Transfer Student[WinRina]

1

Karina Pov:

Hamar letelt ez az egy hét, így a hétvége is gyorsabban jött el. Legalábbis ezt éreztem, s nem mellesleg nagyon boldog is voltam. Ma fog átjönni hozzám Soyoung, s már alig bírok várni. Még tegnap este megfőztem, kitakarítottam, felmostam s kiszellőztettem, mire jön, addigra minden teljesen a helyén legyen s rendben legyen. Amíg nem érkezett meg, a telefonomat bújtam. Miközben használtam az internetet, találtam egy olyan fórum oldalt, ahol hasonló problémákkal küzdő emberek kérnek tanácsot szerelmi ügyben. Azonnal megnyitottam az oldalt, s az összes kérdést-választ képes voltam elolvasni, abban bízva, találok megoldást a saját problémámra is. Volt olyan aki bevallotta a másiknak mi érez iránta, de az illető visszautasította, ezek mellett pedig még meg is szakított vele minden kapcsolatot. Ez tipikusan az a szituáció, amit mindenféle úton-módon szeretnék elkerülni. Nem örülnék annak, ha megszakítana velem minden kapcsolatot Soyoung csak azért, mert vannak érzéseim iránta, amik sokkalta többet, mint egy puszta barátság. A kommentelők között akadt olyan is, aki inkább a hallgatás mellett döntött, így barátja maradhat a kiszemeltjének, annak ellenére, milyen fájdalmakkal kell nap mint nap szembenézzen.

Nagyon mélyen gondolkozhattam, hiszen ki tudja mióta szól már a csengő. Azonnal felálltam az ágyról, s szinte futottam az ajtóig. Megállva az ajtó előtt, vettem egy hatalmas levegőt, majd kezem a kilincsre téve nyitottam ki az ajtót. Hatalmas mosoly telepedett az arcomra, amit nem tudtam volna levakarni sem. Ott állt előttem az a nő, akiért a szívem majdnem kiszakadni készül a mellkasomból.

-Szia Soyoung.-köszöntöttem vendégemet, aki elképesztően festett. Nem voltam képes levenni róla a szemem, pedig egyszerű utcai ruhákban volt.

-Szia Karina. Azt hittem már nem is akarsz beengedni.-nevetett, mikor beinvitáltam a lakásba. Azonnal megkínáltam mindennel, ami csak volt itthon. Leültünk a szobámba, s ott beszélgettünk.-Miért is nézel ennyire?-kérdezte. A kérdés hallatán majdnem megfulladtam, de természetesen nem volt ennyire szerencsém, így csak némi fulladásos köhögés után voltam képes ránézni. Mi a fenét mondjak? Találj ki valamit.

-Egyszerűen csak gyönyörű vagy, és ritkán látlak utcai ruhában.-komolyan hülye vagyok. Nem hiszem el, hogy képes voltam ezt mondani. Lőjenek már agyon, vagy kiugrok az ablakon. De az se jó, mert pofával a fűbe érkeznék így is.

Nem mondott semmit, egyszerűen csak mosolygott rám, s megköszönte a bókot. Nagy kő esett le a szívemről, amiért nem harapta le a fejem, vagy nem értette félre a mondanivalóm. Beszélgettünk egy ideig, majd úgy döntöttünk, ideje lesz elkezdeni tanulni. Elővettük a könyveket és füzeteket is. Azokkal kezdtük ami neki nem megy annyira, s amiben biztosan tudok segíteni. Kis időbe beletelt ugyan, de minden jól alakult s a segítségemmel gyorsan végeztünk. Időközben édesanyám is hazaért, aki szólt is nekem.- Karina kijönnél egy pillanatra?-kérdezte, mire én válaszoltam neki, s felálltam az asztaltól.Segítettem neki elpakolni az élelmiszereket a hűtőbe, ameddig ő a többi holmit pakolta ki. Kicsit beszélgettem is vele, ameddig a konyhában tartózkodtam.

Soyeon Pov:

Egy ideje észrevettem, hogy nagyon furcsán viselkedik Karina. Valamit biztosan titkol előlem, mivel sosem szokott így viselkedni. Sokat bújja a telefonját, ami rá egyáltalán nem jellemző. Azt gondoltam talán összejött valakivel, akiről még nem mesélt nekem. Erre a kérdésemre mindig határozott választ kaptam, s annyit mondott, nem nagy dolog. Észrevettem az asztalon a telefonját, ami rezgett is. Nem szép dolog ez tenni, de annyira hajtott a kíváncsiság, hogy a kezembe vettem a telefont, s megnéztem mi az, ami ennyire érdekli.
A feloldott képernyőt látva, leesett az állam is. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen témák érdeklik őt. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet, azt pedig pláne nem, miért érdekli, hogyan mondja el valaki a barátnőjének, hogy szerelmes belé. Számomra ez érthetetlen volt, elfogadhatatlan, miért érdekel ez valakit. Egyáltalán nem normális ami történik. Nagyon felhúztam magam, ő pedig ekkor jelent meg. Soha jobbkor lépett be az ajtón.