Transfer Student[WinRina]

8

Karina POV:

Hétvége

Elérkezett a hétvége, amit már annyira vártunk. Szerencsére a pénteki nap mindig rövidebb a többinél, így hamarabb haza is tudunk menni. Ez most sem volt másképp. A buszhoz siettem, s közben gondolkoztam. Ma lesz a buli, amit mondott Winter. Úgy beszéltük meg, hogy eljön értem este nyolc óra környékén, és utána onnan megyünk a Lion Gaze-be, amit annyira emlegetett. A busz megérkezett, így arra felszállva foglaltam el az ablak melletti helyet. Fülhallgatómat fülembe téve kezdtem el hallgatni zenéket, közben azon járt az eszem, mit is kellene felvennem a bulira. Mivel nem vagyok az a nagyon bulizós típus, így kicsit bajban vagyok, hogy estére mit vegyek fel, de biztosan van valami laza és kényelmes ruhám is.

Amint hazaértem a szobám felé vettem az irányt, hogy a szekrényembe keressek valami ruhát estére. Az egészet átkutattam, mire úgy döntöttem kiveszek egy fekete pólót, amire ráveszek egy fehér magas nyakú pulóvert, a nadrágnak egy fekete farmert választottam. Azt hiszem ez megfelelő lesz. Vigyorogva mentem ki a konyhába, hogy készítsek valami harapnivalót. Izgatott vagyok, mivel nem szoktam bulikba járni és ez lesz az első alkalom, hogy el fogok menni. Winter szerint biztosan hatalmas buli lesz, mivel mindig nagyon sokan vannak a klubban. Amikor készen lettem a Tteokbokki-val, egy tányérba mertem ki magamnak, a többit pedig eltettem anyának. Nemsokára hazaér ő is. A mai napja rövidebb a többinél, így találkozhatok vele végre újra, mivel nem láttam pár napja. Mikor ő hazaért, én addigra már a suliba mentem, így elkerültük egymást. Szoktunk hagyni egymásnak kis cetliken üzeneteket, hogy némileg tudjunk mégis kommunikálni egymással. Nincs mit tenni, ez sajnos ilyen, de már hozzá vagyok szokva és legalább segíteni tudok neki a házimunkában, ameddig ő dolgozik. Az asztalnál ülve ettem, amikor meghallottam a bejárati ajtót.

-Szia kicsim! Itthon vagy?-kérdezte anya, mire az asztaltól felpattanva futottam hozzá. Egy nagyon szoros ölelésbe részesítettem, hiszen már nagyon hiányzott.-Jaj lányom, megfulladok.-nevetett, de viszonozta az ölelésem. Eltolva magától elárasztott puszikkal. Ez már hiányzott.-Mi a helyzet kicsim? Milyen napod volt?

-Örülök, amiért újra látlak anya.-mondtam mosolyogva. Az ölelések után a konyhába mentünk, ahol az asztalnál folytattuk a beszélgetés evés közben.-Minden rendben van. Neked milyen napod volt? Hogy érzed magad?-megvártam ameddig leül, majd egy tányérban neki is vettem a Tteokbokkiból. Letettem az asztalra a tányért, majd a helyemre visszaülve figyeltem anyára. Elég fáradtnak tűnik, de mégis mosolyog.

-Kicsit fáradt vagyok de nem olyan vészes.-mosolygott.-Örülök amiért legalább most tudunk beszélgetni egymással.-mondta. Ezzel egyet kell értenem, mivel sajnos mostanában nem tudtunk beszélgetni, de legalább most van rá időnk.-Ne haragudj, amiért nem tudok több időt veled lenni. Nem érzed magad nagyon egyedül?-kérdezte aggodalommal a hangjában, mire az asztalon pihenő kezét megfogtam.

-Ne aggódj anya. Nincs semmi baj és megértem, amiért ennyit kell dolgoznod. Nem érzem magam annak, amióta lett egy barátom.-mosolyognom kellett, mivel ez tényleg így van. Amióta Winter az életembe lépett, egyáltalán nem érzem magam egyedül, mint előtte. Mindig meghallgat, sokat beszélgetünk, hülyéskedünk s mindig igyekszik a kedvemben járni ha nem vagyok jó passzban. Sokat köszönhetek neki.

-Winter? Milyen szép és egyedi neve van.-vigyorgott anya.-Remélem megismerhetem a barátodat, mert úgy látom elég fontos lett számodra.-erre nem tudtam mit mondani. Igen, elég fontos személy lett az életemben. Nem tudom mit gondolhat anya, de egy ideje már csak néz én meg vigyorgok.

-Mi az?-kérdeztem.-Miért nézel így?

-Semmi-semmi.-nevetett.-Mi a terved ma estére?

-Öhmm.....igazság szerint Winter eljönne értem és elvinne bulizni.-mondtam, mire anya felém fordult. Odajött hozzám és a kezét a homlokomra tette. Oké...ez most mi?