Anna
(Augusztus)
- Édesem, ezeket a papírokat elolvasnád nekem? - vágott le James az asztalra egy hatalmas adag papírt.
- Mi ez? - szinte rosszul lettem a munkától. Péntek este volt, s én pihenni akartam, ez a kimerítő hét után.
- Csak valami szerződés feltételek. - legyintett.
- Nem ér rá jövő héten? - furán nézett rám, ezért folytattam. - Tudod haza megyek a hétvégén. Még pont otthon vannak a lányok.
- Jaj ne... Nem tudnád elrakni későbbre? - kérdezte. S nálam kezdte verni a biztosítékot.
- Ezt most ugye nem komolyan kérdezted? - nevettem el kínomban magam.
- Ez nekem nagyon fontos Anna.
- Nekem meg a barátaim. 2 hete is miattad halasztottam el őket.
- Szóval akkor őket választod helyettem? - próbált manipulálni.
- Miért forgatod ki a szavaim?
- Miért generálsz vitát?
- Hogy én generálom? Konkrétan eltiltasz a barátaimtól, és kb a barátnőd helyett a titkárnődnek állítasz be.
- Hogy mondhatsz ilyet? Én azt hittem, hogy szívesen segítesz nekem. - nézett csalódottan a szemeimbe.
- Tényleg szívesen segítek. De már szinte nincs életem. Ha véletlen épp nem dolgozom, akkor te kérsz meg valamire. - kezdtem el lehiggadni.
- Sajnálom. Nem kérek többet semmit. Menj csak! - fordult el tőlem, s éreztem, hogy mennyire fáj neki. Ah istenem... miért vagyok ennyire jó ember?
- Majd találkozom velük máskor. Ha már itt vagyok, akkor elintézem a papírjaid.
- Komolyan? - csillant fel a szeme.
- Igen!
- Te vagy a legjobb barátnő! - kapott fel, s megforgatott a levegőben, majd magához szorított. - És egyébként Maya babája...?
- Ikrek. Egy kisfiú, és egy kislány.
- Azta mindenit neki. Lesz feladatuk bőven.
- Igen. Az már biztos. - mondtam vágyakozóan.
- Egyszer, majd neked is csinálok ilyen feladatot. - mosolygott.
- Jó lenne. Már kezdem unni a papírokat. - nevettünk össze. Nem titok, de lassan huszonöt évesen már szeretnék anyuka lenni. Mindig is fiatalos anyuka akartam lenni.
George
(Augusztus)
Végre kezdetét vette a nyári szünet. Ez a pihenés már szerintem mindenkire ráfért, de legjobban rám. Mondjuk nem pihenni fogok, sokkal inkább bulizgatni. Kezdjük is Max szünetköszöntő bulijával. Hanna mondta, hogy annak tudatában menjek, hogy valószínűleg ott lesz Anna is. De annyira bulizni akarok a barátaimmal, hogy ez sem érdekel, majd elkerüljük egymást. Fura érzés kavarog bennem, mert titkon örülök, hogy ott lesz a lány is. Ezt nem tudom mire vélni. Az t hittem minden vele kapcsolatos érzelmet kizártam, csak a harag maradt, vagy még az sem.
De tagadni sem lehet, hogy mennyivel jobb a kedvem most, mint mondjuk egy hete. Ennek örömére fel is hívtam az anyukám, aki már nagyon hiányolt. Meg is lepődött a hívásomon, s szentül hiszi, hogy jókedvemnek egy lányhoz van köze. Pedig egyáltalán nem... Vagyis azt hiszem.
Azért fektettem jócskán időt a kinézetembe. Biztos ami biztos, csak jól nézzek már ki. Egy rövid farmer nadrágot vettem fel, s egy fehér inget. Kiegészítette a hátamra kötött szürke sötétkék pulcsival. Parfümöm olyan hatvan soron magamra fújtam, csak a tartósság biztosításaként.
- George! Oda nézzenek! - kiabált Max, amikor beléptem a kertjükbe.
- Csá haver! - pacsiztunk le.
- Micsoda illatfelhő. - kezdett el legyezgetni az arca előtt. - Kitettél magadért haver. - mosolygott ravaszul, miközben megpaskolta a vállam. Egy kis lámpalázat éreztem, ahogy tovább mentem, s féltem szétnézni.
- Georgiii! - visitotta Hanna. Hogy is van? Ahol Hanna van ott van Anna is?!
- Szia Hannus! - ugrott a nyakamba.
- Fhuu de jó illatod van George! Uhh, és milyen dögös vagy. - nem hiányzott már a lányból a pia. - Kezdem érteni Annát. - mondata mellbe vágott. Nem tudtam, hogy reagáljak.
- Ha már itt tartunk. Ő itt van? - miért érdekel ez engem???
- Nem sajnos. Ezt is lemondta, az a nyomoronc miatt... - némi dühöt érzékeltem a lányon. De persze jó mosolyogtam Anna barátjának a megnevezésén.
