Szerelem a tengeren I. (Norrington ff.)

VII. Fejezet

- Csak azt nem értem, hogyha már Willt is közénk akarják lógatni, akkor miért nem a közelebbi kalickába suvasztották be? – kérdeztem hangosan töprengve miután az esemény után "viszonylag" lenyugodtak a kedélyek. Választ azonban nem igen kaptam a kérdésre, furcsa pillantásokat annál inkább.

- Honnan tudod a nevemet? – nézett rám az említett férfi teljesen ledöbbenve, mire szélesen elvigyorodtam.

- A nevem Elena Grey, örvendek a találkozásnak Will Turner és a kérdésedre a válasz: mert jövendőmondó vagyok – feleltem és az arckifejezésemet látva még véletlenül sem kérdőjelezték volna meg mások a szellemi képességeimet. A Turner fiú erre egy teljes percig meredt rám. Egy idő után viszont meguntam, így folytattam.

- Tudom, nem hiszed el. De attól még így van – tettem hozzá vidáman.

- Ez most csak valami vicc ugye? – vonta fel a szemöldökét Will.

- Nem, ezt teljesen komolynak szántam.

- Tényleg igazat mond. Múlt éjszaka figyelmeztetett bennünket, hogy a kapitány fel fog verni minket, és valóban így történt – állt mellém Gibbs többé-kevésbé jó szándékkal, amiért hálás voltam neki.

- Miért, mi történt veletek az elmúlt időben? – kapott a témán Will, mire a többiek részletes beszámolóba kezdtek az elmúlt pár hónapban történtekről, amiket én csendben hallgattam, leszámítva néha hozzá téve egy-egy megjegyzést.

- És mégis mit csinálsz te itt ha ugyan tényleg a jövőből jöttél? – kérdezte aztán Will tőlem mikor a teljes sztorit el meséltük neki.

- Nos ez önmagában egy abszolút jó kérdés, mivel tényleg nem itt születtem, hanem az otthoni idő szerint 2004-ben, és fogalmam sincs hogy hogyan és miért vagyok itt.

- Hogy...hogy mondtad? – állt meg egy pillanatra Will.

- Amikor születtem 2004-et írtunk de mamár otthon 2019-ben élek. – ismételtem meg nyugodtan. – Igen, ezt értheted úgy, hogy az én időmben már körülbelül 2- 3 évszázaddal előrébb vagyunk.- Will egy pillanatig elképedt arcal hallgatott.

- 2019... – ismételte hitetlenül. Óvatosan elmosolyodtam a reakcióján.

- De ha ez mind igaz... akkor honnan tudod ilyen pontosan a jövőnket? – kérdezett ismét egy kis idő múltán Will.

- Na kezdi logikusan feltenni a kérdéseit. – jegyeztem meg gondolatban mókásan.

- Ez legyen az én titkom. – mondtam relytéjesen elmosolyodva. A többiek ezt nem tudták mire vélni így mindenki elvonult nézelődni és csend honolt köztünk. Kissé ideges voltam mikor kéne elő drukolni az ötlettel, hogy hintázással érjük el az indákat de jobbnak tartottam ebbe nem beleszólni hisz egy kis előny is elég lesz nekünk. Pláne ha arra kellett gondolnom, hogy a filmbe a kannibálok felváltva üldözték Jacket és őket (ezesetben minket) ezt a kettősséget nem lenne jó elrontani mert a végén olyasmi kerekedik ki belőle ami abszolút nem olyan amilyennek eddig ismertem. Ráadásul ki tudja valamelyikünk végül itt is maradna ha nem vigyázok és én nem kívántam senkinek sem ilyen sorsot.

- De nem értem. Miért csinálja ezt velünk? – állt fel Turner hirtelen. Erre a szemem megvillant és én is feltápászkodtam. –  Ha Jack a főnök ak...- folytatta volna de Gibbs közbe vágott.

- Igen a Pelegostok főnöke lett. De csak addig lesz az amíg azt teszi amit ők.

- Így már értem. Ő is csak fogoly mint mi többiek.

- Rosszabb – szólaltam meg én is. Ki nem hagytam volna a már ismert párbeszédekbe néha egy-egy jó kis beszólást bele kombinálni csak hogy ne ugyanazt halljam mindíg amit már megszoktam.