• 7 fejezet

838 38 1
                                    

George
(Október)

Most mit tudnék mondani? Anna rohadt jól néz ki. És ha még ezt lehet bárhogyan fokozni, akkor azt a kifejezést használnám rá. Szőke hosszú haja tökéletesen passzol ehhez a piros testhez feszülős, mélyen dekoltázsolt ruhához. Még a szájára is ebből a színből kent fel, ami egészen megvadítja. Azt hittem, hogy haragot fogok érezni, mikor meglátom, de tévedtem. Sokkal jobban mint bármikor, most éreztem legjobban, hogy nekem ő mennyire hiányzik. Hiányzik az édes nevetése, ahogy kiejti a nevem, mikor kinyitja reggel mellettem a szemét, de természetesen az érintései, és a csókjai is hiányoznak.

Láttam Lando már meg is pályázta. Én az ő helyébe nem lennék ilyen bátor. Bár csodálkozom, hogy Anna még nem húzott be neki. De ami késik, az nem múlik.

Sajnos elég gyorsan telik az idő. És jó gyorsan is fogynak az italok, bár erről, ahogy elnéztem Anna gondoskodik. Úgy iszik, mintha nem lenne holnap. Sose láttam még ennyit inni. Lehet ennyire feszült miattam, s így próbálja orvosolni?

- Hanna!

- Mond Rusi! - mondta elég spiccesen.

- Anna mióta iszik így? - néztem az előttem álló szőke lányt, aki a fiúkkal felesezett.

- Mióta minden pasi átbassza.

- Mi? Szakítottak Jamessel?

- Meglep, hogy tudod a nevét. - dőlöngélt össze-vissza. - De ja, kihasználta az a fasz. - nevetett, majd megkomolyodott. Mondtam, ő sincs a legjobb állapotában. - Jaj, nem kéne így beszélnem... Mert te is ezt csináltad.

- Ja, kösz, hogy emlékeztetsz rá... - forgattam meg a szemem.

- Beszélj vele! - lökött meg indításképp, de inkább rám ömlött az italom. Piros gyümölcslevet ittam. Elképzelhetitek, hogy milyen jól nézhetett ki a fehér ingemen. - Baszki! Bocsi. - nevette el magát a részeg lány.

Nem mondtam semmit, csak elsétáltam a fürdőszobába. Benyitottam, de bár ne tettem volna... Épp egy aktust zavartam meg. Nem baj, van itt fenti mosdó is. Persze, az meg bevan zárva. Maxék szobájában van még egy fürdő, de ők tudom, hogy bezárták az egész szobát elővigyázatosságból. De ha jól emlékszem, akkor az egyik vendégszobának is van fürdője. Pont véletlen elsőre megtaláltam azt. És, még az ajtó is nyitva volt, aminek nagyon megörültem. Levettem az ingem, s félmeztelenül beléptem. Csakhogy ez sem volt üres egy csaj a wc-nél guggolt.

- Bocsi! - csuktam vissza az ajtót. - Na várjunk csak! - fordultam vissza, s mégegyszer kinyitottam. Ismerős ez a lány. - Anna?!

Nem válaszolt. Tudtam, hogy a túlzott alkohol fogyasztásából baj lesz, de hogy ekkora, azt nem gondoltam volna. Közelebb léptem hozzá, s feltűnt, hogy alig van magánál.

- Ó istenem, neked is muszáj volt ennyit innod. - megfogtam a haját, összegyűrtem, s a mosdókagyló szélén talált hajgumival összekötöttem, egy konty szerűségbe. - Gyere szépen Anna! - a hóna alá nyúltam, s felemeltem. Tényleg nincs magánál, ha engedi, hogy hozzá nyúljak. Mert még nemhogy pofont, de egy beszólást se kaptam.

- Nem jó ötlet! - ahogy mondta, már el is kezdett hányni. Istenem... ki is sétálhatnék, mintha mi sem történt volna...

- Baszki Anna! - ezután fogtam a fejét, mert azt is elég nehézkesen tartotta. Majd miután úgy tűnt, hogy minden kiadott magából, gondoltam lefürdetem egy kicsit. Mert nagyon szépen lehányta saját magát.

- Feltudsz állni? - meg is próbált, s ahogy szembe fordult velem, egyből megbillent, de elkapta a hasam.

- U.. - tapizott le. - Te vagy a pasi az álmaimból?

- Ezt mintha már hallottam volna. - nevettem el magam. Megmelengette a szívem ez a kis emlék, ami oly rég történt már.

- Most leveszem a ruhád. - mondtam neki, miközben támasztottam, s a ruha pántjához nyúltam, hogy eloldozzam.

- Kutya pózban szeretem. - mondta. Nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Hogy lehet ennyire részeg?

- Jó tudni. - nevettem. Levettem a ruháját, s alatta csak egy bugyi volt. Nem elsődleges célom volt megbámulni, de nem hagyhattam ki. Még mindig piszok jó teste van. Beleültettem a fürdőkádba, s én letérdeltem mellé, természetesen nem terveztem beülni mellé. Megengedtem a zuhanyt, ami a kezemben volt, s miután kellemes hőfokú vizet bocsátott ki, elkezdtem a nekem háttal levő lányt megfürdetni. Lágyan a másik kezemmel, simogattam a hátat, miközben folyt a víz rá.

- Ez jó érzés. - mosolygott. Még mindig biztos, hogy nem tudja ki vagyok.

Miután lefürdettem rájöttem, hogy ez Anna szobája, hisz teli volt a cuccaival. Kettő, óriási bőröndön is virított a neve. Ezt nem teljesen értettem, de mindegy is. Kivettem belőle egy pólót, s egy alsóneműt, s a lányra adtam. Majd befektettem az ágyba, s bezártam a szoba bejárati ajtaját, hogy véletlen se keltsék fel a lányt.

Visszamentem még a mosdóba, aminek az ajtaját nyitva hagytam, hogy rálássak Annára, nehogy valami baja legyen. Kiöblítettem nagyjából az ingem, majd kiindultam a szobából.

- Elmész? - kérdezte a lány, akire azt hittem, hogy alszik.

- Igen. - ejtettem ki finoman. - Haza megyek. - így volt igaz, mivel egy kortyot sem ittam, ezért haza akartam vezetni.

- Nem bújsz ide? - tárta szét a takarót.

- Anna... ha képbe lennél, hogy ki vagyok, biztosan ne... - nem bírtam befejezni, ugyanis közbe vágott. S nagyon meglepett, amit mondott.

TűzforróWhere stories live. Discover now