Szerelem a tengeren I. (Norrington ff.)

LIX. Fejezet

- Sri Sumbhajee úgy gondolja mindez csupán blabla.- szólalt meg hirtelen a fent említett kalóz úr szóvívője.

- Hülye törvény!- folytatta volna, ám ekkor egy lövés hallatszott, és a szóvívő holtan esett össze.

Mindenki felháborodva a golyó tulajdonosa felé fordult, akit amint a pisztolyból származó gomolygó füst felszállt, meg is pillanthattak.

- A törvény örök. - mondta nyugodtan és ezen fenyegető belépő után mindenki vissza ereszkedett a helyére.

James az asztal túlsó oldaláról le sem vette a szemét róla. Teague Jackhez hasonló dülöngélő járással az asztalhoz lépett.

- Útban vagy fiam...- jegyezte meg, a neki még mindig háttal álló Jacknek, akinek szégyen szemre kénytelen kellett engedelmeskednie apjának.

Teague intett az embereinek, akik  kétoldalról egy nehéznek tűnő óriási könyvet cipeltek.

- A törvény...! Ez a törvény!- hallatszott mindenhonnan sutyorgás. Jack apja, füttyentett, és a lépcsőn felbukkant a mindig mindenhol feltűnő kulcsos kutya.

- De...de, de mi? Hogyan?- rökönyödött meg Pintel és Ragetti.

- Két teknőssel.- vont vállat Teague, mire én csak az égre néztem.

Mindenki árgus szemekkel figyelte ahogy a kapitány leoldja a réz lakatot a hatalmas könyvről, majd lassan kinyitja azt. Úgy tűnt otthonosan mozog a lapok közt, így pár másodpercen belül meg is lett a törvény szerinti jog.

- A tanács tagjai...joguk van...aha, Barbossának van igaza.- nézett fel Teague, mire Barbossa önelégülten biccentett.

- Várjunk egy percet!- lépett közelebb a könyvhöz Jack is, majd hangosan olvasni kezdte az egyik bekezdést.

- A kalóz király jogai: hadüzenet, tárgyalás, és béke kötés...ez érdekes!- jegyezte meg.

- Csak egy kihrály volt, az első tamácsban. És aligha lesz megegy.- szólt közbe a francia legyintve egyet.

- Aligha.- ismételte meg Teague.

- Miért nem?- kérdezte Elizabeth.

- Mert a király személyét meg kell szavazni.- feleltem Gibbsel kórusban.

- És egy kalóz nem szavaz másra, mint magára!- tette hozzá Barbossa határozottan.

- Akkor szavazzumk!- vetette föl Jack, mire többren is csak türelmetlenül morogtak, ezelőbbi apja pedig a háttérbe húzódva a lanton kezdett játszani.

- Nyugalom, nem vett észre.- szóltam halkan Jamesnek, aki idegesen toporgott mellettem.

- Legyen az Amman, a Korsar!- állt fel egy turbános kalóz.

- Legyen az Chevalle, a lovatlan lovag!- követte a francia.

- Sri Srumbahjee elődje Sri Srumbajee.- szólt a kalóz úr pót szónoka és jegyzője.

- Legyen az Ching!- állt föl a kínai hölgy.

- Legyen az Jocard!

- Elizabeth Swann.- szólt barátnőm is megcsóválva a fejét.

- Barbossa.

- Hát igen, ha már gyerekeskedünk, gyerekeskedjünk együtt...- morogtam az orrom alatt.

- Villanueva!- kiáltott a spanyol is, ám ezután csönd telepedett a teremre.

Homlokráncolva pillantottam fel, és meglepetten konstatáltam, hogy már megint mindenki engem les.