Those Angel Eyes..-D.M f.f.

Part 3.

Egy kicsit eltátottam a számat. Tudtam, hogy Draco nem éppen a méz édes emberek közé sorolható, de azért ez a gúnyolódás még engem is szíven ütött egy kicsit. Bár félig jogos, hiszen miért nevet valaki publikusan a másik ember nevén? Amikor én nevettem Draco miatt a vonaton, arra meg volt az okom, és nem sértő volt. De úgy tűnt, hogy a "beoltás" után a Malfoy fiú még nem fejezte be. Vissza fordult Potterhez, és így szólt:

-Hamar rájössz majd Potter, hogy a mágus családok sem egyformák- itt arra gondoltam, amit nekem mondott a vonaton. Hogy ha nem lennék jó fej, vagy nem lettem volna, hát fogjuk rá kedves, akkor elítélne a szüleim miatt.- Ne barátkozz olyanokkal akik nem érdemlik meg.- ránéztem a vörösre és eléggé szánalmas arca volt. Biztos sokszor megkaphatta ezt. Kicsit sajnáltam.- Kérdezz csak engem- Draco a kezét nyújtotta Potternek, de a fiú nem fogadta el....

-Magam is eltudom dönteni, hogy ki érdemli meg.- Ó jajj Potter. Ezzel most egy örökhibát vétettél, ahogy Draco fejére néztem. A szemében feltűnt a gyűlölet lángja. Nem tudom mikre képes ez a fiú, de már kezdek én is tartani tőle. A szőke még vissza se tudott vágni, mert a professzorasszony visszatért és szólni akart.

-Jöjjenek. Bent már várják magukat.-mondta majd az ajtó kitárult, és mindenki lábujjhegyre állva próbálta figyelni a termet.

 Elindultunk be, és észrevettük a négy, hatalmas asztalt, plusz a tanárokét. Ahogy megnéztem a tanári kart, senkit sem találtam szimpatikusnak, csak egy fekete hajú, csupa feketébe öltözött férfit. Ő olyan tipikus mardekárosnak tűnt. Ahogy felnéztem a mennyezetre, azt hittem, hogy nincs tető. Olyan volt mint az égbolt, és még gyertyák is lebegtek. Már most az otthonomnak éreztem.

Ahogy elértünk a tanári asztal előtti pódium féleséghez, a professzorasszony megállt és mutatott, hogy ott álljunk meg. Előttünk egy...mi? egy három lábú szék volt, rajta egy régi, piszkos süveggel. Hogy az minek, arról fogalmam sincs. Miután mindenki elérte, a kívánt helyet a nő megszólalt.

-Most pedig, mielőtt elkezdjük, Dumbledore professzor kíván néhány szót szólni.-ekkor a középen ülő, nagy szakállú férfi, félhold alakú szemüveggel, és nagy süveggel felállt. "Úgy néz ki mint a mikulás".-nevettem magamban. Ha középen van, akkor ő lehet az igazgató?

-Van néhány kihirdetni valóm, a tanévre vonatkozóan.-kezdett bele. Semmi örülök, hogy vagytok vagy üdvözöllek titeket? Nem szimpatikus nekem. Elmondta, hogy a suli melletti erdő tiltott terület, főleg nekünk, meg még azt, hogy a harmadik emelti folyosónak, a jobbkéz felöli szakaszára tilos a belépés, kivéve, ha meg akarunk halni. Biztató.  Ekkor a nő folytatta a beszédét.

-Akinek mondom a nevét kijön, a fejére teszem az iskolai teszlek süveget, és a süveg beosztja őt egy házba.-á szóval erre kell. Így minden világos.- Hermione Granger- Hermionéval kezdik? Hollóhátas lesz. Már most mondom.

-GRIFFENDÉL- kiáltotta el magát a süveg. Hát én nem erre számítottem, de ő biztos jobban tudja. A griffendélesek tapsviharban törtek ki.

-Elizabeth Granger- szólított most engem a prof

-Inkább Sarah- mondtam neki, mert nem szerettem az Elizabeth-et.

-Á igen. Nos ez nehezebb. Okos vagy, de hollóhátba nem tennélek- itt megforgattam a szemem, bár én is ezt gondoltam- hugrabugba se vagy való. A griffendél lehetne a házad, de....-itt elcsendesedett a süveg. Már kezdtem magam kellemetlenül érezni, mert ennyi ideig ott ültem.- te mit gondolsz?-kérdezett meg a süveg.

-Hát a griffendél se rossz, de én a mardekárba szeretnék kerülni.-nyilvánítottam ki amit gondoltam.

-A mardekárba? Hát igen. Ott egészen sokra viheted. Hát legyen.  MARDEKÁR!!-a kijelentése után megkönnyebbültem, és örömmel szaladtam a mardekár asztalához, ahol már javában tapsoltak nekem. Miután elfoglaltam a helyem, és gratuláltak nekem, vissza fordítottam a fejem, hogy lássam ki jön.