Those Angel Eyes..-D.M f.f.

Part 1.

Videónapló tesztelés. Hajrá.

-Hello mindenkinek! Én Elizabeth Sarah Granger vagyok. A Sarah-t preferálom. Ez az a bizonyos éjszaka. Az utolsó amit itthon töltök, mert holnap utazhatunk a Roxfort Boszorkány- és Varázsló Képző Szakiskolába. Jajj már alig várom. Valahogy éreztem, hogy a varázslat létezik. 

-Üdv mindenkinek! Én az okosabbik Granger vagyok.

-Mio hagyd abba. Nem kell még egy kamerának is azzal büszkélkedni, hogy amióta megkaptuk a levelünket, és beszereztük a könyveket, azóta kívülről fújod az egész éves anyagot. 

-Mert én szorgalmasabb vagyok.

-Jólvan elég. Na a lényeg, a lényeg. HOLNAP UTAZUNK ROXFORTBA-sikítottam.

Most, hogy a videó naplós bejegyzést láthattátok, bemutatkozok rendesen. Már a nevemet tudjátok, illetve, hogy ki az ikrem. Idegesítő egy ember, és azt is, hogy miért vagyunk izgatottak. Utánam olvasott a buzgó testvérem annak, hogy mi, sima, "halandó" emberek, hogyan kötődhetünk a varázslathoz. Kiderült, hogy olyan is létezik, hogy mi "muglik" is lehetőséget kapjunk a varázslásra. Akiben, illetve akikben megvan az a bizonyos szikra. Hogy kik a muglik? A sima emberek, akik nem tudnak varázsolni. Mi is ezek voltunk eddig, és a szüleink is azok. Holnaptól már mi is kis boszorkányoknak számítunk. Sok barátra szeretnék szert tenni. 

Jut eszembe. amikor meg kaptam a levelet anyáék nem csodálkoztak. Amikor Hermione kapta meg akkor meg leesett az álluk. Fura volt, hiszen ikrek vagyunk, és muglik. Nálam is meg kellett volna lepődniük. Ez így logikus nem? Lehet, hogy nem is ők a szüleim, hanem adoptáltak- ennél a kijelentésnél nevettem magamon egy jót. Még, hogy adoptálva lettem. Ha-ha jó vicc Sarah.

-Gyerekek alvás van!-kiabált apa, de ugye mi az emeleten vagyunk, ők meg nem, ezért eléggé halkan lehetett hallani.

-Még egy kicsit, légyszi!-kérleltük őket fentről

-Alvás különben, más fogorvosotok lesz!-ezúttal drága anya hangja hallatszott lentről, de ez határozottan hangosabb volt, mint apáé.

-Igen anyu.-válaszoltuk és már ágyba is bújtunk, hiszen tudtuk, ha más fogorvosunk lesz, akkor nem lesz majd boldogság oda menni, mert az nem anya és apa. Bizony, fogorvosok voltak. 

Anyáéknak igaza volt. Holnap korán kelünk, és már ideje lefeküdni, de én nem tudtam. Féltem a holnaptól és izgatott is voltam egyben. Annyira unatkoztam az éjjel, hogy kivettem a baglyom a kalitkájából. Egy gyönyörű barna, fülesbagoly volt, néhol feketés foltokkal, és sárga szemmel. Draconak neveztem el, mert a szeme a sárkányéra emlékeztetett, és ugye a Draco latinul sárkányt  jelent. Megsimogattam a fejét és leültem az ablaknak a peremére, nézni az esőt. Imádtam az esős napokat, de az éjszakákat még jobban. Az esőnél, az éjszakánál és a magánynál egy dolgot szerettem jobban, a telet. Imádtam a havat, a karácsonyt, a forró csokit, a hócsatákat és a hóembereket. Az év legszebb ünnepe. Néha álmodoztam róla, hogy milyen lesz egyszer, amikor a családommal karácsonyozok. Nagyon várom, pedig még nagyon messze van. Telihold volt, ezért elővettem egy könyvet, hogy olvashassak egy keveset a holdfényben. Bár tanulni fogom a suliban, de előre elővettem a Legendás Lények Gondozása című könyvet. Érdekes állatok voltak benne. Az egyik kedvencem talán a Hippogriff. Csodás állatnak tűnik, és elvileg majd venni fogjuk valamikor. Sajnos nem első évesként. Olvasás közben elkezdtem elfáradni, és éreztem, hogy a szemhéjam már nem bírja sokáig, hogy ne csukódjon le, ezért Dracot visszazártam a kalitkájába, a könyvemet beraktam a ládámba, a pálcámat az éjjeli szekrényre helyeztem, és befeküdtem az ágyamba. Jól betakaróztam és egy kis ideig a plafont bámultam, majd bealudtam.

REGGEL

-Sarah?-hallottam halkan egy hangot. Tompa volt - Sarah.-megint. Ki lehet ez? - ELISABETH SARAH GRANGER FELKELNI, ÉBRESZTŐ KÜLÖNBEN ELKÉSÜNK!-Na erre már határozottan megébredtem.

-FENN VAGYOK!-kiabáltam, és olyan sebességgel ültem fel, hogy megszédültem.

-Szuper. Akkor öltözz, mosakodj, egyél és mehetünk.-jelentette ki Mio

-Nem is késünk el ugye?-néztem rá, de úgy, mintha a szememmel ölni tudnék.

-Áhhhh, nem.

-Kösz.-mondtam, majd vissza feküdtem, hogy megfogjak egy párnát és a fejébe vágjam. Ezután felkeltem és bevonszoltam magam a fürdőbe. Lefürödtem, megfésülködtem, a tükörbe néztem és még mindig nem hittem el, hogy boszorkány leszek. Lementünk reggelizni, és elmentem, hogy felöltözzek. Egy zöld hosszú ujjú pólót vettem föl, egy fekete szoknyával. A fekete hajamat egy fonatba megcsináltam. Egy fehér térd zoknit húztam föl a sima fekete cipővel. Majd a vonaton kell átvenni a talárt meg a kötelező viseleteket. 

Útra készen voltunk így elindultunk a King's Cross pályaudvarra. Végre odaértünk, és kerestük a 9 és 3/4 megállót, vagyis kerestük volna, de sehol sem találtuk. Már kezdtünk idegesek lenni, hogy mivan, ha mégse létezik ez a varázsos dolog, amikor elénk jött egy nagy család, akik úgy tűntek, hogy tudják, hol van, így útba igazítást kértünk tőlük. Persze ez a feladat rám hárult.

-Elnézést hölgyem? Maguk nem a 9 és 3/4. vágányra tartanak? 

-De igen szivecském. Segítség kéne?

-Igen. Kérem igazítson útba minket.

-Az én Ron fiam is most megy először. Gyertek velünk.

-Rendben, és nagyon köszönjünk- szóltam majd odamentünk a szüleinkhez búcsúzkodni. Nagyon fognak hiányozni, és egy kicsit már most várom, hogy haza jöjjek. A 9-es és 10-es vágány közötti falon kellett átfutnunk, és elvileg kikötünk ott ahol kell. Én bátrabb voltam mint a testvérem ezért én mentem előre, és tényleg sikerült. Egy állomásra érkeztem ami nyüzsgött az emberektől. Mindenki búcsúzkodott, a vonat meg sípolt egyet, hogy mindjárt indulás. Mi is siettünk, hogy elérjük. Fenn voltunk és már csak egy üres kupét kellett találnunk. Mio beült egybe ahol egy barna hajú fiú volt egy varangyal. Nekem nem volt kedvem annyira a társasághoz, ezért beültem egy üresbe. Már elindult a vonat amikor kinyitódott a fülke ajtaja, és ott állt egy szőke, hátranyalt hajú fiú és rám nézett.

-Üdv.-köszönt ridegen.

-Szia. Igen leülhetsz-válaszoltam a kérdésre amit fel se tett. Csak pofátlanul beült mellém.

-Nem izgat, hogy megengeded-e, de azért kösz.

-Nincs mit? azthiszem

Egy ideig ültünk csendben, amit szeretek, de úgy nem ha társaságban vagyok, mert az kínos általában, ezért úgy éreztem beszélnem kell.

-Hogy hívnak?

-Draco vagyok. Draco Malfoy.

-Draconak?-úgy meglepődtem, hogy kitágultak a szemeim, és a szám is kitátottam.

-Biztos hallottál már rólam. Híres aranyvérű családból származom, és apám is hírhedt.

-Öhmm-itt egy kicsit kínosan éreztem magam- hát igazából csak a baglyomnak is az a neve.

-O...hát ez felettébb meglepő. De mindegy. És neked mi a neved?

-Elisabeth Sarah Granger vagyok, de inkább Sarahnak szólíts, azt jobban szeretem.

-Értem Sarah. Nos örülök, hogy találkoztunk.-szólt és ezzel lezárta a beszélgetést.

ÚJ SZTORI!!!! MUSZÁJ ÍRNOM. Remélem tettszik puszi:3