11. rész

1.8K 51 1
                                    

Hangos kiabálásra lettem figyelmes. Hangot nem hallottam csak azt, hogy rendőri sziréna szól a közelben. Hirtelen mindenki elhagyta a házat.

- Azonnal nézzétek meg, hogy a széfben minden megvan-e és keressétek meg Mr. Walker fogadott lányát. – mondta egy férfi hangosan. – Ms. Storm, merre van: Mi barátok vagyunk. – mondta egy férfi, akinek egyre közeledett a hangja. – Tomas Ramsay vagyok. Én hoztam haza magát valamelyik nap. Merre van? – A szótlan sofőr?

Megnyomtam a gombot és kilöktem az ajtót. Hirtelen ott találtam magam egy szőke hajú férfi előtt, aki tényleg a sofőr volt. Könnyezve rogytam térdre, mire a férfi oda rohant hozzám.

- Hála Istennek, hogy itt vannak. – mondtam és elmosolyodtam. Bár a könnyeim nem apadtak el, de túl fáradt voltam, hogy ezen gondolkozzak.

- Jól van, kisasszony? – nézett rám a férfi, majd segített felállni.

- Jól vagyok. Csak sokáig voltam odabent.

- Lehetséges, hogy maga bent volt és vigyázott a széfre? – kérdezte én, pedig körbe néztem. A ház teljesen fel volt dúlva. Mindent, amit lehet összetörtek és a fehér szőnyegeket összejárkálták. Sőt még a falakon is voltak kézlenyomatok. A ház, amire nekem kellett volna vigyáznom, most lassan darabjaira hullik.

- Véletlen találtam rá. Ezért elbújtam abban a szobában és bezárkóztam. – mondtam el tömören. – Mennyi az idő?

- Hajnali 2 óra.

- Tessék? Ezek a férfiak 9 óra körül értek ide... Akkor nyomták meg a csengőt és én semmit nem tettem ellenük.

- Biztosan nem haragszanak magára.

- Nem is fognak többet hazajönni.

- Az úrfi hamarosan hazaér. Bár eléggé ramatyul fest, de az idősebbik Walker úr jó orvos, ezért túlélte.

- Akkor miért nem vették fel nekem a telefont?

- A kórház, ahova mentek nem engedélyezi a mobil eszközt, így nem tudták magával felvenni a kapcsolatot.

- Akkor hazajönnek? Komolyan mondja? – rángattam meg a kezénél fogva a férfit. Már amennyire csak tudtam.

- Igen, szóval ne aggódjon. Bár nem biztos, hogy olyanok lesznek, mint előtte. Mindkettőjüknek eléggé megrázó volt ez az eset.

- Azt sejtettem.

- Viszont, amíg nem térnek vissza én fogok magára vigyázni. Steven fogja magát hozni és vinni az iskolába. Maga sincs már biztonságban. Mindenki megtudta, hogy maga is a Walker családhoz tartozik, szóval mától ne engedjen senkit a közelébe. Se lányt, se fiút. Azt a széfet se említse, ha nem akar meghalni. Bárki képes lenne ölni, azért, ami benne van.

- Rendben. Megértettem.

- Most menjen, feküdjön le aludni. Mostantól én őrködök. – mondta és eltessékelt aludni.

Felmásztam az emeletre és bebújtam a takaróm alá. Bár nem tudtam elaludni. Még mindig remegtem. Féltem. És, hogy őszinte legyek nem bízom ebbe a Tomas pasasban. Olyan idegennek tűik. Mármint úgy értem, hogy nem megbízható.

Addig forgolódtam, amíg rám nem jött a pisilhetnék.

Lassan kitotyogtam a mosdóba, amikor halkan, de meghallottam, hogy a pasi beszélget valakivel. Oh, nem. A filmekben most jön az a jelenet, amikor rájönnek, hogy a bizarr pasi áruló és az ellenséges csapatnak dolgozik vagy éppen egy kettős ügynök. És erre nem állok készen. Most menekültem el egy csapattól és most az aki megmentett az lesz az ellenség? Nem köszönöm. Ezt most kihagynám. Megfordultam hogy visszamenjek a szobámba, de akkor meghallottam a beszélgetést ugyanis a férfi közelebb jött.

- Nem sajnos nem tudtam kinyitni a széfhez vezető ajtót, de az a lány igen. Ő lesz a kulcs, ahhoz hogy megszerezzük a Walkerek pénzét és romba döntsük a birodalmukat, ha lehet így nevezni. Igen. Értettem. Hamarosan elviszem a lányt magának uram. – mondta és letette a telefont.

Halkan visszasuhantam a szobámba és az ajtónak dőlve próbáltam gondolkodni, amikor megállapodott a szemem az ablakon. Ha kimásznék rajta, akkor mindent megoldhatnék azzal, ha elmenekülök, de nem hagyhatom itt a házat. Valamit gyorsan ki kell találnom. De mit? Gondolkozz már Rachel. Mi a megfelelő megoldás? Meneküljek el és hívjak segítséget, de kiben bízhatok? Viszont nem hagyhatom itt a házat. Az egyetlen, akiben most bízhatok az a Walker testvérek, de nem tudom elérni őket... Mit tegyek? Mit tegyek? Mit tegyek? Nem tudok gondolkodni. A legegyszerűbb az lenne, ha... Ha megvédeném a házat. Igen. Ez lesz a helyes megoldás, de hogyan? Semmi erőm sincs hozzá.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve átmentem Brian szobájába. Pontosan tudtam, hogy van a két fal között valami, ugyanis túl vastag volt, ahhoz, hogy csak egy üres fal legyen. Végig néztem a falon, ami előtt nem volt semmi. Csak egy kép és egy óra volt rajta, ami egyre hangosabban kattogott. Kép és óra? Kép. A kép mögött van mindig a széf, a könyvekben. Mi lenne jobb rejtekhely egy széfnek vagy valaminek? Egy kép mögötti rés. Oda mentem és levettem a képet a falról, ami mögött látszott, hogy felszakították a tapétát. Kinyitottam az ajtót és egy csomó fegyver volt ott. Csak meredten néztem magam elé. Mit tegyek? Viszont most nem tudtam sokáig gondolkozni, mert halottam a közeledő lépteit. Megragadtam a fegyvert és elbújtam az ajtó mögé. Szépen lassan közelített, amikor bement a szobámba, majd elkezdetett rohanni és kinyitotta ezt az ajtó. A fegyvert a fejéhez fogtam, mire ő feltette a kezét. Remegett kezem lábam. Ha úgy van megkell ölnöm őt.

Rosszfiú markában [Befejezett]Where stories live. Discover now