Those Angel Eyes..-D.M f.f.

Part 10

Madárcsicsergős reggelt! Előbb keltem mint Draco, és ezt kihasználva elmentem a fürdőbe, megtöltöttem egy ilyen kis spriccelős üveget vízzel, és visszaosontam. Draco feje fölött megálltam, és ráspricceltem. Hirtelen megugrott, úgy, hogy majdnem legurult az ágyról.

"Szépséges reggelt!"- mosolyogtam a fiúra, de esküszöm, ennél mérgesebb fejet még sosem vágott. Nem is kívánta nekem vissza. Nem mintha elvártam volna, ezek után meg pláne. 

Mosolyogva elugráltam a fürdőbe, had dühöngje ki magát, amíg én elkészülök. A hajamnak egy részét összegumiztam, és beleraktam a masnit, amit tegnap kaptam tőle. A tegnapi szoknyámat kaptam magamra, ami pont passzolt a masnihoz, és elővettem egy fekete harisnyát is, ha véletlen hűvösebb lenne. Kisétáltam és lepattantam mellé az ágyra. Ő is elkészült időközben, ami nem volt nagy dolog, mert csak a felsőt cserélte át. Meglöktem egy kicsit a vállát, a vállammal, és rámosolyogtam. Grimaszolva rám nézett, és én is visszanéztem rá ugyan úgy. Ezen már elmosolyodott. "Gyere menjünk a fához. Lehet jöttek nekem ajándékok, csak nem volt időm, se kedvem kinyitni őket tegnap!" Mondtam, és elindultunk a fához. Igazam volt, tényleg volt alatta ajándék. Kinyitottam őket. Anyáéktól pár új könyvet kaptam, és persze a kedvenceimet édességekből, és egy igazán szép nyakláncot. Egy sima ezüstlánc, amin egy szív volt. A belseje nem volt kitöltve, azaz üres volt, de a külseje csillogó kővel volt bevonva. Nagyon tetszik. Megkértem Drayt, hogy segítsen felrakni. "Jól áll.."- szólt majd amint ránéztem elkapta a tekintetét. "Micsoda bók. Te ilyeneket is tudsz?"- kérdeztem, majd visszanézett rám. Elmosolyogta magát, majd megszólalt ismét. "Már hogyne tudnék. Veled ellentétben elég jó a modorom. Kedves, vagyok, és nagyon odaadó.."- már gondolkodott mivel fényezheti még magát, de sajnos közbevágtam. "És annyira szerény."- nevettem el magam, és ő is engem követve. Még egy kicsit lent voltunk, majd elmentünk reggelizni. Érdekes módon nem láttam Fredéket, de semmi gond mert most van társaságom. Harryék viszont ott voltak az asztalni, és amint észrevettek, rám mosolyogtak, de ahogy Draco mellém lépett, lehervadt a mosolyuk, és átment haragos pillantásba. Én azért odaintettem nekik, de inkább csak Harrynek. Még mindig haragszom Ronra, és úgy gondolom jogosan. 

Leültünk és megreggeliztünk. Lehet Draco nem vette észre a fiúkat azért mutatta ki, hogy jól érzi magát, vagy csak nem érdekelte őt, hogy mások is vannak, de őszintén örültem neki. Kaja után kicsit lemaradva, de mentem utána, mikor megfogták a kezem és megfordítottak. Meglepetés, vagy nem, de Ron és Harry. Unottan néztem a vörösre, amolyan "halj meg" nézéssel. "Figyelj.."- kezdett bele, de hamar rájött, hogy nem igazán tudja nevem. Annak ellenére sem, hogy a testvérem a legjobb barátjuk. "Sarah"- segítettem ki. "Igen, Sarah. Ne haragudj, amiért a múltkor a házad alapján ítéltelek meg. A tesóim szerint jó fej vagy."- húzta félmosolyra a száját. Elkezdtem gondolkodni. Simán megbocsájtanék, annyira nem vagyok haragtartó, viszont a tény, hogy nem az első alkalom, hogy bunkóskodik, ha nem is velem, de akkor is, illetve Dracot nem nagyon szívlelik, és ő se őket, az gondolkodtatott el. Most lehet ezt gondolja, hogy megbánta, meg sajnálja, de előfordulhat, hogy ha majd valamit elcsesznék, akkor emiatt is hibáztatni fog, vagy nem bízna meg bennem teljesen. Döntöttem. "Most az egyszer megbocsájtok, lásd kivel van dolgod. De ha még egyszer, engem vagy Hermionet bármivel is megbántasz, véged van mint a botnak."- néztem ár komolyan, mire ő egy hallhatót nyelt. Elkezdtem mosolyogni, majd búcsút intettem a fiúknak, és elindultam én is. Fogalmam sincs Draco merre járhatott de elkezdtem keresgélni. Végül megtaláltam az egyik folyosón, és közöltem vele, hogy mehetünk, de ő nyilván nem hagyta ennyiben.

"Mi a fene tartott ennyi ideig?"- kérdezett rá, szinte hisztérikusan. Közben elkezdtünk sétálni. Vagyis én sétáltam, és húztam magammal, miközben gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki a Weasleys dolgot. "Hát igazából megállítottak, és beszélni akartak velem."- végül is igazat mondtam, csak jó sok dolgot kihagytam. Kérdőn nézett rám, majd megkérdezte, hogy ki volt az. Suttogva, elmondtam, hogy Weasley. "Ki?"- kérdezte meg újra. Most már egy fokkal hangosabban, de még mindig nem értettem, ezért harmadjára már majdnem kiabáltam. "Weasley. Mi a jó Merlint akart tőled az a patkány?"- már rá sem néztem, de úgy gondoltam azért elmondom neki ezt az egészet, és megpróbálom rávenni, hogy ne ölje meg se őt, se engem. Nehéz lesz.