Életem hangsora

7. rész

-Nyugodj meg Holly! Sajnos nem tudom azt mondani hogy nem így lesz, mert szinte biztos, de figyelj. Az albumod nemsoká meg fog jelenni, hamarosan nekikezdtek a videóklipp forgatásának, pár nap múlva koncerteztek a lányokkal, és hadd ne soroljam fel a számtalan lehetőséget, ami adódni fog hogy eltereld a figyelmet a kis...bakinkról. Tényleg nagyon sajnálom, hülye ötlet volt oda menni...-mondta, miközben óriási sebességgel száguldottunk az autópályán.
Ő is és én is tudjuk hogy ez nem így van. Mármint...nyilván egyszer elfelejtik, de az nem azért lesz, mert én kiadok egy albumot a botrány után. Ráadásul, ezt még az albumom bánja.
Logan teljes erejével szorította a kormányt, az ujjai már kezdtek elfehéredni.
-Figyelj, szerintem lassíthatsz. Megkapták amit akartak, nem hiszem hogy még ezután is követni fognak minket...
-Jogos, bár sosem tudhatod...-lassított egy kicsit.-Hazaviszlek.
Bólintottam. Hajnali négy van. Nemsoká világosodik.
-Egyébként, jól vagy? Mármint arra gondolok, hogy konkrétan leestél a...
-Ja, hát...-mozgattam meg a csuklóm. Kissé fájt, de el lehetett tűrni.-Megvagyok...a ruhám tönkrement, bár nem a kedvencem, először volt rajtam...
-Minden esetre nagy híre lesz ennek a darabnak...-mondta. Hát igen...
Logan arra gondolt, amint a képek nyílvánosságra kerülnek, az emberek, az újságírók és a divatszakértők, mind elkezdik boncolgatni a stílusérzékemet. Habár nagyrészt nem én válogatom mik kerüljenek a szekrényembe.
Az út további részében csendben voltunk. Logan próbált normális arckifejezést erőltetni magára, de voltak pillanatok amikor nagyon látszott a gondterheltség és a fáradtság az arcán.
Én pedig már lélekben kezdtem felkészülni Sam és Kevin kiborulására, na meg arra, hogy ezek után rengeteg rajongót fogok veszteni...
Mondjuk ki, a média egy utolsó ribancnak fog beállítani, aki ahelyett hogy a tönkrement kapcsolatát siratná, már másnap hajnalban egy új pasival enyeleg.
Hiába mondanám hogy Logan csak az egyik legjobb barátom, és semmi romantikáról nem volt szó, csak segíteni akart egy kicsit elfelejteni a bajaimat... Az emberek nem hinnék el. Miért is hinnék? Sőt, még tovább fokoznám a botrányt a "mentegetőzésemmel"...
Mikor Logan leállt a házam hátsó ajtajánál, akkor döbbentem rá hogy már legalább egy órája semmiféle Brian-nel kapcsolatos gondolatom nem volt.
-Holls, nagyon sajnálom. Most miattam...ahh-dörzsölte meg a szemét-Ezzel mondhatni tönkretettem az új albumodat!
-Figyelj, ez most...így sikerült. Fátylat rá-vontam vállat.
-Ó, hidd el, szivesen elfogadnám az ajánlatod, de a java még csak ezután jön...
-Figyelj, inkább menj haza, és aludd ki magad. Utána majd beszélünk...-szálltam volna ki.
-Hát, nem hiszem hogy tudok nyugodt szívvel pihenni ezek után. Még ha egyenlőképpen vennénk ki a részünket a botrányból, de...tudom hogy te húzod a rövidebbet-nevette el magát idegesen.
-Oké. Nézd, az ilyenek megesnek. De ha úgy nézzük, volt sikere is ennek a kis kiruccanásnak. Bár ideges vagyok, és kapni fogok Sam-Kevin fejmosástól kezdve mocskoló kommentekig mindent, sikerült elérned hogy egyáltalán ne gondoljak Brian-re. És hogy ezután se legyen időm azzal foglalkozni-tártam szét a karom.
-Hát, egyáltalán nem így akartam elérni ezt...
-Mindegy, a lényeg hogy sikerült. És ezt köszi-mondtam őszintén.-Viszont most indulj, mert ha véletlen bealszol vezetés közben, ami persze, nehogy megtörténjen, akkor aztán neked is kijut az újságírók drámai fantáziájából...
[...]
Megfürödtem, és bedőltem az ágyamba. A szemeim azonnal leragadtak, csakhogy egy szűk óránál több időm nem volt pihenni, mivel valaki úgy döntött, ráfekszik a csengőre.
Volt egy sejtésem hogy ki lehet az, mégis, több imát is elmorzsoltam míg a hátsó ajtómhoz nem értem. Sajnos jól gondoltam...
-Miért nem szóltál róla?-vágta rám kishíján az ajtót Kevin idegesen.
-Hát, izé...én...
-Nem kérek magyarázkodást! Mégis hogy a fenébe képzeltétek?-kiabálta mérgesen, miközben fel-alá járkált az előtérben.
-Kevin, én...
-Ne! Te csak ne Kevinezz itt nekem! Azt hittem szorult beléd annyi felelősségtudat hogy egy drámai szakítás utáni hajnalban ne menj romantikus randira...senkivel!
Nagyszerű! Én pedig azt hittem, Kevin rendelkezik annyi tapasztalattal hogy tudja; amit az újságban írnak, az messzebb van az igazságtól mint innen Afrika... De legalább tudom tényleg azt írták, mint gondoltam.
-Megengednéd hogy megmagyarázzam?-szakítottam félbe.
-Nem. Most nem. Gyorsan, készüj el, én addig felhívom Sam-et, és azt a bizonyos szépfiút, akivel "Meghitt körülmények között folytatott romantikus randevút."-rajzolt idézőjeleket a levegőbe.
-Ó, basszus-ráztam a fejem. A normális emberek még fel sem ébredtek, de az újságírok máris ráfeküdtek az ügyre hogy minnél gázabb módon hozzák le történetemet...
-Basszus bizony! És most imádkozz, hogy Sam ne szedje le a fejed, na meg hogy megtaláljuk a megfelelő módot hogy a legtöbbet hozhassuk ki az albumodból. Fél óra múlva megbeszélés. Na, menj, gyorsan-hesegetett a fürdőszoba felé, jelezve hogy készülődjek.
Ne...Amihez a világon a legjobban nincs kedvem, az most ez a beszélgetés lesz. Sam, Kevin, én és Logan... Ráadásul Logan-nek semmi ideje nem volt pihenni. Bár nekem se, de én a nap hátralévő részében pihenhetek...
-Ja és nehogy azt hidd hogy áll még a szabadnap! Ma borítót tervezel, holnap koncert, azután pedig a mostani megbeszélés szerint alakítjuk a napirendedet...-dugta be a fejét Kevin, mintha csak kitalálta volna a gondolataimat.
Gyorsan felkaptam egy ruhát a szekrényből, szabadidő cimkével, szigorúan kapucnival. Ha már a hajam úgy döntött cserben hagy...
A kezem, pontosabban a csuklóm az esés miatt eléggé fájt, szóval gyorsan bekentem krémmel, majd kötést tettem rá.
Felvettem az egyik napszemüvegemet, és már pattantam is be Kevin mellé az autóba, aki utasította a sofőrt hogy induljon. Samhez...
-Az első cikkek már megjelentek, szóval nincs mit tenni-mondta. A kezét összekulcsolva az ölébe ejtette.-De nem értem...Ha ilyen történik, nekem kéne lennem az elsőnek aki tud a sztoriról! Erre...erre mégis, egy emailből kell megtudnom, amiben azt kérdezik, igaz-e a hír...