Condominium [L.S]

94.

Ahogy beértünk a szobába, lábával belökte az ajtót, neki dőlt és elkezdett csókolni. Eleinte lágy volt, aztán durvultunk.  Lassacskán igaz, de eljutottunk az ágyig. Azonnal megakadt a szemem az ágy végében alvó, szőke Niallen. Egyből Harryre néztem, aki felnevetett. 

-Ne foglalkozz vele! - Tett le az ágyra. Szegény már annyi traumán végig esett. Zaynékkel volt egy szobában.. És még mi is.. 

Pislogtam egyet és ruha már nem volt rajtam. Harry épp a pólóját vette le, mikor észbe kaptam. Segítettem a nadrágjával, ezért egy határozott mozdulattal lerántottam róla. Kilépett belőle, majd felém mászott. Ismét vadul egymásnak estünk. 

Lábam a derekára kulcsoltam, mire hozzám nyomta magát. Nem akartam annyira hangos lenni, így halkan felnyögtem. Harry morgott egyet, tudta, hogy nem akarok hangoskodni szegény Niall miatt. 

A nyakamat kezdte el csókolgatni, harapdálni. Nagyon nehezen fogja vissza magát. Idő húzás helyett én a haját húztam meg, jelzésképpen. Vette a lapot szerencsére.

 Lassan elmerült bennem. Akármennyire nem akartam hangos lenni, mégis sikerült. Harry elvigyorodott, majd elkezdett lassan mozogni. 

-Szeretlek! - Mormolta a fülembe. 

Beharaptam a szám, a szemébe néztem, ezzel jelezve, hogy legyen gyorsabb. Tudni kell, őt sosem kell kétszer kérni semmire ilyen helyzetben. 

Gyorsabban mozgott. Markoltam a haját. Egyszerűen imádom húzni neki és ő is élvezi. Egyre gyorsabb és durvább lett. Nem nagyon érdekelt, ha hall az egész hotel. Ezután a nap után megérdemlünk ennyit. 

Harry nem sokáig élvezhette a felém magasodó szerepét, ugyanis fordítottam. Életemben nem ugráltam így senkin, mint most. A csípőmre tette a kezét és szüntelenül nyögött. A nyögése. A nyögése megöl. A legszebb hang amit életemben hallottam. 

-Szeretlek, Harry! - Nyöszörögtem.