A túszod vagyok

Baráti bókok

Világos volt, amikor felébredtem a stúdiójának a kanapéján. A nap zavaróan a szemembe világított, ezért megváltoztattam a pozíciómat. A laptopja, amin napok óta dolgoztam az asztalon pihent összecsukva, rám pedig egy szürke színű, plüss anyagú takaró volt terítve. Hogy lehet ennyire figyelmes ez a srác? Miért törődik ennyire velem? Túlságosan gondoskodó velem szemben, és félek, nehogy megerősödjön ez a fura érzés bennem. Nem érezhetek iránta semmit. El kell nyomnom magamban minden ilyesfajta érzelmet. Ma van egy hete, hogy gyakorlatilag vele élek és mindennap nyomozunk. A halkan nyitódó ajtó felé vezettem fáradt tekintetemet, mire megláttam a fekete, lepattogzott körmeit, amint egy bögrét szorongatott a kezében, majd az arcára vezettem fel szemeimet.

– Felébresztettelek? Igyekeztem halkan bejönni.

– Dehogyis – dörzsöltem meg kezeimmel a szememet, majd felültem a kanapén.

– Hoztam egy kis teát, gondoltam jól esne neked – lépdelt közelebb hozzám, majd átadta a bögrét.

– Köszönöm!

– Nem fáztál az éjjel?

– Nem, hála neked – mosolyodtam el, csak ezután gondoltam bele, hogy hogyan is nézhetek ki kora reggel.

Kócos volt a hajam, nem zuhanyoztam az este, ez a srác mégis mosollyal az arcán nézett rám. A számhoz emeltem a bögre teát, és iszogatni kezdtem. Jól esett ez a forró ital, és ezúttal barackos teát kaptam mézzel, ugyanis elszóltam magamat a Charlienál való látogatás után, hogy imádom így a teát.

– Jó íze lett? Nem szoktam mézzel teát ízesíteni.

– Nagyon finom, és köszönöm!

– Szívesen!

– Azt hiszem ideje lenne lezuhanyoznom – nevettem lágyan, majd elfogyasztottam a maradék teát.

– Ne görcsölj ezen! Ha tudnád hányszor zuhantam be az ágyba egy-egy buli után úgy, ahogy voltam – kuncogta el magát. – Menj csak! A konyhában leszek. Készítsek neked valamit? Én melegszendvicsezni akarok – nyögte nyűgös, kisfiús hangon.

– Ha nem túl nagy kérés, akkor elfogadok egyet én is – válaszoltam félénken.

– Már készítem is – csettintett ujjaival a konyha felé mutatva, és útnak is indult.

Én az emeletre tartottam, ott kiválasztottam egy csipkés pólót, egy fekete, csőszárú farmerrel együtt. Pulcsinak egy „nope" feliratos pulóvert választottam. A szettel a kezemben indultam el a fürdőszoba felé. Minél több időt töltöttem nála, annál komfortosabbnak éreztem a helyet. Levetkőztem, majd beálltam a kellemesen forró víz alá. Végig folyattam a testemen, és a hajamon is egyaránt. Alaposan megmosakodtam, és igyekeztem hamar megtörölközni, felöltözni, illetve megszárítani a hajamat is.

Húsz perc múlva sétáltam le a konyhába, ám már a lépcsőn éreztem a kaja illatot, a gyomrom pedig korgással jelezte, hogy szívesen enne egy jót. Amint meghallotta a lépteimet maga mögött, felém fordult.

– Azta! Mennyivel jobban festesz.

– Köszi! Csak az kellett, hogy megfürödjek. Mintha új ember lennék, nem?

– Lökött – nevetett fel, majd az asztalon levő tányérra mutatott. – Az ott a tiéd. Jó étvágyat! Én is lezuhanyzok.

– Aha, szóval te is bealudtál? – nevettem el magamat én is.

– Örülj, hogy nem melletted sikerült! Akkor nem lett volna, aki betakarjon téged – kacsintott rám, én pedig rögtön elpirultam ennek hallatán és láttán, mire ő megmosolyogta a helyzetet, majd elindult az emeletre.