Condominium [L.S]

21. Harry

Jó érzés volt úgy Louishoz érni, ahogy azt szerettem volna. Jó, persze.. El borult az agyam és szexeltünk, de itt az volt a lényeg, hogy végre együtt vagyunk és fel vállaltuk azt, ahogy érzünk egymás iránt. Tetszik. Sőt! Már a "szeretem" kifejezéshez is eljutok minden egyes nap. Egyre közelebb és közelebb, míg ki nem tudom mondani: Szeretlek.
Louis sokat jelent számomra. Nagyon sokat. Nem hiába csókoltam meg, vagy akartam, többször is.. Tetszik, ez gondolom neki is nyilvánvaló.. Azzal a mondatával, hogy: ,,Régóta a tiéd vagyok" hát.. Szavak nincsenek.. Várt rám. Várt arra, hogy szeressem, szerelmes legyek belé, és Ő ezt viszonozza. Szüksége van a szeretetre, nekem meg rá, arra, hogy Ő adja nekem, ne más. Szeretnék úgy viszonyulni hozzá, mintha csak ő létezne nekem a világon. Szeretnék úgy nézni rá, mint életem szerelmére és ezt Ő is vissza tudja adni nekem.
Megcsókoltam. Annyira jó végre vele lenni!
-Szeretlek Lou.. - Vigyorogtam rá.
-Én is téged! - Kuncogott.
A napunk további része kellemes telt, miután békén tudtuk hagyni egymást, elkezdtünk filmet nézni. Na, de persze szokásomhoz híven, nem bírtam csakúgy nyugton maradni, a kezem az arcát simogatta, majd a nyakát. Ezt egy kuncogással díjazta, majd felnézett rám.
-Harry.. - Vigyorgott. -Nézd a filmet!
-Nézem! - Hazudtam.
-Én is, mégis nyugton tudok maradni arra a pár órára! - Nevetett fel.
-Látod? Az még mindig te vagy! - Nevettem.
-Lehetetlen vagy, komolyan mondom! - Mivel ültem az ágyon, és a feje az ölemben volt, felült hozzám, majd rám nézett.
-Mi a baj? - Néztem rá és próbáltam eljátszani a hülyét.
-Ne csináld már! Figyeltél akár 1 percet is?
-Őszintén? - Vontam fel a szemöldököm. Bólintott. -Amint elkezdődött, már nem érdekelt! - Nevettem. Csúnyán nézett és karba tette a kezét.
-Tudok csinálni valamit veled, nyugodtan?
-Erre válaszolnom kéne? - Néztem a reakcióját. Megforgatta a szemét, majd le ült mellém.
-Ennek akkor így nem lesz sok értelme..
-Ahogy mondod! - Helyeseltem.
A filmet azzal zártuk, hogy Louis elsírta magát. Valami kutya megdöglött, ezt is csak úgy tudom, hogy egy pillanatra a tvre néztem.
Az ölembe húztam, és letöröltem a könnyeit.
-Lou.. Az csak egy kutya volt! - Próbáltam lenyugtatni.
-A világ legédesebb kutyája! - Kezdett el drámázni.
-Te most viccelsz velem? - Túrtam hátra a haját.
-Meghalt! - Bőgte. Komolyan, mint egy 5 éves!
-Jó, kicsim.. - Öleltem meg.
Miután lenyugodott, szomorúan nézett maga elé, mintha össze dőlt volna a világ.
-Kicsim, hé! - Feküdtem le mellé. -Ez egy film volt! Ugye tudod, hogy még, ha igazi is volt, a valóéletbe nem halt meg?
-Jó, de akkor is! - Nézett rám.
-Nyugodj meg! - Húztam magamhoz. A nyakamba bújt és nem engedett el. Nehezen vett levegőt, de nyugtatásképp a hátát simogattam.
-Szeretlek, Harrehhh! - Nézett rám könnyes szemmel.
-Ne sírj, jó?
-Jó.. - Az ölembe tápászkodott, majd a kis kezét az arcomra simította. Én csak néztem a gyönyörű arcát, amit soha nem fogok elfelejteni.