Életem hangsora

28. Rész

Kaptam egy cicát. Logantől. Nagyon aranyos, és egy kis csengő van a nyakában. Ahogy szalad, úgy csilingel a csengő. Jaj, de gyorsan szalad! Hová fut már? Nagyon csilingel. Állj már meg! Au!
Hirtelen valami, vagy valaki arcon csapott. Résnyire kinyitottam a szemem.
-Hol csörög? Mi csörög?-hadonászott Maddie félálomban.-Valaki kapcsolja ki!
Lassan felültem. Az új ház nappalijában találtam magam. A felkelő nap, köszönhetően az üveg falnak, éppen kiégette a szememet. Mellettem a telefonom pedig minden erejét beleadva jelezte, hogy Kevin hív. Méghozzá sokadjára.
-Hoppá. Kev az-tudattam Maddievel, aki az információ hallatán visszadőlt, hogy folytassa a félbehagyott alvását.
Mennyit aludhattunk? Úgy fél órát? Lehet annyit sem. Minden esetre a fülemhez emeltem a telefont, és kezdésnek beleásítottam.
-Őszintén? Nem vártam mást.
-Bocsi. De kemény éjszaka volt-szabadkoztam a menedzseremnek.
-Annyira nem lehetett az, mivel még nem láttam a neten egy meztelen képet sem rólad és Loganről. Pont meg is akartalak dícsérni, hogy semmi sem történt.
-Hát azt azért nem mondanám. Egy lánynak eltört a lába.
-Nem látom sehol. Tehát nem történt meg, szóval nem érdekel ki halt meg, csak hálát adok az Istennek, hogy nem kell ismét azon törnöm a fejemet, hogyan mentsem meg a karrieredet. Köszönöm!
-Azt hittem mérges leszel-vontam vállat.
-Amúgy, az is vagyok!-jutott eszébe, én pedig megbántam hogy megszólaltam.-Már húsz perce ott lenne érted egy autó, viszont egy baleset miatt elakadt. Így nem tudunk találkozni a megbeszélés előtt. A másik sofőr pedig elutazott, így most utálom magam, de meg kellett kérnem Logant, hogy menjen érted. Szerintem negyed órán belül megérkezik.
-Aha-tápászkodtam fel.-És milyen megbeszélés?
-Említettem már, hogy mérges vagyok?
-Sajnos-húztam el a számat, és megnyitottam a naptáramat, ami üres volt.
-Komolyan? Szerződést ajánlottak az év filmjéhez, és te még az emailjeidet sem nézed? Átküldtem.
-Tudod, a menedzserem feladata lenne olvasni az emailjeimet-vontam vállat, majd elkezdtem a levelek között Kevin nevét keresgélni.
-Igen, és azt is teszem. Hozzád már csak azok az emailek jutnak el, amiket én továbbítok és fontos. Életbevágóan fontos. Na megvan már?
-Nincs még-pörgettem tovább az emailjeimet.
-Egyáltalán ki küld neked emailt rajtam kívül? Nem is nyilvános az email címed.
-Hát van itt pár gyorséttermes reklám, állatmenhelyek, Maddie...
-Miért beszélgettek Maddievel emailen keresztül? Hány évesek vagytok, ötven?
-Csak mert vicces-keresgéltem tovább.-Még mindig nem mondod el milyen megbeszélés?
-Most én kérdezek. Nem is eszel gyorséttermekben. Miért vagy felíratkozva a hírleveleikre?
-Mert néha jó nézegetni a kínálatot. Na, azt hiszem megvan-nyitottam meg.
-Hogy mennyi időd van. A McDonalds napi ajánlatát hamarabb megnyitod mint a karriered sorsfordító filmjének megbeszélése részleteit.
-Ó, ez ma lesz? Akkor ma tudjuk meg, hogy ki lesz a harmadik személy, meg a film részleteit?
-Igen, ez így működik egy ideje.
-Bocsi, csak izgatott lettem.
-Az már jó jel. Logan tíz perc múlva odaér, most írt.
-Jézusom-nyitottam meg közben a telefonon kameráját, és konstatáltam, hogy borzalmasan nézek ki a lepergett sminkemmel.-Le kell tennem! Ott találkozunk?-kérdeztem, de meg sem vártam, hogy feleljen. Nyilván ott találkozunk.
Berohantam a fürdőszobába, amikor realizáltam, hogy teljesen üres, mivel minden a házamban van. Illetve, már ez az én házam. De a mindennap használt dolgaim még a régi lakásban maradtak. Így kénytelen voltam csodát tenni pár sminklemosó kendővel és egy fésűvel.
Mikor Logan megérkezett értem, éppen a pacsulifelhőmben fulladoztam. Kényelmetlenül éreztem magam a tegnapi sminkem töredékével a fejemen, és fürdeni sem volt időm. Egyébként is, a pár perc készülődés nagyrészét az vette el, hogy próbáltam Maddiet felébreszteni, vagy legalább is megértetni vele, hogy az asztalon hagyom a másik kulcsot, ha felébred, úgy majd haza tud jutni. Viszont a barátnőm nem nagyon díjazta a figyelmességemet. Mikor elköszöntem, akkor is csak annyit motyogott, hogy cheddar sajt. Legalább ő szépeket álmodik...
-Szia Logan! Bocsi, kicsit szét vagyok csúszva-ültem be mellé, és a táskámban kezdtem kutatni szájfény után.
Elindultunk, de Logan pár másodperc eltelte után sem szólalt meg.
-Baj van?-fordultam felé.
-Nincs-mondta kurtán. Az útra koncentrált, az arca meg se rezzent. Mondhatnám azt is, hogy kifejezéstelen volt, de ismerem őt, csak akkor ilyen amikor feszült.
-Kicsi vagy nagy? Tudod mit? Kitalálom! Szóval...ha nagy baj lenne, tuti be nem állna a szád. Kicsi, igaz? Mi történt? Elromlott az egyik autód? Vaaagy nincs kedved a filmes megbeszéléshez?-kuncogtam. Logan imádja a munkáját, szeret új projektekbe belekezdeni, ilyen ez a film is.-Ez a baj, igaz?-dőltem hátra.
-Igen-feleli ugyanolyan egykedvűen.
-Tényleg?-kaptam felé a fejemet csodálkozva.
-Nem-mondta, és továbbra is előre meredve vezetett.
-Nem értelek, tényleg. Mi baj van?-fordultam felé mostmár az egesz testemmel, amennyire a biztonságiöv és a hely engedte.
-Semmi.
-De komolyan, mondd már meg.
-Tényleg nincs semmi-tagolja.
-De látom rajtad. Mondd már!
-Holly, nincs semmi kibaszott bajom!-emelte fel a hangját.
Nagyranyílt szemekkel néztem rá. Az ujjaival annyira szorította a kormányt, hogy kezdtek elfehéredni. Általában nem szokott ilyen passzívan hozzáállni semmihez sem. Meglepett a hangjában bújkáló idegesség, vagy harag. Bármi is ez.
-Logan, nyugodj le.
-Én nyugodt vagyok-mondta egy torokköszörülés kiséretében.
-Legalább annyit mondj, hogy nem miattam vagy ilyen... Logan?-kérdezek rá ismét, amikor már egy ideje hallgat.
-Figyelj, semmi az egész. Rosszul aludtam, ennyi. Szeretnék koncentrálni az útra, ha megengeded-pillant felém oldalasan, majd ismét feszesen előre mered.
-Hát oké-dőltem hátra az ülésben.
Egy ideig az utat bámultam, majd úgy döntöttem, új témát vetek fel.
-Tegnap este jól elillantál. Ki vagy mi lehetett olyan fontos, hogy a legjobb barátod buliját otthagyd?-húztam fel a szemöldököm mosolyogva. Logan arcát kémleltem, de semmit sem tudtam leolvasni róla.
-Nem lényeg, dolgom volt.
-Ó, dolgod volt? Mostmár csak így vitatjuk meg egymással a dolgainkat? Dolgom volt, nincs semmi de láthatóan majd szétvet az ideg? Logan Ashton, kezdesz felmérgelni-fontam össze a karomat, és tényleg mérges voltam. Viszonylag türelmesnek tartom magamat, és tudom, hogy a Brian dolog miatt nekem is voltak furcsa napjaim, heteim, sőt volt, hogy huzamosabb ideig nem jelentkeztem a barátaimnál, viszont ennek jól látható oka volt. Brian. De az utóbbi időben nem tudok eligazodni Logan viselkedésén. Egyszer kedves, egyszer ignorál, majd nem szól hozzám, végül megint a régi. És a legidegesítőbb az egészben, hogy nem tudom mi oka van ezekre.
-Tegnap este pedig eléggé el voltál lazulva-veti a szememre.
-Hát neked is azt kéne tenned!
-Sajnálom hogy nem lehetek Mateo, vagy tudja a tököm kicsoda!-vágja rá.
Leesett az állam. A vitánk végére mindketten felemeltük a hangunkat. Eszembe sem jutott a tegnap esti fiú.
-Mi a problémád vele?-tettem fel a kérdést egy kis idő múlva, mostmár normális hangnemben.
-Bejön neked? Úgy értem...-habozott. Éreztem rajta hogy nem tudja folytatni amibe belekezdett.
-Őszintén, nem tudom. Jó pasi. Bár kissé rámenős-gondolkodom hangosan. Az utóbbi kijelentésemre Logan ujjait mégjobban a kormányhoz passzírozta.
-Kényszerített valamire amit nem akartál? Bántott?
-Jaj dehogy-nevetek.-Csak kedves próbált lenni. Szerintem. De egyébkent nem rossz srác. És képzeld, csókolóztunk! Ügyeltem rá, hogy Abril és Juliet mindenképp lássák, így már biztos nem akarnak minket állandóan összeboronálni. Hát nem jó?
-Juhú...-mondta teljes iróniával Logan, és egy aprót az égbe boxolt. Nagyon aprót, és nagyon lehangoltan.
-De ez jó hír! Tudtad, hogy van egy csoport amiben csak mi nem vagyunk benne? És a téma a köztünk lévő kapcsolat.
-Tudtam-mondta legnagyobb meglepetésemre Logan.-Nat tett róla említést.
-És nem tálálod ezt sértőnek? Te nem veszed ezt árulásnak?-kérdezem hitetlenkedve.
Na jó, talán kicsit túlzok. Nyilván ezzel a csoporttal nem sok vizet zavarnak, viszont nem esett jól.
-Szerintem vicces. Mármint jófejek, hogy drukkolnak-mosolyog magában. Végre. Bár nem értem miért lett pont most jó a kedve.
-Drukkolnak, de mihez... na mindegy. Tegnap legalább bebizonyítottam nekik, hogy nem érzek irántad semmit-nyújtóztam, miközben kikapcsoltam az övet, mivel megérkeztünk. Egyfajta végszónak szántam a mondatot.
-Ügyes vagy-mondta Logan kiszállva az autóból, majd rámcsapta az ajtót, így egyedül maradtam a kocsiban.
-Valakinek ma rossz napja van-forgattam meg a szemem, majd eltűnődtem.-De nem nekem!-és ezzel egy mosollyal az arcomon kiszálltam. Ott álltunk egy nagy épület előtt. Ha minden jól megy, itt fogjuk nemsoká forgatni azt a bizonyos kasszasikernek ígérkező filmet, amihez Anthony Warren minket talált a legjobbnak. Ez megtiszteltetés.
-Juj, te nem izgulsz?-pillantok Loganre, miközben átvágunk egy kis zöld övezeten. Lehet, hogy neki rossz napja van, de az én kedvemet biztosan nem fogja elrontani. Minden okom megvan rá hogy boldog legyek.
-Miért tenném?
-Nem is tudom. Hogy mi lesz a film fő témája. A konkrétumok most derülnek ki. A harmadik színésznő társunk kiléte...
-Lehet színész lesz.
-Á-legyintek.-Azt már tudjuk, hogy szerelmi háromszög. Kevin említette. Biztos vagyok benne, hogy el lehet adni egy filmet, amelyben két nő vetekedik a nőcsábász Logan Ashton kegyeiért.
-Cicaharc? Jó, végül is, lehet róla szó-mosolyog Logan.
Végre, egy kicsit jobb kedve lett. Így azért én is felszabadultabban tudok nekivágni a megbeszélésnek.