Those Angel Eyes..-D.M f.f.

Part 5

Pár nappal később, éppen reggeliztünk, amikor hozták a postát a baglyok. Nekem csak a reggeli próféta jött, meg a kedvenc csokim. Draconak is küldtek egyet, s mást, de ő inkább az én csokim érdekelte. 

-Az meg mi?-kérdezett, és a kezébe vette. 

-Ez az én kedvenc édességem. De helyesbítek. Édességeim. Mert itt van a másik is. Amit a kezedben tartasz, az egy csomag Reeses, ami nálam van az M&M. A Reeses, az egy ilyen mogyoróvajas, csokis sütemény vagy csokiszerűség, az M&M pedig kis pisztácia alakú, mogyorós, vagy sima csokis édesség. Nagyon finomak, kóstold csak meg.- Én az M&M-et, ő pedig a Reesest bontotta meg. Bár az asztalnál annyi édesség volt, mégis mi a kis mugli nyalánkságokat ettük. Úgy láttam, hogy ízlett neki, ezért amikor már mindketten a felénél jártunk a csomagban, cseréltünk, hogy a másiknak is ugyanannyi jusson, a másikból. 

-Ez a Reeses nem rossz, de az M&M nekem jobban ízlik.

-Nekem is, de a mogyorósat jobban szeretem.

Reggeli után, mehettünk az óránkra. Az első repüléstan. Ez az a bizonyos tantárgy, ami csak elsősöknek van. Ehhez viszont ki kellet mennünk. Úton Draco azzal dicsekedett, hogy ő milyen jól repül, meg milyen jó kviddicses. Hogy mi az a kviddics, arról fogalmam sincs, de biztos jó. Lassan a tanár is megérkezett. Madam Hooch. A nő magas, sport alkat volt. Őszes- barnás haja, és sárgán izzó szeme, engem egy fehérfejű sasra emlékeztetett. Ő fog nekünk segédkezni abban, hogy repülhessünk. Mindenkinek sorba kellet állnia. Nagy szerencsémre ez az órám is a griffendéllel volt, illetve a többi elsősökkel, de ez most nem fontos.  Én, Draco - csak a szokásos - és Tracey mellé álltam. Mindenki mellet ott pihent egy seprű is, amit majd használni fogunk. A professzorasszony szólt, hogy álljunk a seprű mellé és nyújtsuk ki a jobb kezünket, a seprű fölé.

-Fel-kiáltottuk Dray-el. Egyenlőre a seprű nem jött a kezünkbe, de én kiszúrtam, hogy Potter vigyorog mint a tejbetök, mert neki elsőre összejött. 

-Fel!-kiáltottuk másodjára, és csodák- csodájára, sikerült. Már mindkettőnk kezében ott volt a seprű. Egymásra vigyorogtunk és figyeltük a többieket. Hermione már igen idegesnek tűnt, ugyanis neki sehogy sem akart sikerülni. Egy kicsit talán kárörvendő vagyok, de én mosolyra húztam a szám amikor megláttam, hogy nekem előbb sikerült. Weasleynek se akart nagyon összejönni. Már vagy 7-szer elmondta, mire hirtelen a seprűje, fejbe csapta.  Nagyon szórakoztató volt, bár azért fájhatott. Amikor már mindenki kezében ott volt a seprű, azt az utasítást kaptuk, hogy mire hármat számol, rugaszkodjunk el, és maradjunk a levegőbe pár másodpercig.  Már el is kezdett számolni, mikor hirtelen a Neville nevű fiú felrepült. Nem csak pár méterre a földtől, hanem fel, az égbe. Össze-vissza cikázott, mi meg megértük követni a szemünkkel. A tanárnő hiába szólt rá, nem jött le. Nem mintha önszántából csinálta volna. Vagyis nekem nem az jött le. Majdnem körbe repülte az egész Roxfortot, mikor fennakadt egy szobron, és a talárja tartotta. Nem bírta sokáig a talár, és elszakadt, , Neville pedig leesett.  Nyilván mindenki körbeállta, és nézte, hogy életben van-e még. 

-Jajj fiam. Ejnye, hát ez bizony eltörött.-kezdte a kivizsgálást a tanárnő.- Elviszem a gyengélkedőbe. Addig senki ne merészeljen repülni, mert az a Roxfortból is repülni fog, mielőtt annyit is mondhatna, kviddics.-már megint ez a kviddics. Én komolyan nem értem. Valki elmondaná végre?

-Láttátok Longbottom fejét?-kezdett bele Draco- Talán ha megrázza ezt a gömböt, eszébe jut seggre esni.- Említettem már, hogy a reggelinél egy ilyen különleges gömböt kapott Neville. Azt hiszem nefeledd-gömb a neve. Ha megjelenik benne a piros füst, az azt jelenti, hogy valamit elfelejtettél. 

* írói fun fact: tudtátok, hogy amikor Nevillenek piros volt a gömbje, mit felejtett el? Hát felvenni a talárját. Ha megnézitek, mindenkin volt, csak rajta nem.*

-Add ide a gömböt.-vágta rá Harry

-Nem adom! Inkább elteszem neki.- ekkor Dray felszállt a seprűjére és fel is repült vele.- Itt jó is lesz. Na mivan, ide már nem jössz utánam Potter?-provokálta Harryt. Csak a szokásos.

Mindenki meglepetésére -értem ezt kicsit ironizálva- a fiú felpattant a seprűjére és elindult a szőke felé. Ki akarta kapnia kezéből, de nemsikerült, mert Draco fordult egy 360˙-ot , és továbbá is kényelmesen ülve a seprűjén, dobálgatta a kezében lévő gömböt.

-Ez kell neked? Hát akkor menj érte!- Ezzel a mondattal már el is hajította, és nevetve nézett Potterre. A fiú mit sem félve, a gömb után iramodott. Majdnem nekiütközve az egyik toronynak, gyorsan elkapta a tárgyat, majdnem elvesztve az egyensúlyát, megindult a föld felé, ahol már tapsoltak és ujjongtak neki. Nem meglepő. Pár perc múlva megjelent McGalagony professzornő, és elvitte magával Pottert.

A tanárnő kis idő múlva visszajött, elmondtuk, hogy Harry hova tűnt, és végig vittük az órát. Összességében jól teljesítettem szerintem. Ebéd után volt időm, szóval felvettem az aznapi videónaplóm.

Kedves videónaplóm! 

Ma sajnos Draco nincs itt, hogy okosságokat mondjon, pedig jó lenne. Ma Neville, ismét ügyetlen volt. Szegény gyerek. *itt elmeséltem az egész sztorit* . Ma  egész jól teljesítettünk Dracoval, Piton professzor óráján. Nem a legkedvesebb ember, de azért nem is gonosz. Persze, hogy mások azt gondolják, de elég ha mi tudjuk az igazat.

Megzavarták a bejegyzésem. Vajon kik? Draco, a két mamlasza, és Tracey-ék. Természetesen csatlakoztak, és elmondták eddig mi történt velük, majd leállítottam a kamerát, és végeztem mára. Amikor mindenki elvonult, csak én és Draco maradtunk, felém fordult és kérdezett.

-Nincs kedved elmenni sétálni? Unom a bezártságot.- a kérdése meglepett, de nyilván nem fogok neki nemet mondani.

-Persze, már amúgy is ki akartam szellőztetni a fejem. Csak gyorsan felfutok valami melegebb cuccért.

Végülis levettem a talárom, és egy szép mardekár mintás pulcsit vettem fel. A fekete gajam gyorsan kontyba kötöttem, és siettem is vissza Dracohóz. Ő is levette a talárát, és egy nagyon sötétkék, színte már fekete pulcsi volt rajta. Megkérdezte, hogy indulhatunk- e, amire én, egy fejbiccentéssel válaszoltam. Sétálgattunk a hűvös folyosón, amikor leültünk egy lépcsőre, mert előttünk egy hatalmas ablak volt, amiből gyönyörű volt a kilátás.  

-Draco.- hümmögött egyet, jelezve, hogy hallja amit beszélek.- Fázok. Nagyon fázok.

-De van rajtad pulcsi! És nincs is hűvös annyira.- próbálta játszani a keményt, de láttam ahogy vacogott. Nem akartam, hogy tovább fagyoskodjon.

-Na én ezt nem bírom tovább. Bemegyek.- mondtam, mivel reméltem, hogy nem marad kint egyedül.

-Hajj jó, akkor menjünk be.-tettette, hogy nem örül neki, de amikor azt hitte nem figyelek, megeresztett egy mosolyt.

Beértünk a klubhelyiségbe, a hálószobákhoz menet, még beszélgettünk egy kicsit, majd elbúcsúztunk, és elmentünk lefeküdni.

Sziasztoooooooook! Tudom rég nem írtam, és nem is akarok magyarázkodni. Igyekszem, remélem tetszik, ééés igen. Ennyi pussssz :3