Those Angel Eyes..-D.M f.f.

Part 8

Reggel nagyon ügyes voltam, ugyanis sikeresen elaludtam, és lekéstem a reggelit. Ez nem is lett volna baj, de éhesen keltem, meg nagyon lustán. Nem viccelek. Ki se akartam kászálódni az ágyamból. Viszont muszáj volt, mivel dörömböltek az ajtómon. Elég sokszor. Szépen lassan, nem sietősen odaálltam az ajtóm elé, és kinyitottam. Fred és George szinte beborultak az ajtómon, és majdnem rám estek. Amikor látták a fejemet, majdnem kirohantak az ajtón. Hát igen. A hajam szokásosan tiszta kóc, a szemem alatt lehet táskák voltak, és olyan fehér voltam mint a fal. Bár ezt a kinézetet a rózsaszín kis pizsamám ellensúlyozta. Azon el is nevették magukat, én meg csak megforgattam a szemem és beinvitáltam őket, ismét.

"Jó reggelt Granger kisasszony! Jókat aludt?"

"Az nem kétség. Ti mit csináltok itt ilyenkor?"

"Láttuk nem voltál reggelinél, úgyhogy hoztunk neked fel kaját." - és akkor előhúzták a talárjukból az összes kis nyalánkságot amiből választhattam.

"Fiúk, de édesek vagytok. Köszönöm szépen!" - Mindkettőjüknek átkaroltam a nyakukat, és egyszerre öleltem őket. Nagyon hálás voltam nekik. Az étel mindenek felett. Bőségesen meglakomáztam, még egyszer megköszöntem nekik és elmentem a fürdőbe készülődni.

Kitaláltam, hogy elég volt, rendbe kell tennem a hajamat. Elővettem 6 féle fésűt. Lapát kefe, hengeres, ritka fogú és minden más aminek nem tudom a nevét. Végül sikerült valahogy kifésülnöm. Legalább nem voltam tiszta kóc. Átvettem a pizsamám egy sima karácsonyi kötött pulcsira, és ugyanarra a szürke melegítőgatyára. Épphogy kijöttem a mosdóból kopogtatást hallottam, de ez a hang most kivételesen az ablakból jött. A baglyom volt az, levéllel a csőrében. Máris nyitottam az ablakot, és beengedtem a melegre, nehogy megfázzon szegényem. Izgalommal téptem fel a Malfoy címeres pecséttel ellátott levelet. 

Sarah!

Gondoltam, hogy ennyire fogok hiányozni. Kinek nem? Itt se olyan izgalmas mint gondolod. Bár mindig van új dolog a házunkban amit felfedezhetek. Az ajándék jó ötlet, és őszintén szólva, bárminek örülök. Azért nem, de ha valami színen töröd a fejed, a fekete, zöld és szürke a kedvencem. Halálra ne aggód magad, nemsokára megyek vissza!

Én is hiányollak, egy minimálisan.

Draco x

Ahh annyira kis aranyos. Jó, ez túlzás, de kedves tőle. Kitaláltam, hogy megkérem Mio-t, hogy vásároljon nekem mugli édességeket, amiket szeret Draco, és egy közös karkötőt neki, és nekem amin egy végtelen jel van. Direkt kértem, hogy valami olyat nézzen, amit egy fiú is elhordana. Illetve pár apróságot a többi barátaimnak, és majd odaadom az árát, vagy jövök neki egyel. Neki is megírtam a levelet miután Draco-é ból kivágtam az "Én is hiányollak, egy minimálisan." részt, és kiraktam az ágyam fölé. 

--------------DAY SKIP--------------

Úúúújabb reggel, unalmas, de legalább már nem aludtam el. Újult erővel futottam be a fürdőbe, és most azt gondoltam eleget teszek a karácsonynak és szép lesz a hajam. Bár holnap lesz szenteste azt találtam ki, hogy befonom, két fonatba a hajamat és cuki, masnis hajgumival kötöm meg. Sikerült is nagy nehezen. Azért mondom ezt mert eddig mindig anya, vagy Mio fonta be, és lássuk be, egyedül nehéz hajat fonni. Amint kész lettem, realizáltam, hogy nem öltöztem át, tehát most egy óra lesz mire felhúzzam a felsőmet, nehogy szétjöjjön a hajam. Hajrá és sok szerencsét nekem. Végül sikerült ugyanazt a pulcsit felvennem mint tegnap, és mellé ugyanazt a gatyát. Unalmas egyed vagyok, de ez van. 

Nem csináltam egyebet csak olvasgattam, aztán ebéd időben elindultam ki a klubhelyiségből, reménykedve, hogy a fiúkkal összefutok. Épphogy csak gondoltam rájuk már hátulról meg is böktek mindketten, én pedig egy ezerwattos mosollyal fordultam meg. Köszöntem neki, és mindkettőjüket megöleltem. Most megkértek, hogy én üljek melléjük, de csak egy dolog volt ami visszatartott. Potter és Weasley. Végül meggyőztek és lepattantam közéjük, pont Harryékkel szembe. Kínos csönd volt, amit nyilván Fredék meg is törtek. 

"2 hónap se, és meccs. Mennyire izgulsz Harry?"

"Nem tudom meghatározni. Borzasztóan félek."

"Hát én is félnék a te helyedben. Sokszor nálunk is időbe telik, hogy felépüljünk."

Harry nyelt egy hatalmasat én pedig megpróbáltam biztatni, hogy csak ugratják és azért nem hiába választották ki fogónak. Ráadásul elsős, és ilyen meg nem is volt. Végül kezdett lenyugodni, én meg megeresztettem egy nyugodt mosolyt felé. Végül ő is rám mosolygott, de Ron rosszallóan nézett.

"Miért nézel így Ron?"- kérdeztem rá.

"Hogy bízzunk meg benned? Már megbocsáss, de Mardekáros vagy." - és ez volt az a pillanat amikor ránéztem a fiúra, felálltam az asztaltól, tisztességesen elköszöntem, és leléptem a francba. 

Soha nem akartam, hogy bárki is a házam miatt ítéljem meg. Azt hittem van olyan normális mint a testvérei. Hogy bízzon meg bennem? Hagyjuk már. Még a testvéremet is piszkálta pedig puccos Griffendéles. Kezdem lassan feladni ezt a dolgot. Jobb távol maradni tőle, ahogy Draco mondaná. A szobámba gubbasztottam és sírtam. Sosem szoktam, és ez nem is akkora dolog, hogy sírnom kelljen, de akkor is. Nem is gondoltam még bele, hogy lehet, hogy az egész suli utálni fog, vagy utál, csak azért mert a mardekárba osztottak be. Ha meg nem ezért, akkor amiért Dracoval barátok vagyunk. Borzasztóan letörtem és elakartam menni Pitonhoz, hogy tanácsot kérjek, de nem akartam ennyivel zavarni. Pláne, hogy ha úgy vesszük már karácsony van! Én lennék a legnagyobb gondja..Majd talán megkeresem. De ma, biztos, hogy nem.

---------------

Este vártam, hogy megjöjjön a baglyom illetve Mioé is, hiszen az enyém nem bírná el egyedül azt a sok dolgot. De amikor csak az enyém érkezett, azt gondoltam, hogy a reggeli postával küldi és átvehetem reggelinél. Bár a karkötőt elhozta a kismadaram. Egészen szépnek találtam. Sima fekete volt és egy ezüst végtelen jel volt a közepén. Annyira izgatott voltam. Alig tudtam elaludni..