Szerelem a tengeren I. (Norrington ff.)

IV. Fejezet

– Ez jó lesz – tárt fel Mr. Gibbs egy kissebb ajtót, szerencsémre a kapitányi kabintól legtávolabb eső zugban.

– Wow... jobb mint vártam – suhant át az agyamon, ahogy körbenéztem.

– Ide szoktuk el szállásolni rend szerint a hölgyeket, ha éppen járnak errefelé – magyarázta ahogy beléptem a helyiségbe.

– Gondolom nem sokszor fordul elő – jegyeztem meg szarkasztikusan.

– Ez biza igaz – hagyta rá Gibbs. – Akkor... én most magára hagynám – szólt végül, és tisztelet tudón ki hátrált a szobából, mire én csak biccentettem, és az ajtó becsukódott.

– Jack miért nem tud ilyen rendes lenni másokkal? – tettem fel teljesen random a kérdést magamban. De válasz már nem érkezett, így hát felsóhajtottam, és bedőltem a mostmár magamnak nyilvánítható ágyba.

Egy ideig a plafont bámultam, de aztán felültem, hogy tüzetesebben szemügyre vegyem az új helyet. Őszintén szólva egy csodával ért fel, hogy volt benne ágy. Az meg már valóságos luxusnak számított, hogy volt benne éjjeli szekrény lámpással, meg ruhás szekrény. De volt még ott egy ajtó is a bejáratin kívül is. Meg persze egy kis kosz.

Összességében hangulatos volt, csak még hozzá kellett szoknom. De nem csak ehhez, hanem mindenhez ami az elmúlt kb 3 órában történt.

– Oké, nyugi Elena majd...majd még lesz az úgy – bíztattam magamat.

– Ez most halál komoly? Ja igaz, végülis csak a Karib tengeren vagy, most találkoztál Jack Sparrowal, és már a hajón szolgálsz mint hivatalos jövendő mondó! Igazad van, ehhez tényleg hozzá fogsz tudni szokni pár nap alatt! – szólalt meg a nap folyamán már másodszor a belső hangom bosszúsan, annak ellenére, hogy egyátalán nem kérdeztem.

– Mégis mit szólsz bele? Legrosszabb esetben maradsz az ésszerű érvnél, miszerint csak álmodod az egészet – kontrázott a pozitívabb oldalam.

– Mintha az olyan könnyű lenne... – morogta a másik.

– Na most már fogd be! – szólt vissza a pozitívabb, mire nekem kezdett elegem lenni belőle, így elhessegettem ezeket a gondolatokat.

– Klassz... – morogtam az orrom alatt. – Ha így folytatom tényleg olyan leszek mint Jack – Rosszalóan megcsóváltam a fejem, és csak hogy eltereljem a gondolataimat oda mentem az ismeretlen ajtóhoz, hogy lássam mi is rejtőzik mögötte.

Hatalmas mázlimra egy apró fürdő bújt meg a túloldalán egy kis kerek felnyitható ajtóval. Gondolom az volt a korabeli WC.

Rögtön el is határoztam, hogy megfürdök. Kifordulva az apró helyiségből a ruhás szekrény elé léptem, majd kitártam a két szárnyú ajtaját. Volt benne pár ing, egy-két még jó állapotban lévő gatya, egy jackie, és legnagyobb meglepetésemre egy pár csizma. Azonnal ki is vettem onnan ezelőbbi kettőből egyet-egyet. Bevallom kicsit izgatott voltam, hisz még sosem volt rajtam igazi kalóz ruha.

A tenger után valóságos felüdülés volt a melegvíz. Miközben végeztem a dolgomat, határozottan reménykedtem benne, hogy nem leszek náthás ezek után. Igyekeztem rövidre fogni ezt a fürdős mizériát, de még így is több mint fél órát ültem bent mire vizses hajjal, de felöltözve vissza tértem a kabinomba. De nem telt bele öt perc és már benyitott valaki a szobába. Az ajtó felé néztem, és Jackket pillantottam meg.

– Kopogni már luxus? – kérdeztem csípőre tett kézzel, mire ő összevont szemöldökkel méregetni kezdett.

– Teee meg, hogy kerülsz ide? – kérdezte aztán azzal a jellegzetes fura ábrázatával.