Transfer Student[WinRina]

Prológus

„ Szeretnéd, ha a világ elfogadna, de te nem fogadod el magadat. "

Karina Pov:

Reggel úgy ébredtem fel, hogy próbáltam az érzelmeimet lerendezni magamban. Egy ideje már tudom, mit is érzek, de nem akartam elfogadni. Nem gondolnám helyesnek ezeket az érzelmeket, tekintve, miszerint a legjobb barátnőmbe szerettem bele, ez mellett pedig még osztálytársam is. Fogalmam sincs, hogyan kellene kezelnem ezt az érzést, hisz minden nap találkozunk, elkerülni nincs is lehetőségem. Ha lenne is rá esélyem, nem élnék vele, mivel boldoggá tesz, akármikor találkozom vele. Sokszor várom a reggeleket, mivel akkor újra találkozhatok vele iskola időben. Időközben készülni is kezdtem, mivel nem kéne elkésnem. Miként kéne kezelnem ezt? Abban sem vagyok biztos, ahogyan reagálna, mert semmi garancia nincs arra, hogy nem akadna ki a vallomásomon, ha oda is állnék Soyoung elé. Ahh...fogalmam sincs mihez kellene kezdenem, s ez mellett, senkivel sem tudom megbeszélni ezt. Bárkinek elmondanám mit érzek valójában, azzal csak azt érném el, hogy az emberek undorral néznének rám, elítélnének. Ez az a helyzet, amit mindenképp el akarok kerülni. Az édesanyámmal szintén nem beszélhetem ezt meg. Sokat dolgozik kettőnkért, így ezzel nem akarom leterhelni, mivel biztosan meg van a maga gondja is. Igyekszem neki segíteni amiben csak tudok, így amikor időben tudok hazaérni segítek megcsinálni helyette a házimunkát, hogy az már ne az ő dolga legyen munka után.

Útnak eredtem időközben, de gondolataim nem hagytak nyugodni. Tegnap este találtam egy olyan social media oldalt, ahol korombeliek beszélték meg a nemi hovatartozásukat. Sokan vannak hasonló helyzetben, mint én, ez pedig némi erőt adott. Nem én vagyok az egyetlen ember, aki ilyen érzelmekkel harcol. Elolvastam a kommenteket, s találtam olyat is, ahol tanácsot kérnek egymástól a lányok, miként tudnának helyesen dönteni. Az lesz a legjobb egyenlőre, ha senkinek sem ejtek erről egy árva szót sem, s így az én titkom marad.
Bármennyi könyvet, mangát olvasok, azokban minden olyan egyszerűen történik s oldódik meg. Ez sajnos a valóságban nem ennyire egyszerű. Sőt. Soyeong és én alsó középiskola óta vagyunk barátok, de nem gondoltam volna soha, hogy valaha is ennyire erős érzelmeim lennének iránta. Eleinte azt gondoltam egy barátnak lehetnek ilyen érzései, hiszen ha vele vagyok boldog vagyok, jól érzem magam és mindig meg tud nevettetni. Azt azonba egyáltalán nem gondoltam volna, miszerint ez a megmagyarázhatatlan érzés a szerelem lenne. Nem gondoltam ebbe bele, meg sem fordult a fejemben, hogy ez állna a dolgok mögött, de minél többet olvasok ezekről a dolgokról, annál világosabbá válik, mit is érzek valójában. Ez pedig megrémiszt. Az emberek beszélgetéseiből folyamatosan csak azt hallanám, hogy ez nem helyes, nem szabad így érezned, vagy hogy ez mennyire undorító. Egész egyszerűen az lesz a lehető legjobb megoldás, hogy ezt megtartom magamnak, s nem mondom el senkinek, mi zajlik le bennem.

-Karina. Karina ébredj.-egy kellemes hangra lettem figyelmes. -Nem lenne szabad aludnod itt. Ugye ezt tudod?

-Hm? Ne haragudj. Nem aludtam valami jól az este.-kínos mosolyt ült ki az arcomra, hiszen nem gondoltam volna, hogy Soyoung áll előttem.-Mi a helyzet?

-Ebédidő van, így arra gondoltam ehetnénk együtt és beszélgethetnénk is. Mit szólsz?-olyan kedvesen és aranyosan mosolygott rám. Képtelen lettem volna nemet mondani neki, így természetesen vele szembe foglaltam helyet, s ebédelni kezdtünk. Elég sok témáról képesek voltunk órákig beszélgetni, ez pedig mindig nagyon jól esett nekem. Úgy éreztem fontos vagyok valakinek, nem hanyagol el, figyel rám. Általában igyekszem ugyan úgy viselkedni, mint mindig, viszont sajnos előfordult már olyan, hogy nem figyeltem oda, így sokáig bámultam Soyoungot.

-...szóval ott tartunk most, hogy a hétvégém szabad lett.-mondanója végére figyeltem csak fel. Elég kellemetlenül éreztem magam, amiért szegény magyarázott nekem, én pedig csak a mondata végére kaptam fel a fejem. Azt hiszem itt a lehetőség, hogy kicsit többet legyünk együtt.

-A hétvégém nekem is szabad, s mivel te nem vagy valami jó tanuló, arra gondoltam, talán segíthetnék neked a tanulásban.-egyszerűen csak jöttek a szavak, végig sem gondoltam mit mondok. Hogy mi van?! Esküszöm ennél hülyébb nem is lehetnék. Kezeimet azonnal ajkaim elé kaptam, s csak pislogni voltam képes. Soyoung rámemelte tekintetét, s a világ legédesebb mosolyával ajándékozott meg.

-Átmegyek hozzád a hétvégén.-nevetett.-Nem kell ennyire túlreagálnod ezt. Egyszerűen csak meghívtál magadhoz, de a reakciód mindent visz.-elég hangosan kezdett el nevetni, mire nekem is nevetnem kellett magamon. Gondolom mennyire gázul festhetek, de igyekeztem nem kimutatni mit is érzek. 

Úgy érzem, ez a hétvége nagyon meghatározó lesz. Nem tudnám behatárolni, miért is gondolom ezt, de a belső megérzésem azt súgja, valami jó dolog fog történni. Bízom benne, hogy ez így lesz, s nem történik semmi baj.

Alig várom a hétvégét.