Életem hangsora

18. rész

Mikor kiléptem a gépből, a nap sugarai szinte égették a bőrömet. De nem volt rossz, a gép jeges klímája után még szinte jól is esett a meleg. Az út egy részében sikerült aludnom, a másik részében pedig átbeszéltünk Kevinnel pár forgatással kapcsolatos dolgot, majd elvonultam magamban átolvasni a forgatókönyvet. Logannak igaza volt. Persze nem abban, hogy ez kihagyhatatlan, hanem a romantikával túlfűtött, eszeméletlen nyálas jelenetekben. De komolyan. Egy ismeretlen statisztával, vagy bárkivel a világon szívesebben csinálnám, mint az egyik legjobb barátommal. Már érzem, hogy ez borzalmasan gáz lesz.
Logan persze nem tűnt olyan nyomottnak mint én, kifejezetten úgy tűnt, élvezi ezt az egész utazást, Kevin monológjait leszámítva.
Autóval mentünk a szállodáig. Az út nagyjából 15 perc, de persze Kevin ragaszkodott hozzá, hogy Logan és én külön járművel utazzunk odáig.
-Holnap kezdtek. Akárhogy is lesz, szerintem baromi jó lesz ez a klip. Kicsit be kéne promóznotok valamelyik közösségi oldalatokon, nem?
-Efelől nem kell aggódnod, azt hiszem Logan már teljes gőzzel rajta van az ügyön-vontam vállat.
-Akkor jó...Hmm, mit is akartam még mondani?-gondolkozott el Kevin.-Ó, megvan! Szóval a költözés...-kezdett kutakodni a telefonjában.
-Ahh, igen...-fordítottam az arcom az autó ablaka felé.
Semmi kedvem költözni.
-Tehát, már összegyűjtöttem a lehetséges helyeket, ingatlanokat, villákat, igazából van itt minden. Ami mindegyikben közös, az pedig az, hogy biztonságos, és védve leszel az újságírók és a fotósok elől. Legalább otthon...
-Ez igaz-sóhajtottam.-Igazából rohadtul nincs kedvem költözni-süppedtem az ülésbe.
-De ez nem akarás kérdése. Ha jól védett területen laknál, ez az egész elkerülhető lett volna, és most nem ülnénk itt-okoskodott Kevin, mire felvont szemöldökkel néztem rá.-Na jó, talán úgy sem lehetett volna elkerülni, de ennyire akkor sem lenne súlyos a helyzet. Például nem pletykálnák azt, hogy Logan összemaszatolta a pólódat...
-De az csak joghurt!-csaptam a combomra feldúltan.
-És mások szerint is?
-Ahh, oké, igen, tényleg költöznöm kell-adtam meg magam.
-Tudom. Ha hazaértünk, gyorsan ki is választod a megfelelő házat, és költözhetsz. Lesz rá úgy két napod, megfelel?
-Persze...-morogtam. Két nap, hogy kiválasszam az új helyet ahol lakni fogok...

Miután megérkeztünk, megkaptuk a kulcsokat, és mindenki felment a szobájába. Az egész stáb itt, ebben a hotelben lett elszállásolva.
A szoba egész tágas volt, egy hálóból, egy kisebb előtérből és egy nappaliból állt. A falak fehérek, a berendezésben pedig itt-ott gyönyörű tengerkék szín volt elrejtve. Az óriási üvegajtókon pedig természetes fény áradt be a helyiségbe. Fantasztikus. Tökéletes hely arra, hogy amikor van pár szabad percem, ledőlhessek az ágyra és ne élvezhessek ki semmit. Gondolom így lesz...
És igazam is lett. Épp kipakoltam azt a pár magammal hozott, kényelmesebb ruhát, hogy ne gyűrődjön, amikor Kevin kopogtatott az ajtón.
-Holly, örülök hogy újra látlak!-mondta, mintha egy fél éve nem találkoztunk volna. Pedig csak tíz perce volt...-Csak gondoltam szólok, hogy negyed óra múlva legyél kész, találkozunk a szálloda konferenciatermében.
-Nagyszerű...-forgattam meg a szemem.-És miről fogunk tárgyalni?
-Semmiről, csak ott gyülekezünk. Ma terepszemle van, aztán szabad foglalkozás. Mint az oviban-gondolkozott el, majd saját poénján kezdett nevetgélni.-Ne késs!-csukta magára az ajtót.
Oviban? Inkább elmegyógyintézetben...
Levetettem magam a bőrkanapéra. Ez a koránkelés, majd a hosszú repülőút, és végül a költözéssel való szembesítés nem tesz jót az idegrendszeremnek. Szerencsére ma csak körbenézünk a forgatási helyszínen, aztán kipihenhetem magam.
Gyorsan átöltöztem, kifésültem a hajam újra, mivel a lágy szélnek és a sós-párás levegőnek köszönhetően akár madárfészeknek is nézhetnénk. Még a színe is hasonló, szőkés-világodbarna.
A táskámmal a kezemben léptem ki a folyosóra, majd bezártam az ajtót. Ekkor pedig hirtelen megszólalt valaki a hátam mögött.
-Hova készülünk?
-Úristen, Logan, nagyon megijesztettél!
-Sajnálom-kuncogott, majd mellém lépett. Nem úgy nézett ki, mint aki egy csöppnyire is bánná a dolgot, inkább jót mulatott rajta.
Szőkés haja szokásosan tökéletesen állt, farmer és fehér ing volt rajta, amelyet könyökéig felhajtva viselt, és a felső két gombot kigombolva hagyta a mellkasán. Inkább gyorsan elkaptam a tekintetem.
-Mire jó ez a terepszemle?-vetettem fel a témát, ami számomra a legideálisabb volt. Igazából bármi az volt, amin bosszankodhattam egy sort. Mindenkinek lehet rossz napja...
-Kevin ragaszkodik hozzá. Szerinte jobb először feltérképezni a helyszínt, hogy jobban megismerhesd, még mielőtt forognának a kamerák.
-Hülyeség-fontam össze a karom.
-Szerintem is. Én a meglepetés erejében hiszek-kacsintott rám, majd beszálltunk a liftbe.