Condominium [L.S]

124.

Fogalmam sincs, hogy kerültünk vissza a hotelbe, viszont kipihenten ébredtem.

Harry párnáján, volt egy kis levél egy rózsával.

Jó reggelt, szerelmem,
Készülj el, a kulcsot hagyd a recepción és hívj egy taxit!
Szeretlek.

A ruhám már ki volt készítve, így gyorsan össze kaptam magam.

A szoba üres volt, mikor körbe néztem.

El megyünk.

Még mielőtt hiszti rohamot kaphattam volna, körbe néztem a szobában. Az összes emlék elém tárult. Bárcsak ne kéne elmennünk..

Kinyitottam a szoba ajtót, a lábtörlőn ismét egy kis papír volt.

Nagy mosollyal az arcomon, vettem fel, majd elindultam a lifthez. Amint beléptem rajta, elolvastam az üzenetet.

Nyöghetnéd így az én nevemet is, cicám.

Mikor leesett, ki írta, lefagytam. Kifutott az összes vér az arcomból.

Amikor a recepcióhoz értem, le csaptam a kulcsot a pultra és ki futottam a hotelből.

Remegő kézzel hívtam egy taxit, ami 5 percen belül megérkezik.

-Tetszett a kis üzenetem? - Hallom meg az ismerős hangot. Még sosem vártam így semmire, mint arra a kurva taxira.

Mint a múltkor, most is az oszlopnak volt támaszkodva. Az elegáns öltözéke, olyan volt, mintha rá öntötték volna.

Próbáltam nem foglalkozni vele, de a gúnyos kuncogása és az égető tekintete, nem hagyott.

-Annyi mindent csinálnék veled! A te kis Harrykéd el sem tudná képzelni.

Hiába nyeltem, olyan száraz volt a torkom, mint egy sivatag.

-Úgy élveznél velem minden egyes percet, hogy menet közben még azt a szép nevedet is elfelejtenéd. Seperc alatt a függőmmé tudnálak tenni. Nem ellenkeznél egy kibaszott percig se.

Már csak 2 percet kell várnom! Siessen már az a kurva taxi!

-Minden percben a farkamat akarnád! Bármit megtennél azért, hogy elmerüljek benned. Nem késztetnélek könyörgésre, mint az a kisfiú, akit te életed szerelmének nevezel.

1,5 perc..

-Harry nem férfi. Csak egy kisfiú, akitől annó elvettem mindent. Meg sem próbált ellenkezni. Hagyta magát. És te ugyanígy tennél, ha ott hagynád őt és engem választanál. Velem ezerszer jobban járnál.

1 perc..

-Gondolj bele.. Egész éjjel rajtam ugrálnál. Egész éjjel csókolnálak. Csak te léteznél számomra, semmi más. Olyan szerelmes lennél, mint még életedbe soha. Elfelejtenéd Harryt és csak nevetnél azon, hogy hogy voltál képes vele lenni. Mit adott ő neked, amiért annyira bele voltál bolondulva.

Ekkor a taxi megállt előttem és be szálltam. Az oszlop felé kaptam a fejem, de már nem állt ott Oliver.

-Jó napot! Köszönjük, hogy a Styles-taxit választotta! Indulhatunk? - Vigyorgott Harry.