George
(December)
Csak nem hagyott nyugodni Hanna fejmosása. A legfontosabb ember az életemben, most egyedül szenved. Egyedül hagytam a közös problémánkkal. Félre értés ne essék, nem a babával van a baj, hanem az időzítéssel, még ha tudom, hogy nem is szándékos volt.
Összeszedtem magam minden értelemben. S elmenetem Maxék bulijába. Biztos voltam benne, hogy Anna is ott lesz.
- George? - szólított meg Lando.
- Oh. Neked tartozom egy bocsánatkéréssel. Ne haragudj haver.
- Ugyan... semmit sem kaptam a szemétkedésemért, ez volt a minimum. - nevetett, majd lepacsiztunk. - Annával mi a helyzet?
- Azt hittem, hogy itt van... - néztem körül.
- Otthon van. - mondta Hanna a hátam mögül. - Hatott a fejmosás? - mosolygott büszkén.
- Magamtól nem jöhettem rá? - érdeklődtem.
- Ugyan, ne álltass. Szívem, férfi vagy, a válasz egyértelmű... Nem! - mosolygott a lány. Imádom a stílusát, és az egész lányt.
- Ő...? - kezdtem puhatolózni, hogy merre van a keresett személy.
- Nem jött el. Menj haza! - fogta meg biztatóan a vállam. Nem is kellett több azonnal kiviharoztam, s haza fele vettem az irányt. Láttam az órámon, hogy pár perc múlva éjfél lesz. Nagyon kellett sietnem.
Anna
Elfogadtam. Egyedül töltöm az új évet. Egyedül, és bőgve... Hogyan is lehetne ennél jobban kezdeni az új évet?
A konyhában álltam, s vártam, hogy lefőjön a teám. Kisírt szemeimet, ismét könny áztatta. Egyszer csak, mikor teljes belemerültem a vízforraló látványába, úgy éreztem, mintha valaki nézne. Elfordítottam a fejem, s ott állt előttem George. Nem hittem a szememnek, azt hittem, hogy csak képzelgek.
- Tényleg itt vagy? - kérdeztem félve.
- Tényleg! - hevesen felém sétált, s karjaiba vont. Fejem teljesen belefúrtam a mellkasába. Annyira hiányzott már az illat. - És soha nem megyek el! - mondatára muszáj volt látnom az arcát.
- Ezt úgy érted, hogy... - alig mertem megkérdezni, de szerencsére ő befejezte helyettem.
- Ezt úgy értem, hogy egy család leszünk, mert lesz egy gyerekünk. - elkezdtem sírni, annyira meghatott. - Ne sírj szívem. - törölte le a könnyeim.
- Annyira sajnálom, hogy hazudtam.
- Úgy látszik, hogy egyenlítettél. Egy-egy. - megnevettetett.
- Szeretlek! - mondtam neki.
- Szeretlek, és téged is! - simogatta meg a pocakom. Majd elmosolyodott, s megcsókolt. Az óra pont éjfélt ütött. Ennél jobb szilvesztert el sem tudtam volna képzelni. Lehet, hogy nem így képzeltük el a jövőnket, de végülis így lesz a legjobb.
- De mond már meg, hogy mégis mikor? - nevetett.
- Majdnem három hónapja. - elkezdett gondolkodni, hogy mégis mikor jöhetett ez nekünk össze, majd leesett neki.
- Hannáék szülinapja... - esett le neki, s jót nevetett. Hú... mondjuk megértem, ott milyen jót du...
- Ki ne merd mondani! - nevettünk össze. Majd megkomolyodva néztünk egymásra. - Emlékszel, hogy azt mondtad nekem, hogy megfogom bánni? Végül, inkább te bántad meg...
- Egy percét sem bánom Anna! Felejthetetlen volt, de szó szerint. - nézett le a hasamra. - Túlságosan is felmérgeltél akkor... - forgatta meg a szemét. Majd megint nevettünk.
- Ugye tudod, hogy ez nem azt jelenti, hogy abba kell hagynod a versenyzést? - kérdeztem tőle. Ugyanis tudtam, hogy ez a legrosszabb rémálmai közé tartozik.
- Ne viccelj már! A kisfiunk mellett a helyem.
- Ácsi! Egy, majd én nevelem azt a gyereket, nehogy véletlen az apjára üssön... - nevettem. - Kettő, honnan veszed, hogy fiunk lesz?
- Nekem csak fiam lehet...
- Hűha, azért nehogy koppanj...
- Egészen biztos vagyok benne. - font össze karjait maga előtt.
- De komolyan George. Nem szeretném, hogy lemaradj az álmodról. Jár neked!
- Nekem ti jártok!
- Majd támogatunk! De gondolj bele. Júliusba születik. Ott pont nyári szünetetek lesz majd. Na meg előtte Magyarország. Haza utazhatnánk egy kicsit, és lehetnénk úgyis együtt. Aztán év végén, mikor a szerelmem világbajnok lesz, én és a kisgyerekünk, aki koránt sem biztos, hogy fiú...- tettem hozzá. - ott fogunk állni, s a legbüszkébbek leszünk.
- Szerinted megoldjuk?
- Szerintem jobban is kicseszett már velünk az élet, és mégis együtt vagyunk... - nevettünk. - Nincs olyan, amit mi együtt ne tudnánk megoldani. - nyugtattam meg. Megérdemli, hogy valóra váljon az összes álma, ha már az enyém valóra válik éppen.
