Szerelem: csupán illúzió?

XI. fejezet: Minden értelmet nyer

A november nem hazudtolta meg önmagát: az eső csendesen kopogott az ereszen, a mérsékelt légmozgás ellenére a környező fák kopaszodó koronájáról időként az erkélyre is hullott egy-egy színes falevél.

Hűvös van, a melegítő felső lassan erre az öt percre sem lesz elég. – Haruki elnyomta a cigarettacsikket, majd bekuckózta magát a meleg lakásba egy csésze forró tea kíséretében, miközben nekilátott, hogy befejezze mangájának aktuális fejezetét.

A fiú teljesen belemerült a munkájába, időnként cserélgetve a különböző keménységű grafitceruzákat, mialatt fejében összeállt történetének minden egyes részlete. Rövidesen már azon kapta magát, hogy el is készült az adott szekcióval. Na, ez megvan, éppen időben. Hinata elvileg hamarosan jön – pillantott a srác a faliórára. Inkább elpakolom a cuccaimat, nem hiányzik nekem, hogy itt kíváncsiskodjon... – Haruki gyorsan összeszedte a papírkupacot és rajzeszközeit, majd azokat az egyik fiókban helyezte el. Elszánt egy csaj, az biztos. Ebben az esőben én tuti nem indultam volna útnak, még akkor sem, ha nem is lakunk olyan messze egymástól... – A távolságról a fiúnak ekkor eszébe jutott Kasumi, és agya ezután már rajta kezdett el pörögni. A következő hétvégét természetesen megint lemondta. Úgy látszik, a randink csak örök ígéret marad – szegezte le a fejét szomorúan. Marinak tényleg igaza van, csak hülyít engem, és nincsen semmi jövője ennek a dolognak, bármennyire is fáj ezt kimondani...

A srác a csengő berregésére kapta fel a fejét. Na, itt is van. Inkább félre is teszem a negatív gondolatokat, kár lenne elrontani a hangulatot. – A fiú ajtót nyitott, és beinvitálta Hinatát.

– Szia, Haruki, megérkeztem! – lihegett a csaj, miközben lerakta vizes ernyőjét száradni.

– Mi a helyzet, nagyon megáztál? – nézett a srác együttérző tekintettel a lányra, majd végigmérte partnerét. Egész helyesen néz most ki. Jól áll neki ez a pulóver, kissé vizes összekócolódott copfjai pedig kifejezetten szexissé teszik... – A fiú érezte, hogy kezd felállni a szerszáma, ezért inkább úgy döntött, hogy egyelőre megpróbálja magát visszafogni.

– Szerencsére, olyan nagyon azért nem esik az eső – jött Hinatától a válasz kedves hangon.

– Gyere be, ülj le! Főztem nemrég teát, talán valamennyire még meleg is. Igyál nyugodtan. – Haruki töltött a lánynak egy bögrébe az innivalóból.

– Köszönöm! – A csaj lehuppant az ágyra, majd kortyolni kezdte a langyos italt. – Jólesik nagyon! De csüccsenj le te is, nem azért jöttem, hogy körbe legyek ugrálva – mosolygott.

A fiú helyet foglalt Hinata mellett, miközben eszébe jutott, amikor nyáron találkoztak itt a lakásán hasonló helyzetben. Úgy néz ki, tényleg megkomolyodott. Egészen másmilyen, mint pár hónappal ezelőtt volt. Akkor összevissza nyávogott mindenért, most meg teljesen normálisan viselkedik. Valószínűleg tényleg sikerült túltennie magát az exén...

– Aztán, Haruki – zökkentették ki a srácot elmélkedéséből a lány halk szavai –, nem akarok nyomulós lenni... De hogy érzed most a dolgot, így egy hét gondolkodás után? – kérdezte zavarodottan.

A házban néhány pillanatig csönd lett úrrá, mielőtt a srác válaszolt volna:

– Bevallom, még nem döntöttem... Nagyon nem is gondolkoztam ezen, fárasztó hetem is volt – mentegetőzött Haruki.

– Értem, elhiszem... – Hinata kissé leblokkolt: nem tudta hirtelen mire vélje a múltkorihoz hasonló terelő választ, ám úgy döntött: bátorságot gyűjt, és próbára teszi a fiút másképpen is. – És ha azt kérdezném most, hogy kívánsz-e engem?