George
(Október)
- Kérlek George. - majd kiesett a szemem, amikor kimondta. Szóval, ezek szerint tudta. De vajon végig?
- Jó, de csak addig, amíg elalszol. - feküdtem be mellé. Anna közelebb jött hozzám, s a fejét belenyomta a mellkasomba. Nem tudtam mit csinálni, átkaroltam. Az csupasz oldalamat kezdte el simogatni. Nagyon jól tudja, hogy ez mennyire a gyengém. Mert túlságosan beindít.
- Anna... ezt ne csináld.
- Miért? Régen szeretted. Én meg a következményét imádtam.
- Anna! - pattant ki a szemem, s kissé felemeltem a fejem.
- Még mindig jó tested van. - simított végig a hasamon, s szinte az ajkamra suttogta, hozzá is ért, de én kihajoltam.
- Anna, ne...
- Nem akarsz? - kérdezte, majdnem, hogy szomorúan.
- Hogyne akarnálak... - mosolyodtam el egy kissé. - De hidd el, ezt nagyon megbánnád holnap, én meg azt, hogy engedtem.
- Fhu... - vett egy mélylevegőt, majd elfordult tőlem. - Nagypapa. - mormolta el halkan. De meghallottam.
- Hogy mit mondtál? - hajoltam fölé, ahogy a hátára feküdt.
- Már a hallás se megy? - produkált tovább.
- Na erre nagyon rábasztál Marosi! - magasodtam fölé, s egyből hevesen a szájára tapadtam. Feltűrten a pólóját, s a korábban már látott melleit masszíroztam.
Anna könnyedén váltott a pozíciónkon, s már rajtam ült. Na ez a vadság hiányzott. Ezt az érzést 2 éve nem kaptam meg. Anna olyat hoz ki belőlem, amit nem is tudtam, hogy létezik. Heves szex volt, s fárasztó.
Végül nem csak addig maradtam, míg Anna el nem aludt, véletlen én is elaludtam, átkarolva a lányt. Összebújva aludtunk, s úgy is keltem fel. Óvatosan megpróbáltam kimászni a helyzetünkből, s igyekeztem nem felkelteni az alvó lányt.
Bármit mondott este Anna, ismerem már. Úgyse úgy gondolta. Valószínűleg, ha most felkelne, akkor hozzám vágná a legközelebbi tárgyat, ami a keze ügyébe kerülne.
Halkan felöltöztem, s szerencsére az ingem is megszáradt, bár igen foltos maradt. Majd kinyitottam volna az ajtót, csakhogy az bevolt zárva.
- Basszameg! Hova tettem azt a kurva kulcsot? - mormoltam el magamban. Kutatni kezdtem, de igyekeztem óvatosan. Majd megtaláltam a mosdókagylón. Győztes mosolyra húztam az ajkam, majd megfordultam.
- Ezt nem hiszem el. - ült a lány az ágyban, teljesen éberen, és ijedten s mérgesen.
- Bazdmeg. - hát nem jött össze a tervem. - Megtudom magyarázni. - igyekeztem védekezni.
- Nincs mit. - rántotta meg a vállát, majd merő egyszerűséggel kikelt az ágyból, s felöltözött, mintha ez tök természetes lenne. Nem értettem, hogy miért nem kiabál, vagy üt meg, vagy valami.
- Mi az? - vette észre, hogy bámulom.
- Semmi, csak... - gondolkoztam, hogy mit mondhatnék. - más vagy.
- Igen. Két év megváltoztat. Két hatalmas pofára esés meg pláne. - ezt is olyan lazán mondta. Mintha kissé életunt lenne. - Miért? Mit vártál, hogy hozzád vágok, nem is tudom... - kezdett el nézelődni. - egy lámpát?
- Minimum. - nevettünk össze.
- Köszönöm, hogy segítettél az este. Egy kicsit... hát, jobban sikerült mint terveztem.
- Nincs mit. - mosolyogtam. - Én... öhh... megyek. - mondtam zavarodottan.
- Igen. Az jó lesz. - kezdett ő is zavarba jönni. Nagyon furcsa volt ez az egész helyzet.
Az ajtóhoz léptem, s kinyitottam. Kiléptem rajta, de még visszafordultam, s a lány is engem bámult. Szólásra nyitottam a szám, de csak kiengedtem egy kis levegőt, s megráztam a fejem. Most nem, jobb, ha nem mondok semmit. Visszafordultam, s lesétáltam az emeletről.
- Megölted Annát? - nevetett a konyhába Hanna, aki éppen Max-el reggelizett. Szerintem a piros foltos ingemre célzott.
- Öh... - nem akartam, hogy észrevegyenek. Teljes lefagytam.
- Attól függ milyen értelemben. - nevetett tovább Max.
- Ja... - forgattam meg a szemem. - Köszi a meghívást. Oh és Hanna! Boldog Születésnapot! - hisz neki egész pontosan ma van. Aranyos, hogy egy nap van köztük. Gyorsan le is léptem, még mielőtt teljes rám szállnának.
