Condominium [L.S]

2.

Reggel 6-tól, este 18-ig dolgoztam. 

Most van fél hét. A harmadikra tartok és próbálok nem el aludni. Be fordultam a lépcsőfordulón és a szomszéd lakás előtt ült egy fiú. Vagyis inkább egy felnőtt férfi. 

A haja hosszú volt, göndör, eltakarta az arcát, de amint elé értem, mögötte az ajtó kinyílt, egy nő lépett ki rajta. A fiú felállt, rám nézett, majd bement, a nő meg bebaszta az ajtót. Én csak ingattam a fejem, veszekedjenek nyugodtan míg nem vagyok itthon, de hogy erre kell haza érnem.. 

Amint sikerült bejutnom a lakásba, levetettem a gönceim, majd a fürdőben megengedtem a forró vizet. A jóleső maró hatás, és a kábulat teljesen elnyomott, ahogy beültem a kádba. A mai napom szar volt, mint szokott, de az a fiú feldobott. Nem érzem azt a szintű fáradságot, amit éreztem kb 2 perccel ezelőtt. 

A fiú maga gyönyörű volt. Magasabb volt mint én, a szeme smaragd zölden csillogott, és az ajkai szószerint elvarázsoltak. Mesébe illő egy alak, komolyan mondom! Viszont az az egy nem fér a fejembe, hogy ha otthon veszekednek, Ő miért ül kint a lakás előtt? Legszívesebben behívtam volna magamhoz, amiből persze nem lett volna semmi, hisz idegenek vagyunk egymás számára, de egy próbát megért volna.. Na de amikor megláttam a nőt, rendesen megijedtem... 

Láttam már időközönként a lakás előtt ülni, csak ült, és nézett maga elé. Ha kell délután, este, és éjjel is.. 

Aludtam volna el, amikor meghallottam a nő sipákoló hangját. Hallgattam vagy 5 percen keresztül, aztán fogtam a doboz cigimet, felvettem egy mackónadrágot, és kimentem a lakásból, mert tudtam, hogy ott lesz. És jól gondoltam. 

Fura lenne, ha innen az ajtóból nézném.. Mivel a korlátnál ült, felé vettem az irányt és imádkoztam Istenhez, hogy ne remegjen meg a lábam és ne essek össze előtte. Amint ez bekövetkezett volna, már a korlátnál voltam és rá támaszkodtam. Nézte az előtte lévő falat, minta ott sem lennék. 

Rágyújtottam, majd Őt néztem. Nem értettem miért mi baja van, és azt sem, hogy miért nem szólal meg. Megköszörültem a torkom, mire a hajába túrt és rám nézett. Felé nyújtottam a dobozt, egy fejrázással vissza utasította azt. 

Össze szedtem a bátorságom, hogy hozzá szóljak, így vettem egy mély lélegzetet és meg markoltam a korlátot. 

-Miért ülsz itt kint? 

-Nem hiszem, hogy süket lennél.. - Utalt a veszekedésre. 

-Ki küldenek vagy magadtól jössz ki? 

-Tökmindegy.. Itt kötök ki.. 

-Bocs.. 

-Kihallgatáson vagyok? - Kérdezte gúnyosan. 

-Nem, csak tudod nemrég értem haza melóból, aludnék, de megint ölik egymást.. 5-kor kelek és szeretnék aludni az éjjel.. - Lehettem volna barátságosabb is.. 

-Abban biztos lehetsz, hogy nem direkt akkor veszekednek pont akkor, mikor te aludnál, vagy mit tudom én.. 

-Tudom én, hidd el, de unom, és szerintem az egész ház, nem csak én.. 

-Mióta laksz itt egyáltalán? Egyszer sem láttalak még.. - Nézett végre rám. 

-1 hónapja, zsinórban.. A végén lakom, ha érdekel.. - Nem is tudom ezt miért tettem hozzá. 

-Abban biztos lehetsz, hogy nem nagyon izgat.. Ha te is itt akarsz megdögleni, nekem aztán 8.. 

-Ezt hogy érted? 

-Az előtted lévő pasit megölték. Szerencsés vagy a házzal! - Kárörvendő.. Ez baj.. 

-Na, ja.. Ha te mondod.. 

-Harry vagyok, ha érdekel! 

-Neved is van? Szuper! Louis! 

-Jól van, Louis.. Menj aludni, reggel meló, és este 23 óra van.. - Állt fel. 

-Hova mész? - Kérdeztem jól végig mérve. 

-Köz vagy érdek? - Ahogy elment mellettem, megpaskolta a vállam, majd lement mögöttem a lépcsőn. 

Kössz a tartalmas beszélgetést, Harry.