Rosszfiú markában [Befejezett]

2. rész

Beültetett a kocsijába, majd elfoglalta a helyét a vezetői ülésben és elindultunk. Én csak az ablakon bámészkodtam ki. Nem mertem a visszapillantóba nézni, mert akkor megláttam volna a szemeit, amik engem figyelnek. Párszor eljátszottam ezt, de utána mindig zavartan elfordítottam a szememet. Nem voltam képes tartani vele a szemkontaktust. Ahogy láttam az elsuhanó tájat a fájdalom a szívem táján egyre jobban erősödött. Messze leszek a szeretett embertől. Viszont, ami pokolian fáj azaz, hogy igaza volt. Nem számít, hogy nem vagyunk, vérszerinti testvérek mégis szeretem és ez egy külső szemlélőnek undorító. Végig mentünk egy hosszú úton, majd lelassította az autót és befordultunk egy ház elé. Megérkeztünk. Kiszálltam az autóból és követtem a fiút, aki gyors léptekkel ment befelé. Alig tudtam vele tartani a lépést.

- Hé, várj. – kiáltottam utána, de meg sem hallotta.

Egyenesen a bejárati ajtóhoz ment, majd kinyitotta előttem. Előre mentem, de nem tudtam merre menjek. Zavartan néztem körbe. Levettem a cipőmet, majd követtem a fiút. Az egyik emeleti szobát kaptam meg, ami az övé mellett volt. Ahogy beléptem az újdonsült szobámba minden be volt rendezve és a csomagjaim is ki voltak pakolva. Zavartan néztem a fiúra, aki csak mosolyogva az ajtóban támaszkodott.

- Te pakoltál ki? – kérdeztem, majd leültem az ágyamra.

- Igen. Mivel vizsgaidőszak van, így itthon lehetek. Sokkal több a szabadidőm.

- Értem... Sajnálom, de nem emlékszem rád. – nevettem fel kínosan.

- Nem is baj. Én pontosan tudom ki vagy ez a lényeg. Te meg ráérsz megismerni engem.

- De hiszen...

- Nincs semmi, de.

- Oké... Viszont feltennék még egy kérdést. – mondtam és felhúztam a lábaimat és átöleltem azokat.

- Hallgatlak.

- Miért adott el bátyám?

- Mert sokkal tartozott nekem és utolsó lehetőségképpen felajánlottam neki, hogy megölhetem, de ekkor ugrottál te a képbe. Reszketett kezed-lábad, de te meg akartad őt védeni, ami igazán megható volt és szánalma is egyben.

- Hát bocsánat, hogy meg akartam védeni.

- Félre értesz. – jött közelebb. – Olyat még nem láttam aki, szembe mert volna velem szállni. Bár semmi esélyed nem lett volna, de az egész testeddel azt a férget védted. Túl jó a szíved és ezt összeakarom törni. – nevetett, majd leguggolt elém. – Látni, hogy mindennap piszkálnak és te tűrőd egy hang nélkül eléggé idegesítő volt. Mostantól ki fogod nyitni a szádat.

- Igazából engem nem zavart, hogy piszkálnak. Tegyék csak. Valahogy a könyveim izgalmasabbak... - fordítottam el a tekintetemet, mert nagyon közel volt. – És nem igazán tudnám megvédeni magamat.

- Ez érdekes. – mosolyodott el. – Ilyen lányt eladni... - rázta a fejét. – Most igazán dühös vagyok a bátyádra. Rajtad hajtja be a tartozását.

- Ledolgozom, ha kell. – mondtam – De engedd el őt.

- Sajnos nem lehet. – simította meg a fejemet és kiment.

Ott maradtam megint egyedül a gondolataimban. Nem tudtam, hogyan reagálhatnék erre a helyzetre. Csak annyit tehettem, hogy elővettem a polc0ról az egyik könyvet, amit valamelyik nap félbe hagytam és leültem az asztalomhoz olvasni.

Gyerekkorom óta ebbe menekültem. A szüleim halála után viszont egyre betegesebben viselkedtem, ha könyvekről van szó. Tudtam, hogy nyitnom kellene az emberek felé, de egyelőre lehetetlen volt.

Másnap reggel nem hallottam az ébresztőmet, ezért eléggé elaludtam. Eddig sosem tudtam idegen helyen aludni, de most valamiért gyorsan elnyomott az álom és nem is tudtam felébredni időben. Gyorsan elkészültem, majd a konyhában üldögélő fiúra néztem, aki még nyugodtan reggelizett.

- Te nem sietsz? – kérdezte.

- De igen. Elaludtam.

- Motorral csak 10 perc az út. Szóval ülj le és egyél, elviszlek.

- Nem szükséges gyorsabb leszek gyalog. – mondtam és elindultam felvenni a cipőmet, de utánam jött és leültetett az asztalhoz, majd elém rakott egy tányért, amin a reggelim volt. Rá néztem, mire szigorú pillantással méregetett egészen addig, amíg el nem kezdtem enni.

- Mostantól a házon kívül ne szólj hozzám.

- Tessék?

- Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj. – sóhajtott, majd egy hang nélkül folytatta az evést.

Amikor befejezte az evést elment a ház háta mögé, ahol a „járműveit" tárolja, ahogy ő fejezte ki magát. Addig én befejeztem az evést és felvettem a cipőm és kimentem a ház elé. Két - három perccel később előbukkant a ház mögül a motorjával. A kezembe nyomott egy fekete sisakot, majd felültem és elindultunk. Kétségbeesetten kapaszkodtam a fiúba, aki csak nevetett. A suli előtt rakott le, hiszen már senki nem volt sehol.

- Szaladj, még beérsz a tanár előtt.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá és közben rájöttem, hogy még a nevét sem tudom, de most rohannom kellett, hogy beérjek.

A történelem tanárnak nem igazán tetszett a beérkezésem, de nem írta be a késést. Kínosan előpakoltam a cuccomat, majd bekapcsolódtam az órába. Mikor vége lett az órának a szünetben meghallottam egy csapat sikítozó lányt a tornaterem felől. Érdeklődve odamentem és megláttam azt a fiút. Az egyik normálisnak tűnőt megkérdeztem:

- Ki az a srác?

- Hogy? Te nem ismered? – kérdezte. Hát nem. Ma otthon hagytam a könyvemet és most minden másra figyelek. – A neve Brian Walker. Mindenben jó, viszont senkinek nem adja oda a szívét. Egy-két lányt kihasznál, ha ahhoz van kedve. Viszont az csak a legszebb lehet.

Kihasznál? Szóval én is csak erre fogok kelleni neki? Bár már megvett magának. Szóval semmi kétség a felől, hogy csak ki akar használni, de nem vagyok se szép, se semmi. Az egyetlen, amim van az eszem és emiatt senkinek nem fogok kelleni. Vagyis csak emiatt. Kellene hozzá, hogy jól nézzek ki, de ahhoz tudnom kellene sminkelni, de az túl sok macera. Minden reggel korábban kelni, ahhoz, hogy jól nézzek ki? Köszönöm nem. Elég nekem az, hogy a szempillámat kifestem, hiszen a világos hajam miatt, - amit nem lehet megállapítani, hogy milyen – nem látszik egyáltalán a szempillám.

- Értem... Köszönöm szépen. – mondtam és otthagytam a torna termet.

Előszedtem a táskámból a telefonom és a fülhallgatóm és elkezdtem zenét hallgatni. Vajon hány lány van még rajtam kívül, akinek nem szabad semmit sem mondania róla és ilyen vagy ennél mélyebb kapcsolatban van vele? Nem akartam, hogy más is legyen rajtam kívül, de mégis van. És kitudja hányan vannak.