George
(December)
Ha nem tudták, akkor sejtették, hogy együtt vagyunk Annával. De ez engem cseppet sem érdekelt. Boldog voltam vele.
Első karácsonyunk lesz együtt a lánnyal. Azt hiszem, hogy nem is volt még barátnőm az ünnepekkor. Ezért még izgalmasabb az egész. Kicsit izgulok is, hogy milyen lesz. De miután megismertem Anna családját, egyre biztosabb lábon állt a kapcsolatunk.
Elérkezett a Szenteste, amit az én családomnál töltöttünk.
- Bort? - kérdezte apa, miközben öntögette a poharakat teli.
- Jaj! Nem, én nem kérek most köszönöm. - tiltakozott a mellettem ülő lány. Érdeklődve rànéztem, mert nem értettem, hogy hogy nem iszik.
- Nem kívánom most a vöröset. - mosolygott.
- Van fehér is a pincében, ha gondolod... - ajánlotta fel neki apa.
- Ne fáradj, tényleg. Majd iszok vizet. - mosolygott. El is engedték ezt.
- Mi van a borimádó barátnőmmel? - suttogtam oda neki.
- Azt hiszem besokallt már. - kuncogott, s ezzel engem is megnevettetett.
A vacsora után, leültünk a nappaliba, s boroztunk még, meg beszélgettünk. A nővérem gyerekével játszottunk Annával.
- Nagyon értesz hozzá. - fűzte oda Cara, Annának.
- Imádom a gyerekeket. - vigyorgott a lány kezében a kisfiúval.
- De nincs testvéred, ha jól tudom, ugye?
- Nincs sajnos. Igazából a családban nincs is kisgyerek.
- Majd te intézel. - kacsingatott Cara.
- Igen, majd. - nevetett Anna. De azért kihangsúlyozta a majd-ot.
- Pár év, és itt fog szaladni, a mi kis lurkónk. - simogattam meg Anna hátát biztatóan. Pontosan tudom, hogy mennyire szeretne gyereket. És persze, én is szeretnék, főleg tőle, de még nem most. Előszőr egy világbajnoki cím, aztán bármibe benne vagyok.
Este még a régi gyerekszobámban aludtunk, majd reggel repültünk is Annaékhoz. Anna régi házába mentünk, amitől leesett az állam. Egy ilyen életet itt hagyni egy pasiért... főleg az exéért. Jó nagy hülyeség volt tőle.
Kora este elkészültünk, s át is mentünk az anyukájáékhoz. Előre megbeszéltük, hogy vissza fele ő vezet, ezért ő nem iszik. Meglepően könnyen belement. Tudja, hogy mennyire szeretem a nagyszülei pálinkáját, ezért engedte át nekem.
Sokkal kevesebben voltunk, mint nálunk, de cseppet sem voltunk csendesebbek. Anna szülei, és mindkét oldali nagyszülei voltak jelen. A barátnőm egész este fordított, mikor a nagyszüleivel társalogtam, de ez egyáltalán nem volt kellemetlen. Nagyon jól elszórakoztunk, s jól is éreztük magunkat.
Másnap, karácsony utolsó napján haza mentünk, Monacóba. Hisz az utolsó napot a barátainkkal töltöttük. Anna eléggé feszültnek tűnt, de azt mondta, hogy csak ez a sok utazás viselte meg. De eléggé rosszul is volt, úgyhogy, amint haza értünk le is pihentettem.
- Elmenjünk orvoshoz? - kérdeztem, mikor lejött. Eléggé szédelgett, s nagyon fehér is volt.
- Dehogyis. Amúgy sem rendelnek karácsonykor.
- De ott az ügyelet...
- Nem, George. Tényleg jól vagyok. - jött közelebb hozzám. Amint átöleltem, s a fejére helyeztem az enyémet, majd megégtem. Tűzforró volt a lány, szinte lángolt. - Anna, te lázas vagy! Biztos nem megyünk így sehova!
- Ugyan. Csak beveszek egy lázcsillapítót, és kialszom mire indulunk. - elengedtem. Túl makacs, hogy vitatkozzak vele.
Viszont, miután felkelt tényleg jobban volt, s jobban is nézett ki. Valamint, elmondása szerint jobban is érezte magát. Felöltöztünk, s elindultunk Max-ék házába. Odafele én vezettem, valószínűleg haza is én fogok, hiába nem iszik a lány a gyógyszerekre, nem akarom, hogy ebben az állapotban vezessen.
- Sziasztok! - üdvözöltünk mindenkit. Pár pilóta volt itt, mint például; Lando, Alex és Lily, Charles és a barátnője, valamint Daniel, és Pierre. És a lányok is itt voltak, aminek Anna nagyon örült. Tudom, hogy milyen rég találkoztak már.
Vacsora után a csajok elpakoltak, mi pedig beszélgettünk. Anna a konyhában beszélgetett Hannával, mi pedig Maxel sétáltunk feléjük. Már aggódtam Annáért, ugyanis egy ideje nem láttam, s nem tudom, hogy hogy van.
Anna velem szembe állt, de észre sem vett, úgy bele volt merülve a nekem háttal álló Hannába.
- Na mesélj. Mit szólt hozzá George? - kérdezte Hanna, kicsit rémült, de izgatott hangon, a barátnőmtől. Nem tudtam, hogy miről van szó, de persze nagyon érdekelt.
- Oh, nem mondtam el. - pont ezután vett észre engem Anna. S aggodalom jelent meg az arcán, azonnal bestresszelt, láttam rajta.
- Mit nem mondtál el? - kérdeztem mosolyogva. - Baj van? Rosszul vagy? - aggodalmaskodtam kicsit.
