Szerelem: csupán illúzió?

X. fejezet: Se veled, se nélküled

Beköszöntött az október, és bár az időjárás is kezdett az évszakhoz idomulni, de délutánonként, amíg még magasabban járt a nap az égbolton, egészen kellemes maradt a hőmérséklet.

Szép idő van! – Haruki nyújtózott egyet a padon, majd nagyot harapott a babkalácsba, amit egy perccel korábban vett a közeli bódéból. Nem szoktam ilyet csinálni, de most kifejezetten jólesik leülni egy kicsit meditálni munka után. Ezt megeszem, aztán szerintem fel is hívom Kasumit. Remélem, ráér most a hétvégén... – A fiú tovább majszolta az édességet, miközben úrrá lett rajta az izgalom. Ez most vízválasztó lesz, azt hiszem. Ha most nem sikerül összehozni a dolgot, akkor még inkább úgy fogja érezni, hogy nincsen jövője a kapcsolatunknak – tüntette el az utolsó falatot is a szájában. Bízom benne, hogy amikor legutóbb beszéltünk, csak fáradt volt, és azért volt kedvtelen, mert utána a neten másnap már teljesen normálisan írt, és semmilyen lelkizés nem volt azóta sem...

A srác többször is nagy levegőt vett egymásutánban, majd kotorászni kezdett a zsebében telefonja után, ám ekkor váratlanul társasága akadt:

– Nocsak, kit látnak szemeim! Csak nem te is elmélkedni ültél ki ide!

Haruki rögtön megismerte Amaya hangját. Mire feleszmélt, a lány már szorosan lehuppant mellé.

– És ha igen? Már megint mit szeretnél? – nézett a srác szúrós szemekkel az exbarátnőjére, a lány tekintete azonban ártatlan maradt.

– Na jó, lehet, nem kellett volna így letámadjalak múltkor – pillantott félre Amaya bűnbánóan –, és nem is várhatom el, hogy mindjárt meggondold magad, és újra összejöjj velem. Meg ugye mondtad, hogy barátnőd is van. De ha már ismét összefutottunk itt, gondold át a dolgot a lelked mélyén, és ne csak impulzusból dönts... – A lány mindenféle kérdezés nélkül Harukihoz bújt, fejét egészen a fiú nyakához helyezve.

A srác hirtelen meg sem tudott mukkanni, csak fejében kezdtek a gondolatai összevissza kavarogni. Be kell valljam, nem is esik olyan rosszul a közelsége... Bár, nem is tudom, lehet, csak azért érzem ezt, mert Kasumival mintha eltávolodtunk volna kissé lélekben is egymástól, nem csak földrajzilag...

– Látom rajtad, hogy nem lenne ellenedre a dolog... – Amaya pillantását a fiú arcára helyezve próbált olvasni annak fejében, és elégedetten megállapította, hogy nagy eséllyel sikerülhetett az elterelése legutóbb a vonaton. – Nem foglak sürgetni, ígérem! De a lehetőség nyitva áll, gondold át...

– Nem áll jól neked ez az alkudozás – mormolt végre valamit Haruki is, ám továbbra sem tolta el magától a rá csimpaszkodó lányt. Na de mi sülne ki belőle, ha újrakezdenénk? Valószínűleg semmi jó. Teljesen szétszórt, egy tartós kapcsolata nem volt még, engem is hogy kidobott egyszer csak szinte a semmiből... – A fiúnak eszébe jutott a szakításuk napja, agyán végigfutottak újra ugyanazok a jelenetek, akárcsak egy diafilm. Mi rá a garancia, hogy most nem ez lenne hamarosan a dolog vége. Hiába van itt most elérhető közelségben, ha teljesen komolytalan. Nekem semmi szükségem még egyszer drámára... – Haruki halántéka lüktetni kezdett, testét hirtelen kirázta a hideg. Amayára nézett, és a pár perccel korábbi helyzethez képest már úgy érezte, egyáltalán nem kívánja a lányt. Nemhogy egy csókot, vagy szexet, de még azt se, hogy most ott legyen mellette.

– Na? – próbálta Amaya tovább lazítani a dolgokat, amint látta, hogy a fiú rápillantott. Már lehunyta szemét, hogy felkínálja arcát és ajkait a srácnak, de nem érkezett pozitív reakció Haruki részéről.

– Megyek haza. Vigyázz légyszi, hadd álljak fel! – szedte össze magát rövid csönd után a fiú, majd rögtön fel is tápászkodott, amint a lány visszább helyezkedett. – Átgondoltam a dolgot, és nem szeretném, ha bármi is lenne közöttünk. Szeretem a barátnőmet. Fogadd el! És ne is keress, ne sóvárogj utánam itt a parkban sem. Sajnálom, szia... – Haruki hátra sem nézett, csak gyalogolt előrefelé. Rövid ideig még hallotta, hogy Amaya elkezdett sírdogálni, de a srác nem tudott vele együtt érezni. Ez van, júniusban őt sem hatották meg az én könnyeim. Most így alakult, fordult a kocka. – Megkönnyebbülést érzett, amint befordult az utcasarkon. Nincs más hátra, mint előre. És most fel is hívom Kasumit. Össze fogjuk tudni hozni a randit, érzem! – A fiú magabiztosan haladt az útján hazafelé. Gyorsan még hátrapillantott, hogy meggyőződjön róla, nem lopakodik-e utána az exe, majd egy könnyed mozdulattal előhúzta zsebéből a mobiltelefont, hogy megcsörgesse szerelmét.