Condominium [L.S]

50.

Harry késő éjjel ért haza. Rég ágyban voltam, mikor beesett az ágyba. Szorosan hozzám bújt, majd a fülembe súgta: Szeretlek. 

Az orromat megcsapta az undorító alkohol szaga, mire az órára néztem, ami 2:23-at mutatott. A részeg szavak, józan gondolatok, legalábbis ezt mondják.. 

Miután elmotyogtam én is egy ,,szeretleket", Harry szuszogása álomba szenderített. 

Reggel ismét egyedül ébredtem. Körbe néztem a szobában, de nyoma sem volt. Felvettem az épp földön heverő pólóját és lementem a konyhába. Eléggé meglepő módon, Harry a pultnál ült, kávézott és fogta a fejét. Hát igen, a másnaposság átka. 

-Szia.. - Ültem le vele szemben.

-Szia.. - Nézett rám. -Minden oké?

-Velem igen.. - Néztem a pultot. -Te hol voltál tegnap? 

-A bandámmal..

-Jó, csakmert 2 órát vártam rád. Azt mondtad jössz értem. Hívogattalak, nem vetted fel, de legalább írhattál volna, hogy nem érsz rá, jöjjek haza.. - Bólogatott.

-Igazad van, ne haragudj! Fasz voltam.. - Ismeri be.

-Mindegy.. Csak haza értem valamikor.. 

-Ismerkedtem a bandával és elmentünk inni.. Ne haragudj kicsim.. - És a banda meg az ivászat fontosabb volt.. Jó..

-Semmi baj! - Zártam le ennyivel a témát. 

Nagyon is baj volt, mert vártam rá. Bár én voltam a hülye, hogy nem jöttem el előbb, sőt, szakadó esőben ballagtam haza. Nem akartam veszekedni, hisz mégis megünnepelték, hogy van egy zenekara és, ha most Ő ezt akarja, én nem tehetek ellene semmit. 

Miután meggyőződtem róla, hogy nem akar beszélgetni, vissza mentem a szobába. Azonban követett. Furcsa volt számomra, hogy itthon van, főleg mikor szó nélkül megölelt. Simogatta a fejem, miközben szorított magához.  Fogalmam sincs meddig állhattunk így egyhelyben, de csak azt vettem észre, hogy elenged és elkezd öltözni. Hát persze, miért is maradna itthon..

-Ma nem tudom, hogy érek haza, de ha este 8-9 körül még sehol nem vagyok, akkor ne várj meg, nyugodtan feküdj le aludni! - Zavarodottan bólogattam, mert azt reméltem itthon marad. Nem szóltam egy szót sem, fel kapta a telefonját, megpuszilta a fejem búbját, majd ott hagyott a szobában, minden magyarázat nélkül. Bíztató volt a mondata, hogy ne várjak rá..