Életem hangsora

10. rész

Miközben eszegettem, gondoltam felnézek a netre, hogy a saját szememmel lássam, mi is a helyzet.
A keresőbe rutinos mozdulatokkal beütöttem a nevem, majd az első cikkre rámentem, amit kiadott.
"Holly Turner és Logan Ashton?"-hangzott a cím, amelybe biztos nagyon sok kreativitást öltek bele. Gyorsan elkezdtem átfutni a szememmel a szöveget. „A fiatal sztár-tehetség talán korához nem megfelelő, illetlen dolgokat művelt nyilvános helyen”
-Meg a jó büdös...-morogtam az orrom alatt.
Az emberek olyan kiszámíthatóak. Okoskodnak, ezer meg ezer féle variációt kitalálnak, de az igazságra nem gondolnak, arra, hogy Logan-nel csak beszélgettünk, semmi több. És ezt csak azért, mert aznap hajnalban jelentette be a pasim, hogy megcsalt. Mert ebben az esetben tuti hogy egy kurva vagyok, aki véletlen sem lelki támaszt keres a fiú barátjában, hanem testi élvezeteket...
Annyira belemerültem a gondolatmemetembe, hogy a csengő hangja szinte pofán ütött. Hirtelen  annyira megijedtem, hogy a joghurtos doboz a levegőbe repült, és egyenesen az ölemben landolt.
-Ahh, nagyszerű-ráztam le a kezemre esett pár cseppet. A többi az arcomon, a hajamon, és a nadrágomon, na meg a felsőmön éktelenkedett.
Lassan felálltam, mivel az illető úgy gondolta, hogy ráfekszik a csengőmre.
-Megyek már!-kiabáltam, de nyilvánvalóan hiába, mivel a bejárati ajtó előtt álló személyig nem juthat el az erőtlen, kissé ideges hangom.
Kikukucskáltam, és mikor Logan arcával találtam szembe magam, azonnal nyitottam az ajtót.
-Hát te?-pislogtam rá.
-Ezt én is kérdezhetném tőled-nevetett, miközben beljebb jött.
-Miért is? Én ha jól tudom, itt lakok-tettem csípőre a kezem.
-Az biztos. De mi az a hajadban?-kísérelte meg, hogy hozzáér a joghurthoz, de útközben meggondolta magát, egy fintort vágva.-Holly, mi ez?
-Nyugi, csak Joghurt-nevettem, majd egy papírzsepit vettem le az asztalról, és megpróbáltam folt nélkül eltávolítani magamról. Hát, ez a fermeromról, és fekete toppomról nem igazán ment.
-Á-bólintott, mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy az ember lánya joghurtban ázva fogadja a váratlan vendégeit.-Kérdésedre válaszolva, csak azért jöttem hogy beszéljünk. Gondoltam személyesen jobb lenne.
-Végül is, a modern technológia kinek kell-forgattam meg a szemem-Véletlen még lehallgat a Nasa, és kiszivárogtatja hogy monitoron keresztül éltünk át nemi...
-Oké, látom ki vagy készülve-húzta a száját Logan.
-Minden okom megvan rá, nem?-rogytam le a nappaliban a kanapéra.
-De, ahogy nekem is...
-Na, miről akartál beszélni? Egyébként miért elől jöttél be? Nem voltak fotósok? Miért nem csörgettél meg?-bombáztam hirtelen a kérdéseimmel.
-Nyugi, nem voltak fotósok. És hívtalak volna, de nem vetted fel.
Igaz is. A telefonomat a konyhában hagytam, biztos nem hallatszott fel.
-Megesik-biccentettem.-Egyébként...nagyon köszönöm amit értem tettél. Teszel... Hány órája vagy talpon?-kérdeztem mosolyogva, egy kis bűntudattal.
-Már nem is számolom-legyintett beletörődve.-Csak azt akartam mondani hogy sajnálom. Eléggé megnehezítette a dolgodat az a rohadék, erre megjelenek hajnalban és én is ráteszek egy lapáttal.
-De csak segíteni akartál. Nem úgy sült el ahogy elterveztük, de emberek vagyunk, néha becsúszhat egy-két kis hiba a számításainkba-tártam szét a karom, majd magamhoz vontam egy ölelésre.-Nálad jobb barátot nem is kívánhatnék-fúrom a fejemet a mellkasába.
Logan gyengéden visszaölelt, majd aprókat köhintve megpróbált eltolni magától. Kissé zavartan arrébb csúsztam, és az arcomba lógó hajfelesleget hátrasöpöttem a vállam felett.
Mintha Logan is zavarba jött volna egy kicsit, a tekintetét a padló felé fordította, és egy ideig kerülte a szemkontaktust.
-Szóval!-szólalt meg pár hosszú másospercnyi kínos csend után-Amiről beszélni akartam még, az a klipp. Felfogtad már?-csapott a combjára. Nem tudtam kivenni a mozdulatából, hogy most ideges, izgatott, vagy esetleg hülyének néz, aki azután sem fog fel dolgokat, hogy egész nap erről beszélt, és ez ügyben intézkedett.
-Hogy hirtelen becsúszott egy plusz klipp forgatása? Igen, tudod már tudatosult bennem...
-Én nem csak arról beszélek! Hanem hogy együtt leszünk a videóban. És az is valószínű, hogy egy csók is el fog csattanni.
Hirtelen abbahagytam a tincsemmel való babrálást. Erre még nem is gondoltam, pedig annyira nyilvánvaló. Logan arcát kezdtem vizsgálni. Az alsó ajkát beharapva várta a válaszom.
-Istenem! Annyira sajnálom!-kaptam a fejemhez. Logan az egyik legjobb barátom! És lehetséges hogy meg kell csókolni a kamerák előtt! Basszus!-Mikor rábólintottam Kevin ötletére, nem gondoltam át teljesen, hogy a klipp forgatása mi mindent foglalhat magába... Logan, én sajnálom hogy...
-Nyugodj meg Holly-állított le, a vállamra téve a kezét.-Nincs vele semmi bajom. Egyrészt, ez csak egy csók. Másrészt, veled...-nézett mélyen a szemembe. Az utolsó szót úgy mondta, hogy kirázott a hideg a gerincem mentén. Annyi érzelmet véltem felfedezni ebben az egyetlen szóban, hogy elfelejtettem levegőt venni, és hosszú pillanatokig letaglózva bámultam Logan szemébe. Éreztem hogy az arcomat elönti a pír, de hiába küzdöttem, nem tudtam elfordítani a tekintetem Logan-étől.
-Azt hiszem...-motyogtam, majd felpattantam, mint egy gumilabda, amit erőből nekivágtak a padlónak. Kicsit úgy is éreztem magam, szédültem.-Azt hiszem jobb ha mész.
Logan felállt, így egy fejjel magasabb lett nálam.
-Én is azt hiszem...-suttogta maga elé.
-Hát akkor..-nyitottam ki a bejárati ajtót, amin ki is léptem, engem pedig Logan követett.
Levegőt venni se jutott időm, meghallottam azt a hangot, ami mostanában az "utálom" kategóriába sorolok.
-Holly, Logan! Itt repül a kis madár!-mondta egy fotós abban a pillanatban, ahogy odakaptuk a fejünket.
-Ó, basszus!-löktem vissza Logant az ajtón. Vagyis megpróbáltam, de ő nem mozdult.
-Ne kezeljük amatőrként a helyzetet. Megoldom, egyedül van-vont vállat.
-Oké, akkor menj. Gyorsan!-siettettem az egyre sűrűsödő kattogás miatt. Ez a pasas sosem akar leállni?
Megvártam amíg elsétál a kapuig, utána pedig már csak pár méter volt az autóig. Kedves fotósunk már nagyban tett rám, Logan-nel foglalkozott, neki tette fel a lehetetlennél lehetetlenebb kérdéseit.
Kifújtam a levegőt, mintha hirtelen óriási nyugalom telepedett volna rám. Ezt is ráfoghatjuk a klippre. Simán. Átjött, hogy simítsunk a koreográfián. Már ha lesz egyáltalán... Lényegtelen.
A nyugalom addig tartott, míg hirtelen le nem pillantottam a ruhámra. Pillanatok alatt tudatosult bennem hogy azok a bizarr joghurt okozta foltok még mindig rajtam éktelenkednek. És hollywood nem a jó szándékáról, és optimista felfogásáról híres.
-Ne! Ne ne ne...-ugrottam be az ajtón, és bevágtam magam után.
Az élet valamiért nagyon keresztbe akar nekem tenni. És csak reménykedek, hogy Kevinnek erre is lesz valami ötlete.