A túszod vagyok

Kamu randi

A délután folyamán újabb üzenet érkezett Jessicától, és rögtön a lényegre is tért. Nem hezitált túl sokat, találkozni akart Adammel. Úgy tűnik rákapott a csalira.

– Úgy csinál mintha meg sem említettem volna a bandát – nevetett fel cinikusan.

– Cseles... Úgy tesz, mintha nem érdekelné a dolog.

– Igen, elég átlátszó. Mit gondolsz? Találkozzak vele? – pillantott rám kíváncsian. – Természetesen az ügy érdekében. Kell a halálnak egy Tiffany kettő pont nulla – nevette el magát fájón.

– Nem szeretnélek belekényszeríteni semmibe – feleltem bizonytalanul.

– Szükséges rossz a cél elérésének érdekében.

– Rendben, legyen! – sóhajtottam fel beleegyezően, mire ő a kezem után nyúlt.

– Ne feledd, hogy érted teszem – tartotta meg a szemkontaktust velem, miközben aprót szorított a kezemen. Tisztában vagyok vele, hogy értem teszi, mégis rossz érzéssel tölt el. Nem akarom őt bajba sodorni, és ki tudja milyen szándékai vannak a nőnek vele. – Mivel holnap kamu randim lesz... Mi lenne, ha ma igazit tartanánk? Arra gondoltam rendelek kaját, van még bor, egy kis zene – mosolyodott el reménnyel telve, és várta a válaszomat.

Mivel az egész napunkat ismét nyomozással töltöttük, és kezdtem megéhezni, ezért elfogadtam a „randi meghívást" amit az otthonában tartottunk meg.

Másfél óra után ültünk asztalhoz, kissé összekaptuk magunkat a vacsorára. Amíg rendbe szedtem magamat, ő tálalt. Az üveg bor és két borospohár is ott pihent az asztalon. Zavarban voltam, hiszen ez egy igazi randi, tök mindegy, hogy hol történik épp meg, csakis az számít, hogy valódi.

– Mi az, amit szeretsz magadon, vagy magadban? – kezdett bele a kérdezősködésbe.

– Ha külsőről van szó, akkor a szemem, ha pedig belső, akkor talán a kitartásom.

– Ezért nagyon csodállak – mosolyodott el kedvesen.

– Te mit szeretsz magadban? – vezettem vissza a kérdést hozzá.

– Azt hiszem, hogy segítőkész vagyok, külső pedig... A változásom óta egész jól kibékültem magammal. Az arcszőrzet sokat segített rajtam.

– Ne felejtsük el a szemed színét, és a hangodat se! – emeltem a magasba a mutató ujjamat, mire lágy hangon nevetni kezdett.

– Tetszik a szemem színe? – kérdezett vissza kacéran, mire én határozottan bólogatni kezdtem.

– Kinek ne tetszene? Szinte világít olykor.

– Ennyire megfigyelted már? – nevetett fel, majd a boros pohár után nyúlt, és belekortyolt az italba. Azonnal zavarba jöttem, mosolyogni kezdtem, ráadásul egyáltalán nem éreztem kínosan magam, hiszen ez egy randi hivatalosan. – Imádom, hogy ilyen könnyen zavarba tudlak hozni – közölte mosolyogva, közben pedig az arcomat fürkészte, amin szintén széles mosoly uralkodott. – Ez az a mosoly, amit mindig szeretnék rajtad látni.

– Amint lezárul az ügy többet fogom alkalmazni.

– Remélem is! A kirándulásokkal, hogy állsz?

– Szeretek túrázni, felfedezni helyeket, pihenni szép környezetben.

– Ezt örömmel hallom, ugyanis van egy nyaralóm fent a hegyekben. Nagyon nyugis, imádok oda menni, ha nyugalomra vágyok. Vannak arra túra lehetőségek is. Elvinnélek oda, ha nincs ellenedre. Nyilván nem most, hanem, ha vége ennek...