Szerelem: csupán illúzió?

II. fejezet: Csokoládétorta

A nap magasabb szögből sütött le a városra, mivel februárban a tél már végéhez közeledett, de a derült idő ellenére csípősen hűvös volt az idő. A bevásárlóközpont előtti téren emberek jöttek-mentek, az egyik félreeső padnál azonban egy fiatal férfi várakozott egyre türelmetlenebbül: Most már igazán jöhetne Matsu, már több mint öt perce itt kellene lennie, de még sehol sincs – morgolódott magában. Nem is értem, minek kellek én ide. Nem hiszem el, hogy ne tudna egymaga fülhallgatót, meg más kacatokat venni a számítástechnikai üzletben... – Gondolataiból hirtelen egy éles hang zökkentette ki:

– Szeva, Haruki, megjöttünk, mi a pálya?

– Na végre, azt hittem már sosem érsz ide... – A fiú a fejét a hang forrása felé fordította, ahol a precízen bezselézett fekete hajú barátja mellett meglepetésére másvalakit is megpillantott: Mizukit.

– Szia, Haruki, bocsi a késésért – köszönt ő is vékony női hangon, miközben sötétbarna szemeivel mintha megbánást tanúsított volna.

– Szia, nem is tudtam, hogy te is jössz... – Haruki zavartan hadoválni kezdett, és lesütötte a tekintetét.

– Matsu rávett, hogy meló után ugorjunk el egy kicsit vásárolni, úgyis akarok pár ruhát venni – mosolyodott el a lány finoman.

Haruki morcosan Matsura nézett, de az csak vigyorgott, mint a tejbetök:

– Na, mire várunk, indulás, szét fagyok mindjárt!

Mindhárman beléptek a fűtött épületbe: szemük keresztbe-kasul cikázott a különböző üzletek kirakatai között. Már majdhogynem elhaladtak az egyik ruhabolt mellett, mire Mizuki megtorpant:

– Várjatok, ez az egyik kedvenc üzletem, mi lenne, ha bemennénk?

– Menjünk! Kezdjünk itt, aztán majd megyünk tovább kockulni a másik boltba – vágta rá gyorsan Matsu. Harukinak így nem maradt más választása, mint unott léptekkel követni őket.

A boltnak csak egy kis részét alkotta a férfiaknak szánt részleg, a másik nagyobb felén mind női ruházatból lehetett válogatni. Még szerencse, hogy nekem most néhány pár zoknin kívül semmire sincsen szükségem – kóválygott összevissza Haruki. Egyébként is utálok vásárolni. – Szeme megakadt a több sorban elhelyezett női fehérneműk sokaságán: mindenféle színben és mintázatban pompáztak, többféle fazonban, némely darabok sima, mások csipkés, vagy masnis díszítéssel. Ez maga az erotikus mennyország... Ha Mizukit ebben látnám... Vagy ebben... – A fiúnak képzelőerejét csak félig meddig kellett használnia, fókuszát távolabbra helyezve szerelmét is megpillantotta, amint az már a felsők között válogatott. Na jó, elég lesz! – Arca rákvörös lett hirtelen. Csak zoknikat jöttem venni, nem hiányzik, hogy a nadrágomat is átlyukasszam a nagy izgalomban.

A srác nem is tétovázott sokáig, kifizette gyorsan néhány pár zokniját, majd társai keresésére indult. Mizukit hamar meg is találta a próbafülkék közelében:

– Matsu merre bóklászik? – érdeklődött barátja holléte felől.

– Átment a számítógépes üzletbe, azt mondta, ezt nem bírja kivárni – sóhajtott a lány. – Egyébként, ez a ruha szerinted hogy áll rajtam? – igazította meg feltűzött fekete haját.

– Egész csinos... Tetszik... – Haruki szinte meg sem tudott mukkanni zavarodottságában, miközben kék szeme káprázott a látványtól.

– De van még több ruha is, mindjárt azokat is felveszem. – Mizuki fordult egyet, majd el is tűnt a próbafülke ajtaja mögött.