Condominium [L.S]

92. Harry

Abban a pillanatban, hogy ott térdeltem Louis előtt, és vártam, míg észre veszi a ravaszságom, nem észleltem magam körül semmit, csak Loura koncentráltam és arra, hogy igent mondjon. Meglepődtem, mikor az anyukája is csatlakozott. Úgy volt, hogy másnap lepik meg csak, de gondolom nem bírt már várni szegény. Megértem, hisz alig tudnak találkozni a születésnapján.

Nem hittem el, mikor Louis igent mondott. Azt hittem nem jönne hozzám.. Hisz sok a munkám. Most is kérdéses mennyit tudunk együtt lenni, ha haza megyünk. 

-Ez az! Gratulálok! - Ölelt meg Zayn. Hát ezen meglepődtem.. Ő nem ölelkező típus. 

-Gratulálok! - Ölelt meg Liam is. 

-Hát én annyira szeretlek titeket! - Borult sírva a nyakamba Niall. Ki más, ugye? 

-Mikor kéred meg Liam kezét? - Néztem Zre. 

-Rá ér az! - Legyintett. -Ami késik, nem múlik! 

-Így van! - Ült le Liam. 

-Viszont szegény szőkének találhatnánk már valakit.. - Szórakozott Z. 

-Tényleg! Volt az a 2 csaj, Ni, velük volt valami? - Néztem rá. 

-Majd-nem. - Szótagolta. -Te-hát ne-m. - A 2 köcsög kinevette. 

-Jól van! Semmi baj! Mit mondott Zayn? 

-Ami késik, nem múlik! - Ismételte magát Zayn. 

-Úgyhogy, fel a fejjel kisbabám! Leszel te még olyan szerelmes, mint mi még sose voltunk! - Lelkesíti. 

-Hát ez igaz.. De most én.. 

-Rózsaszínköd blablabla.. Tudjuk Harry! - Intett le. 

Istenre esküszöm, ezek a fiúk nagy arcok! 

Míg a szőkeséget próbálták vidítani, én Louisékat néztem. Csodálva nézett Jay a fiára, akinek a szemébe elmondhatatlan boldogság csillogott. Azokban a tengerkék szemekben el lehet veszni, annyira gyönyörű, de most a benne lévő boldogság nem engedi. 

Észrevette, hogy figyelem. Rám mosolygott, aztán oda jött hozzám az anyukája. 

-Még jó, hogy bekukkantottam! - Mosolyog. -Annyira, de annyira boldog veled Harry, hogy azt szavakba nem lehet önteni. - Ült le mellém. -Na hát és az, ahogy megkérted a kezét, hát az mesés volt! 

-Próbálkoztam! - Vigyorogtam. 

-Panaszkodott ám nekem sokat, hogy a munka miatt alig vagytok együtt.. 

-Igen, sajnos! Most is félek mi lesz, ha haza megyünk.. - Bólogattam. 

-Még a kávézóban dolgozik? 

-Igen, csak nem nagyon járt, mikor dolgoztam.. De lesz lehetősége bemenni, ha haza értünk! - Vigyorogtam. -Meg ott amúgyis Niallel lenne.. Elmenne gyorsan a napuk, csak kérdéses engem mikor engednek haza.. Munka után állandóan inni hívnak.. Nem akarok soha lerészegedni, de sorra hozzák a piákat.. 

-És, ha nem mennél velük? 

-Próbáltam már.. Elrángatnak.. 

-Ahj fiam.. - Tette vállamra a kezét. Még mielőtt mondhatott volna bármit, a gyerekek ide szaladtak. 

-Szia Harry! - Köszöntek egyszerre. Nem csodálom az összhangot, ikrek. 

-Sziasztok lányok! - Mosolyogtam. 

-Mostmár te vagy Louis hercege? 

-Her..

-Gyűrűt adtál neki! És ő a hercegnőd? 

-Hogy ti milyen okosak vagytok! - Kuncogtam. 

-Jól van lányok! Ne fárasszátok le Harryt! Még kell nekem.. - Harapta be a száját Louis. 

Na, hát az kurva isten, hogy kellek neki! És, hogy ő nekem mennyire..