Condominium [L.S]

132.

-Harry! - Ültem fel a nevét kiabálva.

-Mi az?!! - Ugrott fel.

-Rosszat álmodtam.. - Motyogtam, mint egy öt éves kisfiú.

-Ahj, látod? Mondtam, hogy ez lesz.. Többet nem nézünk csúnya filmet! - Ült le mellém, majd az ölébe húzott.

-Csúnya film volt.. A csúnya bácsival álmodtam.. Nagyon rossz volt! - Bújtam a nyakába.

-Jól van kicsim, itt vagyok, már semmi baj nincs. - Simogatja a fejem.

-Többet nem nézünk ilyen filmet.. - Búgtam a nyakába.

-Többet nem.. - Nézi meg az időt. -2 óra van.. Meg van 3 óránk, hogy aludjunk.. Alszunk, vagy nagyon félsz?

-Aludhatunk.. - Mondtam bizonytalanul.

Megint lefeküdtünk, ő magához vont, már alig kaptam levegőt, de nem bántam.

Újra álomba szenderültem, ám, mintha 10 perc telt volna el, Harry már keltett és kivakította a szemem a nap.

-Keljél, babám, 1 óra és indulunk haza.. - Feküdt a hasára.

-Mintha 10 percet aludtam volna.. - Motyogom.

-Nekem is úgy tűnt.. Hát mozgalmas éjszakánk volt..

-Ne haragudj, amiért olyan voltam, mint egy öt éves.. - Szégyelltem el magam.

-Jaj, dehogyis! Semmi baj! - Nézett rám csúnyán.

-Akkor ma haza utazunk?

-Úgy van.. Alig várom.. - Mordul fel.

-Viszont aludhatunk a gépen szerencsére.. - Nyújtózkodik.

Miután kellőképpen felébredtünk, és elkészültünk, el hagytuk a lakást, majd bele vetettük magunkat Párizs szívébe. Gyorsan beugrottunk kávét venni és mentünk tovább a reptérre.

Ott várt a megunhatatlan kis magángép, aminek egy másik Harry a pilótája. Az én Harrym segített a cuccaimmal. Megváltást éreztem, mikor leültem a puha bőr ülésre, ami besüppedt alattam.

-Alszol? - Ül le elém Harry.

-Lehet.. - Motyogtam.

Úgy elkényelmesedtem, hogy pár percen belül el is aludtam.

Mikor felkeltem egy "Üdvözlünk Los Angelesben!" felirat nyomta ki a szemem.

-Los Angeles? - Motyogtam kómásan.

-Los Angeles! - Vigyorgott.