszárítgattam a hajam. Majd a szekrényből kikaptam egy halvány rózsaszín szövetruhát, és egy hozzá illő cipőt.
Mire kész lettem, már meg is érkezett az autóm, szóval a táskám és a telefonom felkapva rohantam ki a házból. Útközben belenéztem a tükörbe. Semmi smink nincs rajtam, de szerencsére nem nézek ki olyan borzasztóan.
A házam előtt most csak egyetlen fotós várakozott, és ahogy meglátott, azonnal kattogtatni kezdte a gépét. A kezem az arcom elé helyeztem, majd beültem az autóba, és elindultunk.
A Los Angeles-i dugó miatt fél órát késve, de végül megérkeztünk az épülethez, ahol ma a lányokkal koncertezni fogunk. Kipattantam az autóból, mire egy csapat lány futott hozzám.
-Holly, kérhetünk egy képet? És aláírást?-néztek rám csillogó szemmel. Öten voltak, olyan 13-14 év körüliek lehettek. Mosolyogva bólintottam, majd beálltak mellém, és egy középkorú nő kezébe nyomták az egyikőjük mobilját. Talán valamelyik lány anyja lehetett, nem tudom. Aláírtam az elém tartott lapokat, majd elköszönve tőlük az épület belseje felé vettem az irányt.
A portán intettem az ott ülő férfinak, aki mire észbe kapott, én már el is tűntem egy ajtó mögött. Lehet jobb lett volna ha segítséget kérek, mert így spórolhattam volna tíz percet, mire a színpadhoz találok. Végül, miután minden sötét folyósót bejártam, rátaláltam a megfelelő ajtóra, ami pont a színpad aljához vezetett. Fent már a többiek javában a beállításokat próbálták, szóval kettessével szedtem a lépcsőfokokat.
-Sziasztok!-futottam közéjük kifullafva.
-Holls! Végre ideértél!-borult rám Maddie.
Ahogy Maddie engedett a szorításomon és újra levegőt vehettem volna, Juliet és Abril karolták át a nyakam.
-Holls, annnnyira régen találkoztunk már!-villantotta rám Juliet azt az elbűvölő mosolyát, amiért mindenki irígyli. Úgy néz ki, mint egy élő, szőke hajasbaba, nagy, fekete gombszemekkel.
-Jól vagy? Hiányoztál-biggyesztette le ajkait Abril.
-Ti is hiányoztatok nekem!-öleltem át mindhármukat mosolyogva.-És igen, azt hiszem rendben leszek-bólintottam eltökélten. Nem fogok Briannel foglalkozni.-Egyébként, Abril...jó a sapid-biccentettem felé nevetve.
-Ahh, hogy ez?-markolta meg a fején lévő rikító narancssárga sapkát, és levette.-Tegnap a fotózáson valami béna, kezdő fodrász volt, és valami olyat fújt a hajamra, hogy most tapad...mintha raszta lennék!-torzult el az arca.
-Nyugi, biztos helyre teszik a frizurád-tette Abril vállára a kezét Maddie.
-De akkor is! A gyönyörű, sötétbarna, göndör fürtjeim!-rázta meg a fejét reményvesztetten.
Épp hozzá akartam fűzni valamit a témához, amikor egy férfi lépett mellém, a kezembe nyomott egy mikrofont, és rám parancsolt, hogy kezdjek bele a részembe de gyorsan, mert már így is orbitális csúszásban vagyunk, majd bájcseveghetek utána a barátnőimmel.