Szerelem: csupán illúzió?

V. fejezet: Riválisok

– Nem bírom nélküle, bármit is csinálok, Shizuka!

– Ugyan már, Hinata! Hidd el, pár hét, és már eszedbe sem fog jutni Kane...

Két húsz év körüli lány ült a kisméretű kerek asztalkánál, miközben koktéljukat szürcsölgették és nagyban pletykálkodtak. A presszó nyitott ajtaján enyhe levegő áramlott be annak ellenére, hogy az óra mutatója már este tizenegy órához közelített. Az idilli májusi hangulatot csak Hinata lelki állapota csorbította:

– Mindig, amikor úgy érzem, hogy már készen állnék az ismerkedésre, és újra megnyílnék, eszembe jut Kane, és visszazuhanok oda, amikor szakítottunk... – A lány látványosan szenvedett, miközben hosszú, két oldalt lelógó, copfba fűzött barna haját babrálta.

– Próbáld meg elengedni magad, ez már a múlt, előre tekints. Nézz inkább körbe, itt is vannak pasik, lehet, valamelyik alig várja, hogy felszedjen magának! – próbálta biztatni a barátnőjét Shizuka.

– Mi vagyok én, ribizli, hogy csak úgy felszedjenek? – Hinata azért lopva körbenézett lehetséges férfijelöltek után kutatva: az egyik társaságban vegyesen fiúk, lányok voltak, egy másik asztalnál három férfi ült sörét kortyolva... Na, ez a nap sem a pasizásról fog szólni, azt hiszem...

– Nem úgy mondtam, csajszikám! – Shizuka csak vigyorgott, de barátnője nem díjazta humorát.

– Nem is érdekel az egész, iszok még egy koktélt inkább... – A szerelmi bánatos lány felállt, és a pulthoz lépett, majd kért még egy adag színes alkoholos nedűt.

Hinata, miután fizetett, visszaült az asztalhoz: az ital hatására valamivel kezdett jobb hangulata lenni, és még ha nem is oldódott fel teljesen, de legalább másról is tudott trécselni, nem csak a csalódásáról.

Már lassan indulni készültek, amikor hirtelen csörömpölésre lettek figyelmesek: odébb egy másik asztalnál az egyik, szerencsére üres pohár a földre esett, és ripityára tört. Káromkodás hallatszódott:

– Na basszuskulcs, mi esett le?

– Már megint be vagy állva, mint a gerely, minek kellett már megint annyit inni...

– Várjatok, semmi baj, biztos van itt egy söprű...

A pultos csaj is odalépett, amint befejezte az egyik vendég kiszolgálását:

– Mit csináltál, Matsu, te ma már ne igyál semmit...

– Yumiko drágám, izé... Tök józan vagyok, nem látod?

A két lány csak bambán nézte az eseményeket, de kisvártatva Shizuka megbökte oldalról Hinatát:

– Itt a lehetőség, egyikük sem tetszik? Na, nézd meg őket jobban! – suttogta.

A copfos lány fürkészni kezdte a három férfit: A fekete zselézett hajú, aki leborította a poharat már alig állt a lábán, úgy be volt rúgva. A másik magas szőke, szemüveges srác csak bambán ült egy helyben: annak fejformáját túlságosan kocka alakúnak ítélte meg. A harmadik... Nos a harmadik csávó egész helyesnek nézett ki annak ellenére, hogy barna haja loboncosan állt. Kezében seprűvel és lapáttal sürgött-forgott, hogy összeszedje az apró szilánkokat:

– Hagyjad, Yumiko, majd én összesöpröm, ne fáradj emiatt a hülye miatt... – Már majdnem végzett, amikor egyszer csak feljajdult. – A fenébe, csak elvágtam az ujjamat! Na szép, rendesen vérzik! Kinél van egy ragtapasz?

– Nálam nincsen.

– Úgy emlékszem, nálam sincs, nem szoktam hordani magammal...

Hinata egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszer csak megindult a társaság felé, és odalépett hozzájuk: