Those Angel Eyes..-D.M f.f.

Part 6

Pár hónap eltelt, és most éppen Millicent-el és Tracey-vel tartunk bűbájtanra. Hogy hol van Draco? Tényleg. HOL VAN DRACO?! Ezzel a gondolattal megfordultam, és futottam vissza a klubhelyiségbe, hátha ott találom. Barátnőim biztos csodálkoztak de nem izgatott. Mire odaértem kissé kifulladtam, de nem érdekelt.

-DRACO! ITT VAGY?-kiabáltam. Voltak még páran rajtam kívül akik eléggé hülyének nézhettek. Nem jött elő, így mit volt, mit tenni, berohantam a hálójába. Csodák csodájára megtaláltam. Ott feküdt az ágyban.- DRACO MALFOY! KELJ FEL MOST RÖGTÖN! EL FOGUNK KÉSNI!- Draco felpattant és már meg is kezdte az elkészülést. Idegesen dobogtam a lábammal egy tempót diktálva, amikor észrevettem, hogy csak egy helyben áll és néz rám.- Mi az?!

-Ki mennél?

-Ó te édes Merlinre mondom. Ez legyen a legkisebb bajod.- Kérésének nem egészen tettem eleget, de legalább elfordultam.-Inkább térden állva kéne csókolgatnod a kezem, hogy felkeltettelek.- Szerintem mint tudjuk, hogy ezt nem gondoltam komolyan.

-Örülök, ha el tudok készülni!- rivallt rám, majd valószínűleg folytatta az öltözést. Nem sokkal később már rohantunk az óránkra, reménykedve, hogy időben odaérünk. Hát..ez az elképzelésünk befuccsolt, ugyanis oda se értünk de már szólt a csengő. Már csak azért imádkozhattunk, hogy Flitwick késik.

Végre beértünk a terembe, és elfoglaltuk szokásos helyünket. Draco a bal oldalamon, én középen és Tracey a jobb oldalon, majd mellette Millicent. A professzor befáradt, majd miután felmászott arra a sok könyvre amit felstócolt a székre, neki kezdett az órának.

-Jólvan gyerekek, üdvözlet. Nos, mint tudjuk az egyik legalapvetőbb bűbáj, a levitáció. Vagyis, az a tevékenység, amikor röptetünk egy tárgyat.- itt szünetet tartott és körülnézett.- Mindenkinek van tolla?- a testvérem igen lelkesen felemelte a tollat. Hogy ezt miért kell? Persze Flitwick próbált vele kedves lenni.- Remek! Figyelem, használjátok a szép csuklómozdulatot amit tanultunk. És huss, és pöcc. Most együtt!- Mindenki elismételte a mozdulatot, és mondta a tanárral.- Ügyes! Ó, és van egy varázsige is.  Vingardium Leviosa. Lássatok hozzá!

A terem zengett a varázsigétől. Mindenki máshogy mondta, és senkinek se akart összejönni. Draco nem igazán örült ennek. Végül, amikor sikerült megreptetnünk, már a tanár nem is rám, vagy ránk figyelt, hanem Hermionéra. Nyilván sikerült neki. A többiek csak bámulták én meg forgattam a szemem.

-Pompás, remek! Nézzetek csak oda! A kisasszonynak sikerült.- Hurrá, örüljünk hiszen a nyilvánvaló megtörtént. Már nem is érdekelt annyira az egész, így letettem a pálcám magam mellé és figyeltem a többieket.  

Egyszer csak megakadt a szemem egy griffendéles fiún. Nagyon elszántan suhintott a pálcájával. miközben azt mondta, hogy "Vingard Leviosa". Ebből baj lesz. A következő pillanatban már, mindenki csak a fiú kormos arcát, és a nagy robbanást figyelte. A tollnak hűlt helye, csak a ledöbbent arc maradt. Mindenkit a kábulatából Harry hangja rázott fel.

-Azt hiszem szükségünk lesz egy új tollra tanár úr.- Azta, azt hittem hogy újra összerakod porból azt a tollat. - mormogtam az orrom alatt, de Draco így is meghallotta. Jót nevetett rajta, és ennek láttára nekem is megjött a kedvem. A testvérem nagyon csúnyán nézett rám, de nem érdekelt. Övé lehet az elismerés, a sok dicséret, de az enyém meg a nevetés. 

Sétáltunk ki az udvarra. és beszélgettünk a halloweeni vacsoráról. Állítólag még több minden lesz mint alapból. Csak beszéltünk, beszéltünk amikor elhaladtak mellettünk Potterék, és meghallottam miket beszélnek.

-Helyesen Leviosa! Nem Leviosaa.- kezdte a figurázást a vörös. Volt egy sejtésem kit akart leutánozni.- Rémálom ez a lány, de tényleg. Nem csodálom, hogy mindenki utálja.- Ezután a mondat után Hermioné majdnem fellökve őt, elrohant melletük. Kissé sajnálkozva néztem rá, de a vörösnek igaza van. Miért kell mindenbe beleszólnia?

-Szerintem hallotta.-mondta meg a nyilvánvalót Harry.

-Nem mondod nagyokos?-kérdeztem ironikusan, majd én is kissé fellökve, hagytam a hátam mögött őket. Nem mondhattam már, hogy olyan jó a viszonyunk Mioval, de azért testvérek vagyunk. Hermione felrohant a második emeleti lánymosdóba. Rossz híre terjengett, de azért bementem utána. Becsapta maga mögött az ajtót, és elkezdett sírni. 

-Hermione! Engedj be kérlek!

-Menj el! Hagyj békén...

Még egy pár percig néztem az arcomba vágott ajtót, aztán szépen, lassan elmentem. Azért valljátok be, titeket is vonzana a hatalmas lakoma. Engem pláne. Olyan éhes voltam, hogy egy idő után már rohantam, hogy elérjem a rengeteg ételt, minél előbb. Odaértem, és végre leülhettem barátaim társaságába. Drága Draco, húúúúú ez azért elég jól hangzik. Szóval drága Draco már nagyon várt engem, annyira, hogy még az ételnek se kezdett neki. Ránéztem, és jeleztem, hogy az evést hivatalosan is megkezdhetjük. 

Ettünk, ettünk, amikor ránéztem Draco tányérára, ő meg az enyémre. Nagyon kívántam a varázs pudingot az övéről, de előtte még be kellett volna fejeznem, a paradicsom mártásom. Hát...annyira már nem voltam kedvem hozzá, de úgy láttam valakinek igen.

-Kéred Drac?..-Kéred Sarah?-kérdeztük egyszerre. Na ez is eléggé vicces volt. Még tartottam magam, ahogy a szőke is. -Okés, csere!

Kicseréltük a 2 tányérat és boldogan elkezdtünk volna falatozni, de kitört belőlem a nevetés. Így utólag nem is volt annyira vicces de mindketten nevettünk rajta. Én annyira, hogy nem figyeltem és beleborultam Draco ölébe, mert azt hittem, hogy Tracey-é. Draco abba hagyta a nevetést, én meg ennek észlelésében, felnéztem és megláttam, hogy az bizony ahol a kis buksim pihen, az nagyon, de nagyon nem Tracey öle. Elpirultam eléggé, és olyan gyorsan felültem hogy kissé a hajammal megcsaphattam Drac-et. Ezután már csak néztem magam elé és piros fejjel, csöndben kotorgattam a maradék pudingot a tányéramon.

Már fejeztük be az étkezést, és fordultam volna a fiúhoz, hogy "megbeszéljük" mi is történt. Mikor Mógus prof befutott és riadtan ordibált.

-EGY TROLL! LENN A PINCÉBEN! EGY TROLL, LENN A PINCÉBEN!!- itt a hatásszünetet tartva körbenézett, és így szólt- Gondoltam szólok..-majd elájult...