Anna
(December)
- George! - lepődtem meg, s azonnal megfeszültem.
- Jól vagy? - nyomott puszit a halántékomra.
- Igen. Semmi bajom. - próbáltam lenyugodni. De testem minden egyes porcikája megfeszült. Ennyire közel a lebukáshoz még sosem álltam.
- Na ki vele. Mi az amiről tudnom kéne, de mégsem tudok? - mosolygott. Hannára nézett, aki felhúzta a szemöldökét, s bele kóstolt a borába. Komolyan elkezdett aggódni ettől a hangulattól, láttam az arcán.
- Semmi. Lényegtelen. - próbáltam hárítani.
- Ne már csajok! Hanna... - nézett boci szemekkel a barátnőmre a pasim.
- Ez nem az én dolgom. - tiltakozott a legjobb barátnőm.
- Max! Mi ez az egész?
- Nem haver. Ez tényleg nem a mi dolgunk. De szerintem ne itt beszéljétek meg. - paskolta meg a vállát a haverja. George már cseppet sem mosolygott, nagyon aggodalmas fejet vágott.
- Ne szórakozzatok már velem. Mindjárt rosszul leszek... - jött idegbe George. - Áruljátok már el. Főleg, ha ilyen nagy dolog...
- Szívem. Menjünk haza! - mondtam neki.
- Mi van veletek? Ti szórakoztok velem? - abszolút ideges és mérges volt. Rendíthetetlen volt, ő tudni akarta.
- Ez Anna döntése. - mondta neki Hanna. Hát ezzel semmit sem segített.
- Megcsaltál? - kérdezte tőlem George.
- Mi? Jézusom! Dehogyis! - még a feltételezés is sértő.
- Hát, akkor mi lehet még... - majdnem, hogy dühöngött a szerelmem.
- George! Hagyd! - próbálták leállítani a többiek, de ez egyre csak kellemetlenebb volt. Mindenki elkezdett minket figyelni, s ez még jobban rám nyomta a stresszt. Szinte lámplázas lettem. George nagyon ideges volt, a versenyei előtt nem szokott ennyire az lenni. Hányingeren lett ettől az egésztől. Komolyan, majdnem behánytam.
- Terhes vagyok. - szaladt ki a számon. Mindenki elhallgatott. George rám nézett, de lefagyott. Ajka résnyire nyitva volt, de szemében láttam a csalódottságot, és a dühöt. Mint említettem, hánynom kellett, s ez így is volt. Miután George-ra pillantottam szaladtam is a mosdóba, s mindent kiadtam magamból.
- Hahó! - kopogtatott, de már nyitott is be Maya. - Hogy vagy szívem? - kérdezte az óriási pocakú lány.
- Borzalmasan. - zokogtam. S azonnal a mellém guggoló lányhoz bújtam.
- Jajj kicsim. - ölelt a kebleibe a lány. - Nem lesz semmi baj. Nem mindig ennyire szar ám. Csak elég sokszor. - nevettetett meg egy kissé a lány.
- És George? - kérdeztem remegő hangon.
- Hanna beszél vele. De... - habozott.
- Mi de? - érdeklődtem.
- Kicsit leitta magát...
- Bassza meg! És ez mind az én hibám. - sírtam még jobban.
- Mikor lettél te ennyire puhány? Kapd össze magad nagyon gyorsan! És beszélj vele! Hidd el, hogy egy baba a világ legcsodálatosabb dolga, ami egy párral történhet.
- Szerintem ezt ő nem így gondolja.
- Szerintem meg, nekem van egy olyan barátnőm, aki megtudja győzni, hogy így gondolja... - forgatta meg a szemét, majd összenevettünk. - Na nyomás! Jobb előbb, mint később! - tápászkodtunk fel.
Mikor visszaléptem a nappaliba, megint azt a nyomasztó érzést éreztem. Hanna és George pont akkor lépett be a teraszról. Mosolyogtak, de George mikor meglátott engem, egyből eltűnt a mosolya.
- Beszélhetünk? - kérdeztem tőle halkan. Nem akartam senki más estéjét elrontani.
- Van még valami meglepetésed? - nevetett. Istenem de részeg...
- George, te részeg vagy...
- Te meg terhes. Melyik is a rosszabb? - játszotta el, hogy gondolkodik. - Ja igen... te!
- George, menjünk haza kérlek. Ne csináld a műsort. - én még mindig próbáltam visszafogott lenni.
- Én csinálom a műsort? - emelte még fentebb a hangját. - Nem tudom, hogy ki baszott át. - nézett dühösen a szemeimbe.
- George... - kezdtem elérzékenyülni.
- Tudod, még az is jobb lett volna, ha megcsalsz. - nevetett.
- Hogy mondhatsz ilyet? - már a hangom is remegett, s egy könnycsepp is elhagyta a szemem.
- Te meg hogy nem mondhatsz el egy olyat, hogy gyerekünk lesz? - kiabált dühösen. Megijedtem tőle, s ennek hatására el is kezdtem sírni.
- George! Elég lesz! - jött oda Max, de ellökte a barátom.
- George, haver állj le! - lépett közbe Lando is.
- Te mit szólsz bele? Oh, vagy megint összejöttetek és tőled van a gyerek? - kötött bele Landoba is.
- Na jó elég volt! Menjünk szépen haza! - már én is kezdtem mérges lenni, ez a viselkedése miatt.
- Jó! Én elmegyek. De nem veled. Téged látni se akarlak! - indult meg az ajtó fele, úgy, hogy direkt nekem jött.
- George! - mentem volna utána sírva, de Max elkapott. Láttam, hogy Alex utána ment.
- Hagyd! Had nyugodjon le. Ez most csak rosszabb lehet. Had levegőzzön!
Elkezdtem kegyetlenül sírni, s Hanna egyből az oldalamon termett, s a vállán sírtam tovább.
Sokáig vigasztaltak a többiek, majd össze is kapartak. Összeszedtem magam nagy nehezen, s elindultam haza. Persze nem győztem elnézést kérni a műsorért. Haza érve nagy meglepetés fogadott. Na erre nem számítottam.
