Those Angel Eyes..-D.M f.f.

Part 12

Sarah

"Hűha.."- szólt Hagrid, miután észrevettük a tejföl szőkét. Illedelmesen elköszöntünk és elindultunk vissza, arról beszélve, ami ott hangzott el a kunyhóban. Éppen a folyosón voltunk, amikor Harryék nagyon egymásra nézve, az utat nem figyelve magyaráztak, és csak arra figyeltek fel, amikor eléjük raktam a kezem, és megszólaltam. "Ajjajj.."- néztem ledermedten az előttem álló professzor asszonyra. Egy gyertyával, ami a tartójában pislákolt, állt előttünk és bevitt minket abba a terembe ahol az átváltoztatástan szokott lenni. Malfoy diadalittasan állt mellettünk pár méterre, majd megkezdődött a leszidás. Igen, most Malfoynak hívtam. Mérges vagyok rá. Az még hagyján, hogy Mionét és a barátait beköpi, dehogy engem is? Jó, nyilván feltűnne McGalagonynak, hogy engem nem említ, közben itt sétálgatok velük, de akkor is.  

"Ezért a nagyon súlyos kihágásért 50 pontot vonok le"- szólt a tanárnő, mire az állam szinte a padlót súrolta, de sajnos itt még nem végzett. -"Fejenként."- ennyi volt. Meghalunk. Kivégeznek. Hogy én mennyire megverem Dracot ezután, csak kerüljön a kezem közé. Lefagyott a vigyor az arcáról, amikor meghallotta, hogy tőlem is vontak, és rám nézett. Szerintem jött a füst az orromból. Borzasztóan mérges voltam erre az egész szituációra. Nem érdekel, legközelebb beszögelem a szőke ajtaját, vagy nem jövök el Harryékkel. 

"És hogy elmenjen a kedvük a sétálástól, mind az öten büntető munkát kapnak."- nem különösebben izgat. Megérdemelte. Nyilván megkérdőjelezte a professzor asszonyt, de megnyugtatta, hogy nem hallott rosszul, igenis ő is megszegte a házirendet, és szenvedhet. Keservesen nézett ránk, de mi azért örültünk neki. Nekünk nagyobb veszteség járt, de legalább Malfoy is megkapta.

Elengedtek minket és elköszönve egymástól elindultunk a hálókörletünkhöz. Már szinte futva, de leakartam rázni a fiút akit a legjobb barátomnak tudhattam. Egyfolytában szajkózta, hogy az én hibám, miért barátkozok velük, magamra vessek, és persze, hogy ő is megjárta ezzel nem csak én. Gyorsan elmormoltam a jelszót, és még mindig morcos fejet vágva feltrappoltam, és becsaptam magam mögött az ajtót. Aztán leesett, hogy nekem vannak szobatársaim. Elkezdtek mozgolódni, amire én lecsücsültem az ajtó elé, és belekezdtem abba, amibe nem kellett volna. Gondolkodni. Most lettem jóba Pitonnal, ha megtudja mi történt megutál, végem van. Szent Merlinre! Miért?! Már folytak a könnyeim és néha gyorsan vettem a levegőt, megint.. de nem tudtam lenyugodni. Nem tudtam, hogy csak a sima sírás vagy pánikrohamom van. Őszintén egyik se jó. Egyáltalán nem szeretek pityeregni, de mostanában nagyon hajlamos vagyok rá. 

Elkúsztam az ajtó elől, és már az ágyam lábánál folytattam a zokogást. Felhúztam a térdeimet, és átkulcsoltam a kezemmel. Egyszerűen ziháltam, amikor megéreztem két kart, ami körül ölel. Az egyik kéz néha felnyúlt a fejemhez, hogy simogassa azt, a másik pedig az alkaromat cirógatta. Felemeltem a fejemet és nem érdekelte őt, hogy tiszta könnyes volt az arcom és már majdnem a taknyom is folyt, odanyomta a fejemet a mellkasához. Én körbeöleltem a derekát, és ő pedig a hátamat, illetve a fejemet fogta. Mikor helyrejött a légzésem elváltam tőle és félrecsúsztam. Az előbbi miatt hálás voltam, viszont még mindig dühös. "Sajnálom. Borzasztóan sajnálom.."- mondta, és miután ránéztem elkapta a tekintetét, és a földet nézte. "Én csak féltettelek.."- a tarkóját vakarva, szólt halkan, már-már alig hallhatóan, de én valahogy mégis értettem. Már nem is voltam rá annyira mérges, csak egy minimálisat. Újra megöleltem a nyakát átkarolva, ő pedig a derekamat fogta át. Megigazgatta a masnimat, mert kicsit elcsúszott, és ezen elkuncogtam magam.  Beszélgettünk egy kicsit aztán fel sem tűnt, hogy elaludtam..nagyon álmos lehettem, és kimerült..

Draco

Még javában beszéltem hozzá és nevetgéltem amikor egyenletes szuszogást hallottam, és sújt éreztem a vállamon. Nem nehéz sújt, egy emberét. A kedvenc emberemét. Abbahagytam a beszédet, és megnéztem, hogy tényleg az ő buksija pihen-e a vállamon. Nyugodtan néztem, ahogy veszi a levegőt, és egy kicsit bele is pirultam. Aranyos lány..Ráhajtottam a fejemet az övére, és mikor már majdnem elaludtam vele, ráeszméltem, hogy ha itt is aludnék vele, nem a földön kéne. De nem teszem meg, mivel vannak szobatársai, ha már nekem nincsenek is. Felemeltem és lefektettem az ágyára. Egyenlőre nem vagyok valami erős, de ő nem nehéz, egyáltalán. Kicsit zavarban voltam amikor belegondoltam, hogy le kéne venni róla pár ruhadarabját. Levettem róla a talárját, amit kicsatoltam és kihúztam alóla. Aztán megpróbálkoztam a pulcsival, és sikerrel jártam. Majd ekkor megláttam azt a pizsamát. Ebben volt először a szobámban. Sosem felejtem el..életem egyik legjobb éjszakája volt. Azért az egyik, mert a másik akkor volt, amikor beosztották a házunkba, és együtt örültünk. 

Végül azt a gyönyörű masnit vettem ki a hajából. Annyira vigyázott rá, és úgy szerette. Letettem az éjjeliszekrényére, ahol megláttam a vázában lévő fehér tulipánt. A váza alá egy papír volt rakva. "Varázsige, hogy hosszú életű legyen a virágunk". Hatalmas mosolyra görbült a szám. Visszatettem a helyére a papír fecnit, és ahogy néztem fel, megláttam a képeinket, és egy részét a levélből amit még karácsonykor írtam neki..

"Én is hiányollak....egy minimálisan."

Pedig ha tudta volna, mekkora ürességet éreztem nélküle. Hogy nem volt velem majdnem minden percben, hogy együtt nevessünk, és még az is amikor borzasztó vicceket mond, de saját magán nevet, ezért nekem is muszáj. Belevörösödök szinte mindig ha már csak RÁ gondolok. Mi történik velem? Ezzel a gondolattal visszanéztem rá, és jó éjt kívánva csuktam be az ajtaját, és ballagtam vissza a szobámba, ahol maradhattam is volna..