Condominium [L.S]

88.

-Nem tudom ebben mi a jó. Nekem nem tetszik. - Vettem fel végre a cipőmet. 

-Nem tetszett? 

-Tudod, hogy féltem attól, hogy hátra esek? - Néztem rá. 

-Hátra estél? Nem. Ügyes voltál! Megiszunk egy kis forrócsokit? - Vigyorgott. 

Ez az ötlet már jobban tetszett. Felpattantam, leadtam a korcsolyát, amit soha többé nem akarok látni, majd elindultam. Harry úgy szaladt utánam, ugyanis annyira örültem annak, hogy végre itt hagyjuk a korcsolyapályát, hogy eléggé rendesen lehagytam. 

-Tényleg örülsz, hogy elmegyünk innen! - Nevetett fel. 

Kézen fogtam és alig vártam, hogy beüljünk egy meleg helyre. 

Annyira elgondolkoztam, csak azt vettem észre, hogy Harry balra akar húzni. 

-Nem megyünk már tovább! Itt vagyunk! 

-Igen? - Fejemet megrázva néztem fel a hely nevére. Larry's chocolate bar. Fura, mintha a nevünk össze lenne olvadva.. 

Ahogy beléptünk a helyre, elfogott egy fura érzés. A berendezések régiek, találomra 80-90-es éveket idézi elő, főleg a fekete-fehér kockás padlóval. A pult mögötti falon ott a felirat. Vannak piros színű puff féle székek a pultnál, és az asztalok boxokban vannak, amiket szintén kényelmes fotelek vesznek körül. Minden színes, mintha egy másik világba csöppentem volna. 

A hely épphogy dugig volt. Gondolom mindenki meg van fagyva, hozzám hasonlóan. 

-Ülj le valahova, kérek addig forrócsokit! - Ment a pulthoz Harry.