Rosszfiú markában [Befejezett]

14. rész

Nem mozdult el alólam. Csak nézett egyenesen a szemeimbe én, pedig tartottam magam. Vártam, hogy ellökjön magától, de nem tette. Ezért nekem kellett lépnem.

- Kérem vissza azt, aki voltál. Abba az énedbe szerettem bele. Ez most csak egy üres porhüvely, aki utálatosan eltol magától mindenkit. 

- Ez is én vagyok. Sajnálom. 

- Nem. Ez nem te vagy. A régi éned egy ilyen után nem tűrte volna el ezeket. - mondtam és lemásztam róla. Vagyis csak másztam volna. De ő visszarántott és fölém kerekedett. 

- Szemtelen lettél nagyon.

- Mert egyedül hagytál. Én pedig féltem. De bíztam benne, hogy mikor visszajössz megdicsérsz és minden jó lesz. De nem. Egy bunkó barom lettél, akit nem akarok látni se. Még elgondolkodtam rajta, hogy olyan vagy, mint a hősöm, de sose leszel így az. Lehet, hogy megmentettél a bátyámtól, mert ő eladott neked, de inkább visszamegyek hozzá. 

- Igazán? - kérdezte indulatosan.

- Igen.

- Biztos vagy benne? Mert akkor most szedjed a cuccodat és indulj. - jelentette ki én, pedig lefagytam. Nem. Nem ezt akartam. 

A testem automatikusan mozdult. Nem érdekelt, hogy haragszik vagy utál majd ezután, de ha elküld, akkor jár nekem valami az eddigiek után. A kezeimet a nyaka körül összekulcsoltam és magamra rántottam. Csak öleltem magamhoz, amíg tudtam.

- Lehet, hogy elzavarsz, de nekem most erre szükségem van. Utána eltűnők az életedből, ha úgy szeretnéd. - mondtam és éreztem, ahogyan egy könnycsepp legördül az arcomon és, ahogy összeér a bőrünk szépen összeköt, majd tovább folyik és eltűnik. Szeretem őt. - Pár percet kérek.

Nem mondott semmit, csak hagyta, hogy magamhoz öleljem. Csendben voltunk, de én sírtam. Olyan halkan, amennyire tudtam. Nem akartam itt hagyni, de nem tudom elviselni, hogy így viselkedik velem. Michaelnek tett ígéretemet így nem nagyon fogom tudni betartani. Darabokra szakad a szívem, de ő már eltol magától. Lehet hogyha letelik az egy hét, akkor újra keres, de erre mi a bizonyíték? Csak vele akarok lenni, de ő eltol engem magától. Mint mindenki, akit eddig szerettem. Nekem nem való ez a szerelem dolog. 

Lassan elengedtem, majd kisírt szemekkel az övéibe néztem. 

- Nem akarok nélküled élni.

- Pedig pontosan most érted el. - mondta és felült az ágyon. 

- Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. - mondtam, de ő csak kiment az ajtón és magamra hagyott.

Nem volt szükségem semmire ebből a házból. Elakartam tűnni mindenképpen. Ha ő úgy lesz boldog, hogy nem vagyok ott, akkor nem tehetek ellene semmit. Elindultam kifelé a házból minden szó nélkül. Még vártam, hogy utánam szalad, hogy nem így gondolta vagy valami, de semmi ilyesmi nem volt. Felvettem a cipőmet és kimentem a sötét utcára. Egyedül a telefonom volt nálam. Kikapcsoltam a helymeghatározásomat és elindultam az utcán. Nem akartam ezt érezni többé. Nem akarok szerelmes lenni. Nem akarom ezt egyáltalán. Annyit kartam, hogy életemben először viszont szeressenek. És nekem senki ne mondja, hogy egy gyógyszer ilyen hatással van valakire, mert azt nem hiszem el. Nem vagyok hajlandó egy olyan dolgot elhinni, ami az utolsó tudomásom szerint lehetetlen. Mennyi mindent kell nekem még ahhoz átélnem, hogy megtaláljam végre a boldogságomat? 

Pár perccel azután, hogy elhagytam a házat, csörgött a telefonom. Michael volt az. Nehézkesen felvettem a telefont és beleszóltam.

- Halló?

- Rach... Hol vagy most? Mi történt? Te sírsz, ő őrjöng.

- Elküldött. Azt mondta, hogy nem menjek el onnan. 

- Hol vagy most?

- Lényegtelen. - mondtam és rányomtam a telefont.

Bár elzavart és mehetnék Michaelhez, hiszen ő a hivatalos gyámom, de én mégsem teszem. Egyenesen az oroszlán barlangjába megyek. Visszamegyek Tonyhoz. Hiszen ezt mondta nekem. Menjek vissza hozzá. Még mindig követem az utasításait. Még mindig azt teszem, amit mond, pedig már nem tartozom hozzá. Bármennyire is szeretem ezt nem fogom tudni elmagyarázni neki. Mit kellett volna másképpen csinálnom? Hogy ne kerüljek vissza abba a házba.

Megálltam a ház előtt és láttam, hogy nem égnek a villanyok. Csak a Tv megy a nappaliba. Benéztem az ablakon és láttam, ahogyan a bátyám elterül a kanapén és nézi a készüléket. Előre mentem és be akartam csengetni. De megijedtem. Mi lesz, akkor ha megver vagy valami? Nekem csak követnem kell az utasításait. Neki csak egy tárgy vagyok. 

- Meg ne nyomd azt a rohadt gombot. - hallottam Michael hangját a hátam mögül. 

- Azt mondta menjek vissza. Itt vagyok. - mondtam és lassan megfordultam. - Még mindig azt teszem, amit mond, pedig darabokra tört. Érted? Darabokra. - mondtam és neki álltam sírni. Elegem volt. A férfi oda lépett hozzám és magához ölelt. Nem tudtam elhinni, komolyan ez történik. amikor már végre elhittem, hogy minden jól alakul, akkor kapom a hátamba a nagy kést.

- Gyere velem.

- Nem megyek vissza hozzá. - toltam el magamtól.

- Azt mondtam velem. Nem azt, hogy hozzá. Én vagyok a gyámod, szóval alapjáraton velem kellene laknod. Így legalább nem kapok büntetést.

- De őt nem akarom látni.

- Nem fogod. Nyugalom. Majd én megvédelek tőle. Felelőtlen voltam, hogy rád akartam bízni ebben az állapotban. - mondta, de nem hallottam már belőle semmit. Éreztem, hogy elhagy minden erőm és elsötétül minden. Nem tudtam mi történik csak azt, hogy remélem minden fájdalmam megszűnik végre.

Írói megjegyzés:

Rendesen engem idegesített fel, hogy Briant így kellett megformáznom. A két rész közben legalább három cigit elszívtam mérgemben, hogy hogyan írhattam ekkora bunkóra.