Condominium [L.S]

18.

Amint vége lett a napnak, fáradtan dobtuk le magunkat a kanapéra. 

-Ezen is túl vagyunk! - Csapott finoman a combomra Harry.

-Nem merem kijelenteni, de muszáj leszek! Együtt túl jók vagyunk! - Vigyorogtam az előttem lévő dohányzóasztalra, valahogy most jobban érdekelt.. 

-Így gondolod? - Szorította meg kicsit a combom. Tuti elpirultam, de az fix, hogy nem mertem rá nézni. 

-Miért, te nem? - A szemem sarkából rá pillantottam, de persze Ő minden zavar nélkül nézett.

-Szóval mi együtt "túl jók" vagyunk? - Kíváncsiskodott. 

-Te hogy gondolod? - Néztem végre rá.

-Mivel "túl jók" vagyunk, ez egy nyerő páros! - Mosolygott. -Ugye te is így gondolod? 

-Ha te ezt állítod, én hiszek neked! Nem kételkedem benned! - Néztem a szemébe. 

-Ezt nagyon jó hallani! - Simított végig az államon. 

-Tetszik ez a "nyerő páros" kifejezés! - Mosolyogtam rá.

-Tényleg? 

-Tényleg! - Kuncogtam. 

-Tudom, hogy le kéne állnom, de.. Kérhetek egy "barátok vagyunk" csókot? - Én csak néztem és azt kívántam, bárcsak ne kéne megkérdeznie és úgy nézne rám, mintha csak én lennék neki az egyetlen a világon. Persze, itt van köztünk egy határ, de én arra várok, mikor lépi túl és enged nekünk.. Az ölébe másztam, mire mélyen a szemembe nézett és megfogta a csípőmet. -Szóval ez egy igen? - Harapta be a száját, amit éjjel-nappal csókolnék, viszont most egy kérdés keretében alkalmam lesz kiélvezni azt a pár pillanatot, ami gyorsan elillan. Úgy csókoltam, mintha nem lenne holnap.  Megpróbáltam minden pillanatát kiélvezni. 

Nem szívesen húzódott el, ezzel tisztában voltam. Homlokát az enyémnek döntötte, majd lehunyt szemmel élvezte a pillanatot. Az arcára simítottam a kezem és áldtam az eget, amiért most itt van velem. 

-Ahj Lou.. - Lou.. Ez tőle csodásan hangzott. 

-Igen Hazz? - A becenév hallatán elmosolyodott, majd sóhajtott egy nagyot. 

-Nehéz.. Vissza fogom magam, ez a része nehéz, na de a szenvedés, hogy nem csinálhatod azt, amit szeretnél, az borzasztó.. - Túrt a hajába. 

-Miért ne csinálhatnád? - Néztem rá értetlenül. 

-Csinálhatnám.. De amíg nem érzem azt, hogy jó már, nem bírom tovább, addig szeretném tartani magam.. 

Azt nem mondtam neki persze, hogy erre várok, de ha Ő biztos abban, hogy lesz, vagy van jövőnk.. Akkor én bármennyit képes lennék várni rá.