Milyen érzés arra felkelni, hogy fülsüketítően hangosan csörög a telefonod? Szerintem mindenki, ha nem is mindenki, de nagyon sok ember tudja, milyen érzés ez. Ha hajnalok hajnalán történik meg, akkor borzalmas. Még inkább, ha az ügynököd hív, és értesít hogy még sem te és az újonnan megjelenő dalod kapja a címlapot.
-Akkor meg mi?-kérdeztem nyűgösen, miközben kinéztem az ablakon. Még sötét van.
-Azt hiszem ezt személyesen kéne megbeszélnünk...Találkozhatnánk fél óra múlva nálam?-kérdezte.
-Kev, ismersz...Most keltem...-ásítottam-Nem megy fél óra alatt.
-Mi az hogy még csak most keltél? 6 óra van!-akadt ki-Mindegy, akkor egy óra. De mérem az időt...
Morogtam valamit, majd letettem és a fejemre húztam a párnát.
17 éve minden nap elvárják tőlem hogy hajnali négykor keljek, egész nap pörögjek, és aztán még este más hírességekkel vacsorázzak, vagy kifutókon tipegjek a legújabb kollekcióban, és 4 óra alvás után még ne merjek panaszkodni...
Bár már megszokhattam volna.
Mióta az eszemet tudom, őrült tempóban élem a mindennapjaimat. És hogy miért?
Szóval...csak pár hónapos voltam, amikor a szüleim kidobtak az utcára. Hogy kik voltak azok, nem tudom. De nem is akarom megtudni soha...
Sam elmondása szerint éppen Chicagoban járt, állás miatt. Amiért nem kapta meg azt a bizonyos melót, csalódottan sétált vissza a hotel felé, ahol aznap este szobát vett ki magának. Majd egy kis sikátorban, ahol egy-két szemeteskukán kívül semmi más nem volt, meghallotta ahogy erőtlenül sírok. Azt mondta hogy már akkor, a sírásomból felismerte hogy sokra vihetem még éneklés terén. Haha... Ezért, miután kivizsgálták az ügyet, és árvaházba akartak adni, magához vett. Samnek sosem volt gyereke, és talán egyszer volt barátnője, de a munka miatt nem ért rá ilyenekkel foglalkozni.
És ha úgy nézzük, velem se tudott volna foglalkozni a munkája miatt. Ezért lettem én is a munkája része. Miközben felnőttem, egyre híresebb lett a zenei producerek körében, szóval nem volt nehéz hírnévre szert tennem. Akkor ott van Sam legjobb barátja, Kevin. Ő lett az ügynököm, a menedzserem, aki intézi az ügyeimet. Sammel nem találkozok sokat, de mégis olyan mintha az apám lenne. Megért, mindent megad/megadott. Egyébként...mondhat bárki bármit...én nem tudok rá haragudni ezért. Mármint... Sokan mondják hogy kihasznált...hogy elvette tőlem a választás lehetőségét. Ami lehet igaz is... De ha most az árvaházban lennék, vagy bárhol a világban... Akkor is vonzzana az éneklés. A színészkedés. A zene, a modellkedés, a csillogás, és minden, ami az életemhez tartozik.
Minden ember arról álmodik hogy sztár legyen. Mert hogy ez jó, ez izgalmas, és minden tökéletes mint a filmekben. Igazából majdnem. Kiszámíthatatlanul izgalmas, az biztos. És igen, én szeretek híres lenni. Csak ez az őrült tempó ne lenne, amit a különféle megbízók diktálnak...
Nagyobb vonalakban ennyi lenne. De persze nem én vagyok az egyetlen...mondjuk úgy, művész, Sam szárnyai alatt. Hahh, még jó... Sam az egyik legkeresettebb producer Hollywood-ban. Az én korosztályomban rajtam kívül öten vannak, akiknek az ügyeit Sam intézi. Albumok, filmes szereplések, stb. Ők pedig a legjobb barátaim, akikkel szinte mindíg együtt vagyok.
YOU ARE READING
Életem hangsora
Romance-Én...megpróbáltalak szeretni de...de nem megy!-néztem rá hűvösen a szerephez tartva magam. -Csak adj még egy esélyt, hogy bebizonyítsam!-lépett hozzám közel pillanatok alatt, és váratlanul száját a számra tapasztotta. -Ez nincs benne a forgatókönyv...
